Az előadás első erénye a látványvilág. Bodó Viktor díszlete minimalista, mégis megragadóan atmoszférikus tér, egy sarkköri állomás kutatókkal és háromgenerációs „bennszülött”-családdal, minden olyan IKEÁ-s, simára gyalult. Ezzel ellentétben Nagy Fruzsina jelmezei színesek, sokkolók, szépségdíjas a darab főgonosza Louis Vuitton sálja a földigérő, szőrgalléros pufikabáthoz, ahogy a darab hercegnő figurájának csillag-mintás kezeslábasa is a hójáró csizmával. A második erénye a szöveg, Kovács Krisztina és Róbert Júlia dramaturgi munkája, könyékig merülve Csehov összes darabjába, tényleg színpadra hozták a Platonov, a Ványa bácsi, a Három nővér, a Sirály és a Cseresznyéskert számos hősét. A főszereplő belső káoszát szimbolizálva egyre inkább abszurddá váló jeleneteikben a fény- és hanghatások, valamint a zene olyan szürrealitást teremtenek, amely tökéletesen illenek mind a téli sötétségű skandináv depresszióhoz, mind a Csehov szövegeiben rejlő lelki nyavalyákhoz.
Szokatlan, intellektuális kihívást hoz a darab, és dicséretet érdemel a Vígszínház a merészsége miatt, hisz ilyen típusú előadást ritkán látni a színpadjain, kilépett polgári színházas komfortzónájából. A színészek nem a megszokott vígszínházi iskolát hozzák, és jelesre vizsgáznak együttmuzsikálásból, generációkon átnyúlva, színházi múltjukkal egybefonódva. Ihletett perceket hoz, ahogy Kútvölgyi Erzsébet és Dengyel Iván hangfelvételen előadja a Sirály tóparti jelenetében elhangzó Nyina-monológot.
A történet egy háromgenerációs család kutatóállomássá alakult északi, inkább sarkköri otthonában játszódik, akiket éppen kilakoltatnak, megjött az erre szóló ukáz a rejtélyes központból. Nagymama, apa-anya, gyermekek, ezek társai, a betoppanó, frissen nősült rokon, és a bekvártélyozott négytagú kutatócsoport tagjai. Másféltucatnyi ember összezárva egy furcsán nyöszörgő, misztikus, lepukkant környezetben. Ráadásul a kutatók éppen zavart érzékelnek a jégben élő moszatok és amőbák ökoszisztémájában. A területen folyó bányászati feltárások miatt állandók a robbanások és kint vadul süvítenek a mínuszok, életveszélyes a telepről még csak kilépni is. A lehetséges haszonra megérkezik a befektető is, aki semmitől nem riad vissza, hogy profitra tegyen szert.
A nagymama karakterében Halász Judit tobzódik, egy északi hippi, akinek már senki se mondja meg hogyan éljen. Az egész családot, de különösen fiát, Ivant (Méhes László) még mindig irányítania kell, ahogy menyét Ulriket (Hegyi Barbara) is. Ivan az anyja után felesége asszonyi zsarnoksága alatt él, elszöszöl egész nap a kisebb javításokkal, ahogy Ulrike a főzéssel, a pár egymás mellett közlekedik a nagy hodályban, lehetőleg kerülve a másikat.
Az orvos létére naivan buta, de elszánt lányunoka, Ingrid (Kovács Patricia) férje, Mika Jacobson a darab főszereplője. A szerepben Ötvös András megérkezett mind Csehov karaktereihez, mind a Vígszínházba, egy frappáns Latinovits-Vojnyickij szellemidézéssel nyit, majd a két részben végigszáguld Platonov, Ivanov, Asztrov összes emberi gyarlóságán. Bírja a ritmust, a dramaturgiai kihívásokat, kiválóan hozza a főhős öncsalását, ebből fakadó elveszettségét, tehetetlenségét és szorongását. Játéka hitelesen tükrözi, hogy a karakter képtelen kötődni, önmagát meghatározni. Szép pillanatai Ötvösnek, ahogy idétlen humorral ellensúlyozva próbál egyáltalán csak létezni is.
Erős csapat veszi körül, és emlékezetes epizódok születtek. Saját tehetetlenségükbe süppedt figurák sora, akik majd mind elvesztették már az önkontroll képességét. Az alakítások közül kiemelendő Kovács Patricia Ingridje, aki képtelen feldolgozni férje kicsapongásait. Nagy-Kálózy Eszter Annája, akinek státusza ismeretlen, de még vonzó nő és vad mohósággal veti magát a sokkal fiatalabb Mika után, dacára, hogy erősen szimpatizál vele a korban hozzá illó Oscar (Hegedűs D. Géza), és ha fogadná közeledését sínen lenne az élete. Oscar csalódottságában porig rombolná az állomást, és a jég alatt található ásványi kincsek kitermelésével vigasztalódna. Oscar a Cseresznyéskert megöregedett és befutott Lopahinja, újgazdag északi kupec, aki egyáltalán nem rokonszenves, magatartásában ájtatosság keveredik gőggel, ezt jelzi ízléstelen öltözékén Louis Vuitton sálja. Hegedűs D. láthatóan jól érzi magát a szerepben. Fia, Kristof az „apuzó” hülye gyerek szerepében mókás Horváth Szabolcs, aki a végére felnő apukához. A jobbkezét játszó Kövesi Zsombor hoz egy komplett akcióhős paródiát, a darab egyik legjobb jelenete, ahogy - talán - Mariah Carey Without You dalára péppé veri Mikat.
Éppen betoppan a telepre újdonsült férjével, a neurotikusan veszélyes Marcus-szal (Orosz Ákos) a szép Szofi (Radnay Csilla), aki maga a hivalkodó önáltatás. Marcus Anna nevelt fia és Mika legjobb barátja. De ez nem akadályozza Mikat, hogy kopogtasson Szofinál, és nyitott kapukat dönget, csúnya vége lesz Szofi csalásának. Orosz Ákos taszító és iszonyatosan jelentéktelen a furcsa Marcus szerepében, újabb remekül bizarr alakítás ez a színésztől. Ifj. Vidnyánszky Attila Ingrid öccse, akár a higany. Van minden, moonwolking, narkománia, bulikázás. Bodó rendezőként megbolygatta szokásos színészi eszköztárát, önmagában hoz egy Ponyvaregény történetet, kék mackóban, dioptriás szemüvegben, kiborotvált frizurával, de belesimulva a társulati játékba. A kutatócsoport tagjai: Ertl Zsombor, Dino Benjamin, Zoltán Áron és Virágh Panna m.v., akár a Madagaszkár pingvinjei, furcsák és kockák, egy tagban mozogva, még jobban sötétítik az amúgy is baljós atmoszférát.
A szöveg filozófiai és Csehovtól beemelt vagy arra hajazó költői rétegei miatt nem könnyen befogadható, és történet sem kézzelfogható, helyenként maradtak homályok, sok a metaforikus jelenet, és némely mellékszereplő karaktere alulírt, bár a színészek derekasan és korrektül teljesítenek a sokszor csupán kitöltő funkciójú jelenetekben.
Vitathatatlan, hogy Bodó Viktor a kortárs magyar színház egyik legizgalmasabb és legkreatívabb rendezője, munkásságát a játékosság mellett leginkább az abszurd és a groteszk iránti vonzalom jellemzi. Stílusa egyedi, hisz merészen ötvözi a szórakoztatást a gondolatébresztő tartalommal, miközben formanyelvét képes állandóan megújítani, ahogy most is abszolválta ezt. Nem riadt vissza a Vígszínház nézői elvárásainak átlépésétől, kísérleti és alternatív megközelítése új színt hozott a társulat világba. Egy remek „közösségi” alkotás született, érezhetőn improvizációs munkamódszerekkel.
Fotó: Dömölky Dániel
