Brooks darabja egy kiszámítható lektűr. Az első tízpercben kiderül az összes írói ötlet, aminek a kibontása is elég lapos. Az özvegy nagymama, Nóra harmincas, szingli unokájával, Terryvel él, aki laptoppal lepi meg, hogy lefoglalja magát. Ben, a nagypapakorú, szintén egyedülálló nyugdíjas egy kávéházban netezget, társkereső oldalalakon. Mindketten másnak adják ki magukat az interneten. Nóra az unokájának, Ben pedig a netkávézóban felszolgáló állástalan fiatal színésznek, Donnak. Na, vajon kik jönnek össze a darab végén?

Az, hogy Dicső Dániel rendező kímélte a két nagyágyút, a Nórát játszó Molnár Piroskát és a Bent alakító Jordán Tamást, így a két színész majdnem végig egy-egy asztalka mögött ült és belemélyedt a laptopjába, rendben van. Az, hogy Jordán Tamás ezen az estén elég kedvetlen volt, az is rendben van, látva milyen figurát kellett színpadra vinnie. Lényegében az ellen sincs kifogásom, hogy a fiatal párt játszó, Sípos Vera és Domokos Zsolt, valamint a lány majdnem vőlegényét, Jefet alakító Formán Bálint mozogta le a másik két színész helyett is az estét. Még ha a merész tangózás, vagy fejenállás veszélyes üzemnek is tűnt, majdnem a nézők ölében.

Az viszont nincs rendben, hogy két olyan kvalitásos művész, mint Molnár Piroska és Jordán Tamás miért elégszik meg ezzel. Molnár Piroska lassan öt éve csak édes-aranyos duzzogit játszik, mindenben. Nem tűnik fel senkinek, hogy ritka drámai erővel bíró, valóban nagy színésznő. Jó, Az öreg hölgy látogatását ne játssza el újra, de azért lenne középút, megtalálhatnánk a színházcsinálók méltóbb feladatokkal is. Jordán Tamásnak talán még méltatlanabb, hogy Rómeó álnéven, egy ténylegesen nyálcsorgató vén trotlit játszik, aki 28 évesnek adja ki magát és csak a 25 év alatti lányok érdeklik. A színész korában és fizimiskájával ezt már egyszerűen nem lehet kedvesen és szépen megmutatni. Így kissé karikírozva, ahogy Jordán játszotta, meg eléggé szétcsapja az előadást. Bántó volt a néhol soft-pornós párbeszéd a két senior színész szájából. Molnár Piroska tényleg megvillantotta, hogy kivételes színésznő, az általa játszott Nóra testiségre való vágyának megmutatása majdnem lírai volt. A három ifjú színésznek éppen csak, igazán közhelyes megmutatkozásra volt lehetősége, így elég szerény színészi eszköztárat felmutató  produkciót nyújtottak.

A mélypont a Kidman- Williams hit, a Something stupid revüszerű eléneklése volt a darab végén. Még akkor is, ha Molnár Piroska szerencsés, szép, iskolázott hangja még megvan.

Szóval a belvárosi, nívós környezet ellenére, ez bizony egy másodvonalbeli produkció, amit egyszerűen méltatlan Molnár és Jordán nimbuszával, közönségcsalogató erejével eladni, visszaélni azzal, hogy szeretjük őket, s látjuk bennük a múlt nagy pillanatait.