Amit a színpadon látunk éppen olyan, akár Móricz regénye, egyetlen nagy áradás. Ahogy Gyergyai Albert jellemezte a regényt: "…olyan mint egy síkvidéki árvíz; szétágazó kezdéssel, tétován terjedő fejlődéssel, s hirtelen megtorpanó véggel – és olyan az alapja is: egy itt feledett lápvilág, a maga rokoni faunájával s termékeny és ragadós iszapjával…" Az alap a regény története, dr. Kopjáss István majdnem, hogy szitakötő életű ügyészi karrierje Zsarátnok városában. Egy fiatal, józan életű és gondolkodású jogász, akit megfojt a helyi hatalmasságoknak és rokonainak való naiv megfelelni akarása, mire megérti, hogy mit jelent: „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon”.
A nyitóképben a frissen kinevezett, tesze-tosza Kopjáss (Tasnádi Bence) nyakkendőjét kötögeti, miközben felsége, Lina arról okítja miként kell viselkednie a városi elittel. Tasnádi Bence példásan játssza a sajnálatra méltó balekot, aki tele megalkuvással és értetlenséggel, szépen építi fel az emberi drámát, amire az utolsó képben elsül a kezében egy revolver. Az elit: Fodor Tamás és Epres Attila alakította polgármester és bankigazgató. Kopjáss kinevezésekor nem sejti, hogy ők ketten már azon agyalnak, hol lesz a „vaj” és a „zsír”, ami által kezükben lesz, hisz fel sem merül bennük, hogyaz új ügyészre nem todják ráhúzni a zsarátnoki „Hogyan lopjunk városvezetőként” kiskáté írtalan szabályait. A díszlet és jelmez: Gothár Péter és Szakos Kriszta munkája, Fodornak és Epresnek készült a színpad baloldalán egy „domb”, amelyen a két színész, akár a Muppet-show Statler és Waldorf kettőse dörmög. Külsőleg két idős, látszólag passzív és rosszkedvű úr, de a Ponyvaregény gengszterei ők. Közlendőjükkel állandóan heccelik a közönséget a felső „páholyukból”. A játékmódjuk élesen stilizált, szinte bohózati hatásokra építenek, miközben halálosak, gyorsak és mérgesek akár a fekete mamba. A városi establishment tagjaiként egyforma jelmezt kaptak, és egy áthatolhatatlan, végzetes falként egybemosódnak.
Nem így a hatásában láthatatlan ellenzék csoportja: Lestyán Attila, Losonczy András, Hajmási Péter, Higany, Martinkovics Máté. (És itt erősen a színlapra hagyatkozom.) Karként ülnek, állnak, sóhajtoznak egyentógában, és akárcsak az életben, semmit nem csinálnak. Közhelyeket puffogtatnak, amire egymás között lelkesen bólogatnak, és egyetlen épkézláb politikai szlogent bírnak kiagyalni arról, hogy mit is akarnak: „Megsimogatni a kiscicát!”. Csak vezetőjüket (Bánki Gergely) tekinthetjük kidolgozott karakternek, őt már nagyon is levajazta és lezsírozta a városi elit, szerencsétlen, sebezhető figura, aki kis dobozban kapja minden hónapban a tehetetlenségi pénzét "a Vársotól", egy megélhetésért ellenzéki.
A Linát játszó Zilahy Anna a napi realitás, takaros és takarékos, gondol arra is miből fűt majd fel egy nagyobb házat, mert tudja, azt nem csak megszerezni kell. Ellentéte Gombó Viola Lotti alakította Magdaléna, a csábító, titokzatos nő, aki ugyanolyan okos, akár Lina, csak éppen fekete csipkében, vampként nyomja helyi kiskirálynőként, szeszélyesen és önelégülten. Ő a városvezetés fekete özvegye, szegény Kopjássnak sansza sincs ellenében. (Hogy naprakész legyek én is, ő a feltörekvő ügyész „Evelin”-je.) Magdalénát a hatalom helyi emberei küldik az ügyészre, aki készségesen bekapja a csalit. Ahogy az őt segítő titkár is egy irányított csapda. A darabban Péterfy Bori néven futó titkár (Martinkovics Máté) az elit másik csalija, a latte avókádos, slim fit-tes meleg munkatárs. Perfekt piperkőc, vicces és megtévesztő mód még szimpatikus is a nagy ügybuzgalmával, csak éppen szabotőr.
A darabbéli rokonok hatásfokozó abszurd figurák. Kati néni az idős nőrokon eleve kettő, Andai Kati és Ambrus Asma alakításában. Egyszerre lépnek, szólnak, és hanghordozásukban van valami fenyegető, a jelentéktelenség hatékony agresszorai, ha kell a kulcslyukon is befurakodnak. Ha már volt Muppet Show, ők az Amerikai Horror Story Bette és Dot Tattler-einek felelnek meg. Berci bácsi szerepében Kerekes József meglepetés, abszolút jól hozza a csizmás-kucsmás csaló-bunkó rokont, mondhatni testidegen színészi eszközökkel a TÁP Színház kebelén.
Az előadás amúgy mindenben „TÁP emblematikus”, akár a Minden Rossz Varieté előadásai. Nem csodálkozunk, amikor megszólal Puzsér Róbert vagy egy régi Rokonok feldolgozásból Básti Lajos hangja felvételről, és Psota Irén Cecíliaként dalol. Azon sem, hogy Kopjáss gondosan kiránt egy képzeletbeli műtét során a polgármester hasából több méter vörös szalagot „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon”-t mantrázva.
A zenét, betétdalokat a Carson Coma együttes adja, provokatívak a kivetítések, és Móricz Zsigmond Jr. képében Szkladányi Andor viccesen narrálja a történetet. Az előadás estéről-estére alakul, hiszen egy-egy félmondat erejéig ott volt az előadás napját megelőző két hét minden keserves, egyben már-már felfoghatatlan belföldi történése.
Vajdai Vilmos, a darab rendezője – a TÁP Színház alapítója és vezetője – mára a magyar színházi életnek olyan meghatározó alakja, akár előadásban a polgármestert játszó Fodor Tamás. Produkcióit, rendezői stílusát a kísérletezés, a konvenciók megkérdőjelezése és a színház formanyelvének radikális újraértelmezése jellemzi. Munkáiban ötvözi a hagyományos és a kortárs színházi formákat és előszeretettel improvizál, érzi-bírja az abszurdot, és kedveli a közönséget kizökkentő interakciót. Magam nehezen szoktam meg formanyelvét, de Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének szürreál szépségű 2017-es feldolgozásával egy életre megnyert színházának. Rókonok című produkciója realista, naprakész és határozottan tiszteli Móricz-regényét, helye van a Katona repertoárjában.
Fotó: TÁP Színház
