Már maga a tény, hogy a százhúszperces előadás alatt a századik percben sandítottam először az órám számlapjára, mindent elárul. A teljes lényem elkapták, és majd minden érzékszervem a színpadi előadásra, az olimposzi istenek és a halandók váltakozó vonulására fókuszált. Százegy százalékban rántott be a társulat Odüsszeusz mitikus történetében, velük utaztam Ithaka királyának végzetébe.
Egészen filozofikus a rendező, Diana Dobreva olvasata az Odüsszea-ról, fantáziája és vonzódása van az eposzhoz, és minden művészi látomásának megvalósítása pontos, mondhatni tökéletes. Sekulov fantasztikus munkát végzett Homérosz szövegének dramatizálásával, kiegészítve azt Kavafisz és Szeférisz görög, valamint Ivan Metodiev bolgár költő gondolataival. (Amit ezt jómagam csak a színházi tájékoztatóból tudom.) Mintha egy ironikus gondolatra fűzte volna fel a szöveg egészét: "Menjünk be a házba megölni a kérőket hexameterben, mint az ókori költők", mégis közel áll Homérosz szövegéhez. Egyetlen, a színpad mélységben átnyúló, a nézőtér felé lejtő meredek emelvény a díszlet. Ennek fény és hang vizualizációval való megtámogatása, amivel Mira Kalanova megteremti Pholüphémosz barlangját, Kirké istennő szigetét, az Alvilágot, a Szirének szigetét, Szkülla, a tengeri hatfejű, tizenkét lábú szörny szigetét, Kharübdisz-örvényét. Sőt a tizenkét olümposzi istent is elhozza. Egyszerű, föld színű, elegáns minden jelmeze, és méltósággal használja a látványhoz a színészek testét is.
Ez az előadás egy alkotói csapatmunka, minden jelenete, azok minden eleme, s azon belül is minden apró részlet szervesen kapcsolódik, a mozgástól az eszközhasználton át a hangszínig. Briliáns a színpadi-és háttércsapat is, csakis így valósulhat meg a produkció összképe, annak egyedi, rendhagyó hangja.
A főszereplő, Konsztantyin Elenkov több a kellemes felfedezésnél. (Meg kell állapítani, hogy a bolgároknak is van Bányai Kelemen Barnájuk.) Megtestesíti Odüsszeuszt, a hőst: kíváncsi, eszes, találékony, és még erős is és bátor, ráadásként jó harcos. A színész nemcsak „vizuálisan vonzó látvány”, de karizmatikusan játszik is az ember útjának értelméről, a lélek halhatatlanságáról, az akarat próbájáról, hogy a gyarló vágyak, a hamis illúziók számtalan ösvényén át hogyan tarthatod meg önmagad önmagadnak, de ha mégis elvesznél, miként térj vissza … önmagadhoz.
Az összes színészek jár az elismerés, közel negyvenen vannak színpadon, példának okáért tíz Penelopé. Számomra emlékezetes még a Teiresziaszt, a vak jóst alakító színész, akit Odüsszeusz felkeres az Alvilágban. Ő lehet a bolgár Gábor Miklós, csak megjelenik, aminek súlya van, na meg persze úgy harsogott, akár Básti Lajos.
Ez az előadás: világszínház, tétje van. Olyan akár egy hangszóró, amely az alkotók színház iránti szeretetét harsogja.
Szereplők: Konsztantyin Elenkov/ Stiliyan Stoyanov/ Dobrin Dosev/ Aleksey Kozhuharov/ Ivaylo Hristov/ Simeon Alexiev/ Ivana Papazova/ Elena Kabasakalova/ Margita Gosheva/ Todor Durlyanov/ Radina Dumanyan/ Diana Doge Georgis/ Diana Dogogovzo/ Kaloyan Trifonov /Apostolov/ Valeri Georgiev/ Pavel Sapundjiev
Alkotócsapat: rendező - Diana Dobreva / díszlettervezés és jelmezek - Mira Kalanova / zene - Petya Dimanova / élő zene - Yannis Pantazis / koreográfia - Deyan Georgiev / videó tervező - SENSELAB / vizualizációs tervezés - Petko Tanchev / hangmérnök - Georgi Atanasov
Fotó: Alexander Bogdan Thompson
