Iza színházban járt - Shakespeare: III. Richárd (Nemzeti Színház)
péntek, 13 január 2017 19:14

Shakespeare: III. Richárd (Nemzeti Színház)

Értékelés:
(27 szavazat)

Fényes szelek

(Nemzeti Színház – Shakespeare: III. Richárd - 2017. január 11-i előadás és )

A fordítás előbb öregszik, mint az eredeti szöveg” mondja Nádasdy Ádám műfordító. Ezt Vecsei Miklós szövegkönyvíró nagyon meghallhatta, mert III. Richárd fordítása, átírása „nyomokban Shakespeare”, bár a történet maradt. Trill Zsolt és Hegedűs D. Géza duója az előadás igaz értéke. De arról se feledkezzünk meg, hogy Patkós Márton majdnem úgy moonwalk-ol, mint Jacko és még angolul is jól rappel.    

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom ifj. Vidnyánszky Attila III. Richárd előadását, rendezését, Bob Dylan 1964-es örökbecsűjét választanám, a The times they are a-changin-t, annak is második versszakát. [Come writers and critics/Who prophesize with your pen/And keep your eyes wide/The chance won't come again/And don't speak too soon/For the wheel's still in spin/And there's no tellin' who/That it's namin'/For the loser now/Will be later to win/For the times they are a-changin'. Hevenyészett fordításban: Gyertek írók és kritikusok/Akik a tollal jósoltok//Tartsátok nyitva a szemetek/A lehetőség nem jön újra/A szólásnál ne kapkodjatok/A kerék még forog/És nem számít, hogy ki az/Akit most vesztesnek ítélnek/Mert később győztes lehet/Változnak az idők.]

Azt hisszük III. Richárd maga Lucifer földi helytartója. Pedig nem, ő mai világunkban már csak pragmatista, tudatosan választja a rosszat, mert azt óhajtja, vágyja. Nem ördögi figura, nagyon is emberi, csak éppen moral insanity. Hát az ő hibája, hogy nincs hozzá fogható vetélytárs, mert mindenki csak bénázik a másik oldalon? És ugyan nem bízik senkiben, de támaszkodik környezetére. Azok szervilizmusa, félelme, vagy ostobasága okán szép sikerrel. Ettől olyan veszélyes személye, gátlásnélküli manipulátor. 

III. Richárdnak úgy van aktualitása 2017-ben Magyarországon, hogy egy árva gondolatot nem kell hozzátenni Shakespeare-hez. Az persze poén, hogy a Nemzeti Színházban, Vidnyánszky név alatt nevetgélhetünk, vagy szörnyülködhetünk, önmagunkon, korunkon. Különösen, hogy a III. Richárdot játszó Trill Zsolt, alias Richie Rich és kis segédei minket, a közönséget is vastagon bevontak a játékba. Ezzel persze sincs baj, tükröt tart a színház, nézzünk bele.

Hogy ez az előadás művészet, vagy parasztvakítás, nézői gusztus kérdése. Az tény, hogy szórakoztató és vélhetően drága kiállítású. 

Nézzük előbb a pozitívumokat. Trill Zsolt - akivel lassan megbarátkozom, annak ellenére, hogy csak minden második szavát kapom el -, olyan hőfokon él és ég a színpadon, hogy Paks II. projektet le lehet álltani, a színész kiváltja. Trill interpretálásában III. Richárd nem púpos, nem szörnyszülött, de ügyesen eljátssza, remek a színpadi mozgása. Persze nem is intellektus, csak letarolja, ami letarolható, sunyi módon. Nem nagyon láttam darabbéli okát és funkcióját, hogy a színésznek, kibiztosítás nélkül fel kellett másznia kapaszkodó karmokkal egy kb. 5 méteres csupasz fatörzsre, amit nem a díszletezők, hanem a darab ifjai állítottak be, imbolygóra a színpadon. Felküzdi és leküzdi magát, tíz percig ücsörög a tetőn, mint a Notre Dame-i Toronyőrben Quasimodo. Sajnos ez a tíz perc elveszett számomra, azt lestem mikor zúg le, felnyársalva magát a kb. 40 centis karmokkal a lábán. (Arra azért kíváncsi lennék megmutatta-e a darab ifjú rendezője Trillnek, na öreg, így kell fel-és lemászni.) Ezen túllendülve, jó alakítást láttam, javára írom a színésznek, hogy eljátssza azt is, hogy tulajdonképpen nem játszik, III. Richárd próbálkozik, mégis meddig mehet el? A végtelenségig.
  
Hegedűs D. Géza ősz hullámokkal a fején. Mi lett a szög-egyenes szőke hajú ifjúból, aki olyan átéléssel énekelte a Harmincéves vagyok-ban, a „Sok vastag toll sok sorsot ír….rólad is készülhet más helyen ugyanilyen papír”. Majdnem mindig, mindenhol 100 %-ot nyújtó „öreg” színész. Többes szerepben, mint Richárd öccse, György, majd Edwárd király, végül Tyrrell, a bérgyilkos. Hegedűs D. a színpadon sorsot is írt és róla is írtak. Nekem Edward-ként tökéletes volt, ahogy törökülésben, félig lemeztelenedve ült a Tower börtönben, bölccsé válva, várva a halált, szavak nélkül, gesztusokkal megmutatva ezt.

Innentől kezdve csak villanások. 

Az Erzsébetet játszó Eszenyi Enikővel és Margitot játszó Szűcs Nellivel elbánt a rendező és a színpadi külsőségek. Szűcs Nelli egy rögtönzött dobogó tetején tűsarkúban bodyra vetkőzik, szór egy két átkot, majd ellejt. Vajon miért vetkőzik a királyné? Kabátban ugyanilyen jól megátkozhatta volna a királyt. Eszenyi Enikő derekasan küzd egy 10 centis tömbsarkú szandálban, nyakig sárban, rajta egy hófehér hermelin bunda, amit védendő, alulról egy fekete szemeteszsák övez. Vajon miért? Ezzel együtt a színésznő azért valamit képes volt felmutatni abból, hogy egér-macska harcban áll Richárddal karaktere, s elegánsan veszített. (Már, ha a k…anyázást annak titulálhatjuk.) Trokán Annának, mint Anna királynénak  egy jó jelenete volt, amikor szembeköpi Richárdot, volt benne tűz.
  
A tizenkét fős udvaronc csapatból kiemelkedett a Gyilkos I. és Gyilkos II.-t játszó két egyetemista, Gyöngyösi Zoltán és Lestyán Attila, mintha a Gyalog galoppból ugrottak volna be. Aztán Dóra Béla Buckinghamként és Patkós Márton Catesbyként. Ez utóbbi két színészt nem azért ismertem fel a tömegben, mert már láttam őket, hanem valami olyat mutattak, ami vonzotta a tekintetet. Ügyesen improztak a közönség szavaztatásán, nem ültették le a jelenetet. Az már valós döbbenet volt részemről, hogy miután III. Richárd jelleme már teljes egészében kirajzolódott, s tudtuk kit ültetünk a trónra, 8 emberből egy mondta, hogy „nem, szar király lesz”, heten simán igennel voksoltak megválasztására.   

A színpadon látottakról nem igazán tudtam eldönteni, hogy eredeti, vagy totál katyvasz. Nincs díszlet-és jelmeztervező, így kapizsgálom miért 12 ötvenkilós, Trill/Richárd által permetezővel megvizezett földből kavart sártengeren közlekednek a szereplők. Mit ad ez hozzá az előadáshoz? Ahogy a páncélok kialakítása is egy hűha, akkurátusan, fejenként 4-5 tekercs ezüst szigetelőszalaggal betekernek 13 szereplőt a színpadon. Mondjuk a zene magában is meghökkentő, úgy harminc évet ölelnek fel a dallamok.

Nekem hiányzott Vas Istvánnak legalább ez a két sora, „York napsütése rosszkedvünk telét / Tündöklő nyárrá változtatta át.” Vecsei újrafordítása, átdolgozása egységes egész ugyan, de nem minden szófordulata elegáns és szellemes. Na és a betoldások, Hamvas Bélával még kiegyezem, de a Madagaszkárból? (Ez tuti parasztvakítás, még jó, hogy nem jöttek a pingvinek.) Aztán miért Richie Rich III. Richárd új neve? A kis kölyök csak elkényeztetett volt, de pontosan tudta mi a különbség jó és rossz között, s amikor kellett helyesen cselekedett.

Amúgy az ifi-banda érdekes. Nemcsak a színpadon lévők, hanem az alkotók, az ifj. Vidnyánszky – Vecsei – Kovács (rendező – fordító, szövegkönyvíró – zeneszerző) hármas. Főleg az, hogy tudnak együttműködni, együttgondolkodni. Nem tudom miért, de Jancsó népi kollégistái jutottak róluk az eszembe, ahogy bandává verődve mentek igét hirdetni. Nincs meg még a saját nyelvük, egységes, kerek eszmeviláguk, sok az inkább poén, mint átgondolt jelenetmegoldás. A befejezetlenséget nem mindenhol viszi át a lendület. Próbálkoznak, „riszálnak így is, úgy is”. De ahogy Dylan mondja, változnak az idők, övék (is) a jövő.

(Eőri Szabó Zsolt felvétele.)    

Megjelent: 1197 alkalommal