Iza: Rezes Judit és Szabó Győző, vagy a két színész, egy emberpár, aki kipróbálta könnyebb-e együtt, mint egyedül. Ha nem is Kate és Leó lángolása, de „valami kis szerelem” szövődött közöttük. Mindketten tudták, hogy az egyedüllét nem magány, mégis nekivágtak egy közös életnek. Végig mentek becsülettel mindenen, amin csak lehet, amikor az én és te-ből mi lesz. Megvolt a belegyönyörödés, majd az érzelmi és fizikai eltávolodás. A szerelem intenzitása csökkent, amiről a másik azt hitte kiábrándulás. Pedig csak a rózsaszín köd tűnt el, s megmérettetett az összetartozás, az, hogy a szeretet képes-e az összecsiszolásra. Naná, hogy megjelentek az egyéni igények, a bizalmatlanság, a sértettség, a „kapcsolati játszmák”. A csalás, az árulás is. A színpadi story jól zárult, a két embert az élet összerázta, s jött egy „új szerződés két fél között”, aminek az alapja: a tudom milyen vagy, tudom mennyi hibád van, de elfogadtalak, szeretlek. Nem tudom mibe fog ez a nyilvános párterápia Rezes Juditnak és Szabó Győzőnek kerülni, de a közönség „zabálni” fogja a produkciót, Nagykanizsától Debrecenig. Ahogy fokozott figyelem kísérte mindig is a művészrománcokat. Akár egy Gábor Miklós - Ruttkai Éva/ Vass Éva, akár egy Liptai Claudia - Gesztesi Károly-szerű párosról is volt szó. A darab véletlenül sem bulvár, még akkor sem, ha zenés-táncos. Van mélysége, arcpirítóan őszinte. Talán túl őszinte is. Néha, szinte fájón durva, még akkor is, ha a jelenet igazáért kell a naturalitás. Az estnek van hangulata, íve, dallama. Megkapóan bájos amiatt, hogy még csak véletlenül sem tökéletes, sőt nem is törekszik erre.
Éva: Az egész produkció felett ott lebeg, hogy Rezes Judit Katonás prémium színésznőként, Szabó Győző meg a populárisabb színjátszás közkedvelt és karakteres személyiségeként tán nem fog egymáshoz passzolni. Ez a képzelt feszültség jót tesz az előadásnak, s az összes címkézésen alapuló előfeltevés elvethető az ötödik percben: sistergősen jók együtt. Az első, bemutatkozós jelenettől megvan az egyedi hangú közös irónia, a „tangókémia”, a végrehajtásban pedig a profi pontosság és koncentráció. A számonkérős, újratervezős jelenetek szikárak és nagyon erősek. A zenés-táncos és a prózai jelenetek közötti átmenet majdnem mindenhol hézagmentes már. Magasra tették a mércét: ha legközelebb művészpár merészkedik színpadra, akkor ezt profizmust, érvényességet, mélységet fogják elvárni a nézők. Joggal.
Iza: Rezes Judit „a művész”, Szabó Győző „az ösztönös”. Két különböző színházi közegből jönnek, más színházi miliőben élnek, művészi eszköztáruk véletlenül sem azonos. Rezes érdekes, impulzív jelenség a színpadon. Akárhogy töröm a fejem, nem emlékszem az elmúlt 3-4 évből, hogy valaha is eluntatott volna színpadi jelenléte. Szabó Győzőt néha uncsinak láttam a Tháliában, igaz a produkciók egészét is. Az estén a színésznő húzza magával a színészt, aki hagyja és felnő a feladathoz. Egy harmonikusan dolgozó művészpár állt a színpadon, akik egésszé tették egymást. Sok mindent láttunk. Motorozást, éjszakai nassolást, bulizást, otthoni veszekedést, romantikus szerenádot, kis burleszket. A dalok skálája széles, a Baby, it’s cold outside-tól, Popeye és a Rózsafa-dalon át francia klasszikus sanzonig. A két színészben van szufla, bár néha lehetne feszesebb a tempó, de mi még csak a nyilvános főpróbát láttuk. Az biztos, a két művészben van annyi érdekesség, hogy kitöltsön 90 percet unalom és üresjárat nélkül. Meg persze a témában is.
Iza: Máthé Zsolt a dalszövegekben újra remekelt, Enyedi Éva dramaturg pergős jelenetsorokat rakott össze a két színész „szavaiból”, remek az élőzene, hogy a dalok nem play-backról szólnak. Egyszerűek, mutatósak a színpadi ruhák. (Persze Rezes jól mutatna egy zsákban is.) A történet keserédes, de úgy tűnik "happy end-es". Az egyik képsorban bevillan Kate és Leó, ahogy állnak a hajó orrában. Rezes és Szabó közös csónakja megérdemelné, hogy ne süllyedjen el, ha már ennyit dolgoznak a lékek betömésén, a vízen maradásért.
Éva: A jó párkapcsolatnak három szabálya van, de hogy mi ez a három, senki sem tudja…. Drukkolunk.
[Dramaturg: Enyedi Éva, Dalszöveg: Máthé Zsolt, Zenei vezető: Wagner-Puskás Péter, Koreográfus: Kurucz Sándor, Lehoczky György, Asztali zene: Sáry László. Zongora, harmonika: Wagner-Puskás Péter, Dob, ütőhangszerek: Urbán Marcell/Kovács Norbert, Basszusgitár: Miskolczi Márk, Világítás: Pető József, Jelmez-asszisztens: Tóth Hajni, Produkciós asszisztens: Gerlóczi Judit, Producer: Kövesd Zsuzsa - Mediszin Produkció, Rezes Judit, Szabó Győző, Koproducer: FÜGE Produkció, Ruhák: NUBU, Munkatársak: Vajdai Vilmos, Kazimir Annamari, Ujvári Zsolt, Varga Zoltán, Szőke Dávid, Berkeczi Liliána, Horváth Judit, Szabó Márton István, Gerlóczi Gábor, Németh László, Mogyorósi Krisztina, Csillag Mano]
