Arthur Schnitzler a századforduló fin de siècle Bécsének élesszemű megfigyelője, szinte sebészi precizitással metszi fel a polgári társadalom képmutatását. A pszichoanalízis hajnalán írt darabjai – nem véletlenül – a tudattalan rezdüléseit, a vágyak és a társadalmi normák közti szakadékokat vizsgálják. Hősei ritkán hősök: inkább jól fésült hazudozók, akik saját önámításuk rabjai. Az Ismeretlen táj (Das weite Land) című drámája késői összegzés életművében, bonyolult, érzelmileg feszült történet a házasságról, hűtlenségről, becsületről és a lélek, az emberi kapcsolatok kiismerhetetlenségéről. A látszólag stabil polgári világ repedései már nemcsak hajszálrepedések, hanem tátongó szakadékok.
A felszínen jómódú emberek aktív nyaralását látjuk egy alpesi luxusszállóban. Nappal úszás, masszázs, tenisz, túrázás és hegymászás, este kis iszogatás közben kifinomult beszélgetések egy felszínén civilizált világban, amelyben a látszat fontosabb az őszinteségnél, a férfiak és nők megítélése pedig egészen eltérő. Az előadás házassági és romantikus kapcsolatok panorámáját tárja elénk, egy olyan társadalmi közegben, ahol az érzelmek gyakran keverednek konfliktusba a becsülettel. A darab középpontjában a laza erkölcsű, nőügyeiről ismert bécsi gyáros, Friedrich Hofreiter látszólag rendezett házassága áll. Valójában feleségével Geniaval rég eltávolodtak egymástól, rendre csalja, de azt mégsem tűrheti, hogy a nő is házasságon kívüli kapcsolatba bonyolódjon. Amikor újabb flörtje oldalvízén tanújává válik felsége viszonyának a társaság egy fiatal tagjával, Otto von Aignerrel, dominanciájának csorbulása párbajhoz vezeti, amely tragédiába torkollik, a fiatal fiú meghal. A nyaralást a szálló majd minden vendége súlyosan megszenvedi.
Valló Péter rendezése pontos, mint egy svájci óra – és olykor éppoly hideg is. A díszlet (Valló Péter és Garai Gréta munkája) ízléses, jól passzol egy érzelmi katasztrófa helyszínéhez. A szálló hatalmas fenyveskertje felett hegycsúcsok, köztük egy homályba vesző függőhíd vészjósló sziluettje, miközben a fák felett tengelyéből kibillent lanovka billeg. Kálmán Eszter jelmezei pontos korszakrajzot adnak, szépek és drágának tűnnek, a nők mindegyike igazi femme fatale, de nem „beszélnek”.
Ötvös András Friedrich Hofreiterként elegánsan hozza a sikeres gyárost, magabiztos és cinikus, minden helyzetben tudja, mit kell mondani – kivéve, amikor az igazat kellene. A saját szabadosságát természetesnek tartja, ám felesége kalandját nem tudja elfogadni. Ötvös játéka visszafogott, intelligens, de a figura cinizmusa mögött nem mindig villan fel az a kétségbeesés, amely Schnitzlernél kulcsfontosságú. Kovács Patrícia Genia alakjában érzékeny, az asszonyi lét minden keserűségét felmutatja. Boldogtalan házassága ellen nem lázad nyíltan, csak egy éjszakás kapcsolatba bonyolódik Ottóval (Steenhuis Raul). Nem hisztérikus, nem mártír – amitől igazán tragikus: tisztán lát, de mégsem tud kilépni a házasságból, talán a szíve mélyén szereti még a csapodár férjét.
A többi szereplő – társasági tabló. Pontosan rajzolt figurák, kevésbé megrajzolt sorsokkal – ami a darab sajátja. Hofreiter üzlettársa, Netter bankár szerepében Orosz Ákos felszínes, alkalmazkodó társasági figura, aki kerüli a komoly érzelmi vagy erkölcsi konfliktusokat, számára az élet társasági játék. Imponáló, ahogy Orosz egy rövid vallomás erejéig felvillantja a férfi sebzett voltát, hogy felesége iránt érzett szenvedélye miatt nem képes revánsot venni üzlettársán, hisz Hofreiter a közös üzletük ellenére is elcsábítja Adele-t. Frau Nettert Virágh Panna játssza, a szerepe: fiatal és mutatós, akár a színésznő.
Imponáló Balázsovits Edit játéka a pragmatikus, érzelmek nélküli Frau von Wahl, egy tipikus polgári anyafigura szerepében. Irányítja, mintsem megérti lányát, leginkább annak jövője foglalkoztatja, mert fontos, hogy lánya „jó helyre” kerüljön, fiával Gustavval (Ertl Zsombor) nincs ideje foglalkozni, oldja meg az életét. Szász Júlia a lánya, Erna szerepében fiatal, naiv lányalak, ha ott is bujkál benne egy mini Böhm Aranka, Veszte, hogy romantikus elképzelései vannak még a szerelemről, az érzései ugyan valódiak, de nem érettek, könnyen válik Hofreiter egy nyári játékszerévé, miközben ott van az orra előtt a szerelmes dr. Mauer, az igazi jó parti. Az orvost Wunderlich József hűvös racionalitással formálja meg, megmutatva a férfi titkos vonzalmát a lány iránt, ahogy a viszonzatlan szerelem fájós sebét is.
A tragikusan elhunyt Otto apját, a szálloda tulajdonos von Aignert Sághy Tamás formálja meg, egy tekintélyelvű, becsületkódex szerinti élő, de nem negatív figuraként. Erkölcsileg helyes döntése – felszínes kalandja becsületből utólagos megvallása feleségének – felbontotta friss házasságát, az asszony bosszúból húsz éven át titkolta előle, hogy apa. Ex neje, Anna Meinhold szerepében Hegyi Barbara elegánsan mutatja meg egy minden bizonnyal sikeres, de a színpadi sikerért a magánéletben szörnnyé vált, magányos színésznő kissé rejtélyes, hűvös alakját.
Rhon író és felesége, Marie alakjában Gyöngyösi Zoltán és László Rebeka alakja hangos kis színfolt az előadásban. Az író ironikus, a megfigyelő értelmiségi típus, aki ugyan felismeri a társadalom képmutatását, mégis passzív marad, csak nevetséges méltatlankodásra futja erejéből, miközben Marie alkalmazkodó, konvencionális nő, párosuk továbbra is fenntartja a fennálló társadalmi rendet. Meggyőző a kettőjük színpadi kémiája, egy szerelem abbéli stádiumában, ahol a nyilvánvaló személyiségbéli különbségeket még jócskán felülírja a testiség. A többi fiatal szereplő – Laczkó Bálint és Rigó Mária – inkább jelzésszerű karakterek.
Stanizdez kapitány is kisebb szerep, de a rendező és Bölkény Balázs úgy építi fel, hogy rezonőr szereppé váljon. A férfi katonásan fegyelmezett, higgadt, érzelmileg távolságtartó, kívülről figyeli a társaságot, dacára, hogy kis kalandba bonyolódik Frau von Wahl-al. Ő olvassa fel egy társasági lapból azt a kis színes hírt, a gyáros újabb gáláns hódításáról, ami a szállodában elindítja az eseményeket.
Schnitzlernél a tragikum a mondatok között lappang, ebben az előadásban szalonbeszélgetések formájában. A szöveg (dramaturg Kovács Krisztina) ironikus, helyenként szellemes, de a „csípése” talán tompább, mint kellene. Az igényes és gondosan kivitelezett előadás akár egy szépen megterített asztal, ahol most ugyan több pohár is felborul, de mégsem törik össze a porcelánt. Valló Péter biztos rendezői kézzel és kiváló szereposztással egy baljós, atmoszférával bíró, gondolkodásra késztető produkciót hozott, de nem engedte igazán megbillenni a világot.
Fotó: Dömölky Dániel
Színlap: https://vigszinhaz.hu/hu/produkciok/ismeretlen-taj
