Még magyar viszonylatban is kissé valószínűtlen a felemelkedése. Egy határközeli somogyi kisvárosból indul, hogy az 1983-as Ki mit tud? dzsesszénekes győztesévé, majd nemzetközi zenei fesztiválok elsőjévé váljon. Akkor is, ha nem nyomorúságos körülmények közül jutott idáig, ahogy a sztárok születnek, hanem támogató családból, és soha nem a dekoltázsa és kivillanó combja vitte előre, hanem a hangja, ambíciói, no meg a kitartása és ereje.
Negyven éve van a köztudatban, egy hol száguldó, hol meg lassabban, de biztosan haladó karrier-szekéren ülve, meghökkentő színpadi kitérőkkel. Pályája ellentmondásai a tehetséges emberek szokásos összetettségében gyökerezhet, ahogy talán az is, hogy szép szakmai életpálya ide vagy oda, érződik benne valami belső bizonytalanság, és az, hogy a show-businessben eltöltött idő - a mókák ellenére is - visszatekintve sokkal szórakoztatóbb volt, mint valójában.
Az estje zenei skálája hektikus és lenyűgöző: Bach, Brenda Lee, Dolly Parton, Webber, Berstein, Sondheim, Elton John, Rod Stewart, Leonard Cohen, Tom Waits és még olyan sláger is belefér, mint amelyet az Ally McBeal tv-sorozat tett híressé: Hooked on a Feeling. A dalok közben Falusi könnyeden és jó humorral mesél, azt a benyomást keltve, hogy nem akar sehol és semmiben hosszan elidőzni. A szavak nem spontán jönnek. Hisz a misztikus - és nem kissé intrikus - zenekritikus barát, Fáy Miklós szövegírói estjét is élvezhetik a nézők. Sokszor kéri is az énekesnő, hogy figyeljenek a szövegre. Kell is, a magyarra fordított dalszövegeket nem Gábor Andor vagy Geszti Péter vetette papírra. Nem játékosan fonódnak-omlanak a sorok, inkább döccennek, mint a szekérkerék a rögös úton, ellenben intellektuális élményt adnak, hisz személyre szabva íródtak az énekesnőnek. (Ahogy az Falusi Mariann zenei estjein megszokott, első osztályú, élő zenei kísérettel dolgozik: Darvas Kristóf – zongora, Petz Bálint – gitár, Soós Márton – nagybőgő és Szakál Tamás – hegedű.)
Visszatérő témája – veszteségek. Valahogy azt éreztem – és ez hangsúlyosan az én érzésem -, hogy Falusi Mariannak az évek során sok bánattal kellett megküzdenie, és amit most látunk az a számvetés. Annak a kategorizálása, hogy semmi sem volt körülötte „normális”, abban az értelemben, ahogy maga a szíve mélyén normálisnak tartotta volna, de már bánja fene, így alakult. A dalokban különféle történetek körvonalait hallhatjuk meg, amelyek amúgy elmondhatatlanok, hisz csakis Falusi Mariann szívében és lelkében vannak tele élettel, dühvel és fájdalommal. Az ő titkai, rá tartoznak.
Ez az este bája, ettől lesz valamiféle smoked gets in your eyes hangulata. Egy nő lelki életének meg nem fogható, zárt világába leshetnek be a nézők-hallgatók. Csakis azért, mert Falusi meglebbenti a „hetedik ajtó” függönyét, a rejtelmekbe nem enged be, de mégis felfedi személyisége mozgatórugóit, erejét és gyengéit. Ki is merül az este végére, ha könnyesen mosolyogva tér is ki belőle. „Mindig is furcsa kacsa voltam” – mondta Barbra Streisand önmagáról, s ezt Falusi Mariann is elmondhatja. A saját feltételei szerint valósította meg önmagát, és soha sem tett úgy, mintha valaki más lenne. De mégis el kell játszania a gondolattal – érezhetően újra és újra -, mi lett volna, ha néha másképpen dönt, másképpen fordul a sorskerék.
Sajnálnám, ha sokan csak a jópofa nőt látnák benne, aki persze benne él. Hawaii-mintás felső, tetovált boka, fagyöngy-karkötő, színes haj, jó poénok kívülről, belül meg nagyszívű, érzékeny lelkű, tépelődő ember, mélybölcseletű életfilozófiával.
Most éppen újradefiniálja önmagát, mit jelent öregedni, emlékezni a kezdetekre, a társakra, a buktatókra. Hogy bármilyen sikeres is, mindig benne él egy kislány, aki másképpen képzelte a felnőtt női életét. Falusi Mariann azok közé tartozik, akit a pályája nem változtatott meg. Megtanulta elfogadni önmagát, a hibáit, a jó dolgokat, amelyet a karrierjétől kapott, a szeretetet (néha utálatot), ami feléje árad. És most van itt az a pont, ahol sok pozitív nézői visszajelzésre van szüksége, hogy hallja: Mariann, jól döntöttél! Mert jól döntött. Más énidőben, más rezsimben, más kulturális környezetben „Falusi Marianná vált”, ahogy a maga korában Koncz Zsuzsa, egy másik ikonná. Ebben segítette a zenei-emberi tehetsége, és eddigi életben – vélhetően keservesen - megszerzett csehovi tudása, hogy megtanulta hordani a keresztjét.
