Iza színházban járt - Wolfram Lotz: A politikusok (Katona József Színház)
vasárnap, 26 november 2023 11:35

Wolfram Lotz: A politikusok (Katona József Színház)

Értékelés:
(79 szavazat)

Beszélő fejek 

(Katona József Színház – Wolfram Lotz: A politikusok - 2023. november 14.)

Miden napunkban ott vannak, minden nap látjuk őket a hírekben, az újságokban, a televízióban, még a csapból is ők folynak, ők az igazi celebek. Már azt sem tudjuk mi is a munkájuk pontosan, igazából nem figyelünk rájuk, csak akkor, ha bődületesen nagy marhaságot mondanak, éppen lebuknak valami hatalmas svindliben. Wolfram Lotz viszont odafigyelt rájuk, sőt, elgondolkodott róluk, megfigyeléseit pedig egy végeláthatatlan hosszú versben megosztotta az olvasókkal, színháznézőkkel. Ez az este egy flow, amire ha ráérzünk az elején, visz magával kilencven percen át.  

Szóval Lotz darabja egy „verseskötet”, könnyed, ritmikus, akár egy gyerekmondóka Weöres Sándortól. (Lehet, azért éreztem így, mert Fekete Ernőt látva-hallgatva újra élhettem hajdani Prolibusz estjét a Sufniban.) A darab egy részlete élesen megmaradt, Vajdai Vilmos metakommunikációja miatt, valahogy így: „A politikusok burgonyát főznek, szeletekre vágják, a hagymát és a szalonnát felkockázzák és a serpenyőben megsütik. Ezt hívják sült krumplinak, idióták!” Igen, összességében a versben a politikusok tevékenysége hosszas felsorolásának ez a lényege, hogy mi, a választópolgárok ezek vagyunk nekik, a felkockázott idiótáik. Lotz szövege - néha úgy tűnik - össze-vissza csapkod, furcsa mondatok rímes halmaza olyan tárgykörökben, mint mi a címe Beyoncé ötödik albumának vagy mi történik, ha ecetet öntünk a tejbe. 

A darab kezdetén Izsák Lili látványtervező által a politikusok szó széttördelt fényfelirata fut a hátsó falon, amiből lassan azt olvassuk ki apolitikus. Különösen, mert Lengyel Benjámin a nyitóképben addig ismételgeti a politikusok szót, amíg szemünk után fülünk is ezt hallja ki. Majd érkeznek a többiek szólóban, párosan, csoportosan: Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Rajkai Zoltán, Tóth Zsófia, Vajdai Vilmos. Az előadásban nincsenek körülhatárolható karakterek, csak fura figurák, akik nemcsak, hogy fura, néha már őrült szöveget mondanak sok ismétléssel és nagy szünetekkel. Maguk is mintha zeneileg közelítenének az író gondolataihoz, sokszor úgy tűnik ez egy óriási zenés kántálás, amiből néha kiválik egy-két hang.

Lotz szöveg (Hudáky Rita fordítása) korántsem ironikus, még ha sokszor az az érzésünk, hogy valami szatíra-félét látunk. Az előadóknak kell megteremteni gegként egy politikus gesztusait vagy hangnemét, retorikáját. A Katona színészei abszurdba hajló torzításokkal oldják ezt meg, Lotz szövegének dallamát, ritmusát követve, tempóváltásokkal. Játékukat úgy is értékelhetjük, hogy saját dühös állampolgári tehetetlenségüket osztják meg velünk 90 percben, a COVID19-ben, a klímaválságban, a menekültügyi politikában megbukott, vagyis napjaink politikusairól, nemzetre, földrészre való specifikáció nélkül. 

Dohy Balázs rendező módszere a method acting volt, hisz ebben a spontánnak és őszintének ható, a videó - fény és hang - zene combóval megtámogatott színpadi showban a színészek láthatóan értik és talán megtapasztalták a karaktereik belső motivációit, érzelmeit. Az egész este egy flow, amire ha ráérzünk az elején visz magával a kilencven perc, érezzük a ritmust.

Nem spoiler, de vannak az estének maradandó pillanatai, ahogy Vajdai küzd egy előrecsomagolt tortalappal, Fullajtár-Fekete duó elmozogja a Gyöngyhajú lányt, alatta Fekete Ernő – tudjuk ki, de nem mondjuk ki a nevét – előad egy „korunk erős emberének szerepében tetszelgek” paródiát. És az este nagy meglepetése Rajkai Zoltán vokális képességeinek felfedezése, azonnal egy zenés főszerepet neki! 

Fotó: Katona József Színház

 

Megjelent: 1042 alkalommal