Iza színházban járt - Gogol: Holt lelkek (Katona József Színház)
vasárnap, 28 január 2018 10:24

Gogol: Holt lelkek (Katona József Színház)

Értékelés:
(40 szavazat)

Csak az újságban bízzál, a szemed megcsalhat

(Katona József Színház – Gogol: Holt lelkek – 2018. január 18.-i előadás)

Éva: Csontra húzott, nézői figyelmet uraló, hosszan felszívódó diszkomfortérzetet okozó, finom kis Gogolt rendezett Dankó István. Betenném a középiskolai etika tananyagba. Hadd szóljon. Hisz úgyis az életnek tanulunk, nem az iskolának. 
Iza: Már előadás előtt megkapott a tájékoztató: „a szövegkönyvet írta Dankó István”. Évek óta figyelem a színészt, ahogy jön előrébb és előrébb. Mérföldkőhöz ért, felcsapott – ha lehet ilyet mondani - dramaturg-rendezőnek (is). Egy gondolkodó ember határozott véleménnyel színházról, társadalomról, közállapotokról, s még éppen csak a középkorúság kezdővonalán. Elegánsan - képben-szövegben egyaránt -, iróniával, kis Gogol nyújtotta mankóval. Színésztársai pedig - közös hitből - „alájátszottak”. A csapatmunka az est sikere.    


Iza: Best of gogolizmus. Best of Holt lelkek. Ez az, amit Dankó István és négyfős színészcsapata ad, adott. Előadásukat az is élvezheti, aki nem ismeri a regényt, bár kétlem, hogy az beülne a cím alapján a Sufniba. Az előadás alaphangja: „Aki nem olvas újságot, hanem csak a szemének hisz, azt könnyen megtévesztik a látottak…” A darabbéli főpotentát, a Kormányzó kisvasúttal megy haza Birtokára, mert a szolgálati autót sofőrje már leparkolta a Hivatalban, amire persze rálát a focipálya szélén álló kúriájából. Szereti látni a birodalmát még a sufnijából is, megvan-e még, nem lopta-e el esetleg egy másik Kormányzó, az Alkormányzó. Kálmán Eszter alig díszlete és ugyan kihívó, de inkább jelzésértékű jelmezei leleményesen szolgálták a rendezői elképzeléseket (szellemi üzenetet). 
Éva: Az Ódrys vizsgaelőadások koncentrációja idéződik fel a zárt - kicsi - tér miatt: kétoldalt ülünk pár sorban, középen a néhány lépésnyi színpad, ahol a négy színész elsötétített pillanatokkal elválasztott jelenetekben tolja a gogoli kvintesszenciát. Penetráns korrupció, kijárat nélküli életek, négy színész, s legalább húsz lendületesen felfreskózott orosz ember. Szép ez nagyon.

Iza: Feszes, ritmusos előadás. Szakonyi Károly Gogol regényéből írt komédiájának profin meghúzott szövege. Ügyes dramaturgia, rövid életképek egy rothadó Birodalom perifériájának és központjának napjairól, ahol virul a képmutatás és már csak a korrupció tartja az eresztékeket. Csak villanások, éppen annyi, hogy értsük mit látunk és gondoljuk mögé, amit nem látunk, de kiértünk. Láttam már Szakonyi darabját a tv-ben, a Lengyel György rendezte előadást az 1970-es évek Madách Színházából. Csicsikovot Haumann Péter, Korobocskát Dajka Margit játszotta. Sokszereplős, szinte grandiózus kiállítású, olyan klasszikusan gogolos produkció volt. Mégsem hatott rám így. Persze Haumann és Dajka megmaradt, ők aztán „belebújtak” figuráikba.     
Éva: Nem hasonlít egyik Holt lelkekre sem, perfekt. Tényleg kisszerűség-paletta, de hát nincs semmi nagyszerű itt…(A Radnótis, Valló Péter rendezte „kedélycárizmusos” Holt lelkek, Rudolf Péterrel is kedvemre való volt, Szemes Mari Dobozocskájával, Lukáts Andor  Selymesinjével Morcsányi Géza pengeéles fordításával.)

Iza: A négy szereplő igazán „művészszínházasan” oldotta meg feladatát. Mészáros Blanka a kormányzó leánya, Katyerina szerepében nagyobb hatást gyakorolt rám, mint a Faust vagy a Sirály nő főszereplőjeként. Gond nélkül siklott  parasztasszonyból lecsúszott sógor figurába, onnan pedig csinovnyikká, majd főtanácsossá vált. Piros műszőrmében, harmonikával a nyakában elénekelte, vagy inkább harsogta a Fekete szemeket. Elena Vaenge se csinálta volna jobban. Lestyán Attila e.h. akár a fregoli, úgy nyúlt a sok-sok ellentétes szerep között. Fegyelmezett, pontos játék, túlzások nélkül, szolgaként, együgyű vagy lezüllött birtokosként, meghasonlott ügyészként egyaránt. 
Éva: Lestyán Attila ügyésze szíven rúgta az embert a nagy pangásban. Szerencsétlen égimeszelő (nem először jut eszembe róla Gelley Kornél), önsorsrontó érzékenységgel megvert figura, a sok erős kétdimenziós gazember között egy – vesztére – háromdimenziós. Mészáros Blanka a nagyorosz stupiditást  a közönségességgel virtuózan vegyítő kormányzólány figurájában volt a legemlékezetesebb.

Iza: Vizi Dávid e.h. Csicsikovjában volt valami ijesztő. Talán az, hogy romlott ügyeskedése, mindenhol, mindenki megkenése nem is volt olyan visszataszító, szinte természetesnek tűnt. Emberek(!) az a lúzer, aki nem úgy csinálja, ahogy ő! Hátára csatolt iskolatáskája, ki nem merülő pénzesládikaként, kis gonosz törppé tette, aki nem tud, de nem is akar szabadulni az arany fogságából, mert tudja, „a hülyék úgyis mindent elhisznek”. 
Éva: Vizi Dávid kortalanra vette Csicsikovot, idegesítő jelenléttel, magát és minket  is folyamatosan narráló-értékelő mitugrászt alakítva. Ki ne ismerne ilyen figurát a munkahelyéről, szomszédjából… és pont egy ilyen biznisszel….

Iza: Az a helyzet, ha nem vigyázok, Elek Ferenc-fan leszek. Jól bánik vele a színháza, az elmúlt két évadban sokadik jutalomjátéka ez. Most is tobzódhatott a lehetőségekben, kormányzóként, rafinált Korobocskaként, korrupt hivatalnokként, a zabálásnak élő földbirtokosként. Széles gesztusrendszerrel dolgozik a színész és karakterei gyilkosan pontosak. Az emberi jellem nagy ismerője ő. Élvezi mesterségét, még akkor is, ha pontosan tudja, ez csak színjáték.
Éva: Elek Ferenc a doyen: retinánkba égő fürdőruhás jelenet térdig érő nercbundával, turbános  baszdmegező Korobocska és franciául (is) hülye politikus…szinte melléképzeltünk egy kivezényelt óvodáscsoportot, amikor kormányzóként beszélt.

Iza: Erős rendezői debütálást láttunk.  Átgondolt, okos előadás, végig ötlettel, geggel. Dankó István nem untatta el a közönséget. Ügyesen, kis jelzésekkel vont párhuzamot Gogol írása és napjaink között. Ja, az emberi természet – zömében  - alapból kisszerű. Elkötelezett, visszhúzodó színházi ember ö, azt valhatja, amit kedves színésznőm: „Nem én vagyok fontos a színházban, hanem a színház fontos az én számomra.”
Éva: Azért jó lenne már azt érezni, hogy Gogol nem aktuális…de dőljünk hátra és élvezzük.

(Fotó: Gergely Bea)

 

Megjelent: 2480 alkalommal