Iza színházban járt - Gálffi László

Elemek megjelenítése címkék szerint: Gálffi László

Tátika Színház, világszám!   

(TÁP Színház/TRAFÓ – Szerb Antal: Utas és holdvilág - 2017. szeptember 15.-i előadás)


“Fele homályban, fele fényben: ilyenek a bolygók.
A fél világ pihen, a fél világ munkálkodik.
De a szendergő feléből titokzatos erő sugárzik.
Az emberrel megesik, hogy az álom-fele
 ellene mond az éber-felének.
Abból beszél az igazi természete.”
(Jean Cocteau: A nagy mutatvány)


Na, ez előtt az előadás előtt, volt bennem kétely! Vajon egy olyan színházi formáció, mint a TÁP Színház - amely egy, azaz egy előadás megtartására is már szponzorokat keres, s Vajdai Vilmos rendező vacsorát főzne egy potenciális támogatónak 1000 dolcsiért -, miként is lesz képes az Utas és holdvilág című regény világát, a lapokon megelevenedő ezerszínű és szagú olasz tájat, Párizs forgatagát megidézni. Mindezt a Trafóban, egy szinte nulla színpadtechnikával rendelkező, klasszikus színháznak erősen korlátos játszóhelyen. Kár volt! Megcsinálták. Ahogy a mondás tartja, a legnagyobb öröm mindig váratlanul jön. Tartózkodnék a nagy szavaktól, de az ilyen estékért tud újra és újra elbűvölni a színház. Amikor órákra megszűnik a világ, annak minden búja, baja, mocska, mert a színház (lesz) az egész világ. Az estén volt "nézői jutifalat” is, Gálffi László! 

Kategória: 2017 szeptember

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta már saját jelöltjei-listáját, mi, mezei nézők - akárcsak tavaly -, idén is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás, eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok tavaly 21-en szavaztak, idén mi is kicsit kevesebben vagyunk, csak 29-en szavaztunk, mert sok lusta színházimádónak egy nyár nem volt elég az elmélkedésre. A 90 előadás/évadot mindenki megugrotta.

Tavalyi évadban, idén is vannak fenntartásaink az eredménnyel, "ítélettel”. Talán nem véletlen, hogy a Tony-díjról 700 ítész dönt minden évben. Tavaly úgy állt fel az „év előadása”, hogy összesen 5 kritikus szavazott rá egyáltalán, 16-nál nem is szerepelt az értékeltek között. „Szétszavaz” a Céh. Persze tudjuk, remek és igazságos matematikai módszerük van, minden szabályzat szerint, és „de gustibus non est disputandum” (ízlésről nem lehet vitatkozni.) De mégis 5 ember dönti el, hogy egy évadban mi a csúcs, a feltétlen jó?

Az életműdíjról sem vitatkozhatunk, de mégis. Maximálisan elismerjük az idén Kossuth-díjas Radnóti Zsuzsa érdemeit, munkásságát, pl. éppen A Pál utcai fiúkért is. De kétévenként adnak színésznőnek életműdíjat. Tényleg, hogy Törőcsik Marin és Molnár Piroskán kívül nincs erre érdemes, zeniten lévő színésznőnk? Egy olyan kategóriában, ami ebben a Céhben nem is díjazott, mert dramaturg kategória nincs, ráadásként a dramaturgoknak saját, külön szakmai Céhe van. Mi az idén 90 éves Máthé Erzsinek adnánk ezt a díjat, de ha Pogány Judit, vagy Vári Éva polcát díszítené, akkor sem lennénk szomorúak!  

Kategória: 2017 augusztus

The Big Five    

(Belvárosi Színház/OPI – Ronald Harwood: A nagy négyes (búcsúelőadás) - 2017. május 6.)

A Big Five eredetileg egy vadászkifejezés, az öt legnehezebben elejthető, legnagyobb presztízsű afrikai vadat takarja. A Belvárosi Színházban hat éven keresztül lépett fel egy mintha Big Four formáció. Az elmúlt húsz év színházi eseményeit bogarászva úgy tűnik, alkalmi truppként, nem társulati lét keretében nem igen állt színpadon négy - kívülről nézve - ennyire különböző személyiségű, eltérő szakmai előélettel bíró művész, aki ilyen hosszú és harmonikus együttműködésre volt képes. Ráadásként egy eléggé közepes társalgási színműben. A sikert egyértelműen a négy színész egymás iránti, színpad iránti és a közönség iránti alázata vívta ki. És egy színészrendező, Gálffi László. Így van meg a Big Five. 

A legjobb előadók valamivel többet visznek a szerepükbe
annál, amit a szerző papírra vett.
Ez teszi a színházat élővé, s ezért tartható fenn a színház.
(Stephen Sondheim)

Kategória: 2017 május

Hivatásunk, hogy a mi időnket meséljük….

(Örkény Színház – Thomas Mann: József és testvérei - 2017. február 5.-i előadás)

Egy nemzetközi jogi kurzuson tudtam meg, hogy a Háború és béke két mondatban elmondható: „Napóleon megtámadta Oroszországot. Pierre beleszeretett Natasába.” Ezek után nem csodálkoztam, hogy az Örkény Színházban azt tudtam meg, hogy Thomas Mann 1600 oldalas regénye 125 oldalban visszaadható és simán elbírunk egy 5 órás előadást, ha szemnek és fülnek is érdekes az, ami a színpadon folyik. Pedig ezen a színpadon semmi parasztvakítás nem volt. Egy forgószínpad, azon egy faházikó és fölötte egy projektor kivetítőn a változó ég. A színészek leginkább mezítláb, vagy gumicsizmában, zömük tréningruhában. Na jó, Znamenák István Egyiptom földjén, jegesmedveháton érkezve a színpadra, az lehet, mégis a vakuljon néző kategória volt.

Kategória: 2017 február
szombat, 28 január 2017 13:03

Anyám tyúkja 2. (Örkény Színház)

A tornác, ami visszavárt

 

(Örkény Színház – Anyám tyúkja 2. - 2017. január 27.-i előadás)

 

Ha az Örkény Színház társulata kiülteti Ficza Istvánt a színpad közepére, megüzenvén általa, hogy „egész népemet fogom nem középiskolásfokon tanítani”, akkor nem viccel. Ez a svájci óramű pontosságával működő kis társulat, mint a mai napig kézzel gyártott Patek óra fogaskerekei kattogták, hogy felelősségvállalás, tisztesség, helytállás. Aztán menjél haza kedves közönség, gondold tovább.

Kategória: 2017 január

Ez egy ilyen történet

Életünkbe beépült a csalás és az öncsalás, ez a modus vivendi, ahogy Kuligin mondaná. Anton Pavlovics elégedett lenne: a megcsalt férj, a Prozorov-világot lebontó hűtlen feleség, és a feleségét feleséggel csaló leendő dandártábornok élete ugyanannyit ér, mint Olgáé, Másáé és Irináé. És a miénk. Bagossy László Három nővért rendezett az Örkényben. 

Kategória: 2016 november
szombat, 15 október 2016 12:50

Csehov: Három nővér (Örkény Színház)

„Nem ittam ma kávét. Szólj, hogy főzzenek…” 

(Örkény Színház – Anton Pavlovics Csehov: Három nővér – 2016. október 14.-i előadás)


„Ezek az alakok szinte párhuzamosan élnek,
mindegyik annyira el van foglalva
 a maga boldogtalanságával,
hogy észre sem veszi,
hogy a másik boldogtalanságának ő az oka.”
 (Schöpflin Aladár)


Az agyturkászok szerint a ma embere azért boldogtalan, mert túl sokat gondolkodik és túl keveset érez. Csehov hősei túl sokat gondolkodnak és túl sokat éreznek, ők hogyan élték túl? Az Örkény Színház Három nővér bemutatója szerint sehogy, az élet mindig igazi knock out. Az előadás szívfájdító volt ugyan, de inkább olyan röhögősből sírásba fordulós, aztán belegondoltam mit láttam, s az bizony már az it’s a crying time volt.  

Kategória: 2016 október
vasárnap, 21 augusztus 2016 17:20

Színházi Kritikusok Céhe versus „mezei nézők”

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

Kategória: 2016 augusztus
vasárnap, 21 augusztus 2016 13:14

Vihar (Örkény Színház)

Minden varázslat

Shakespeare: Vihar/Bagossy László/Örkény Színház

Einstein szerint vagy abban hiszünk, hogy a világon minden varázslat, vagy abban, hogy semmi.  A varázsló a gnóthi szeauton parancsa szerint él, a legtöbbet önmagáról tudja, ezért a többi ember is nyitott könyv a számára. A varázslat nem megosztható: magányos műfaj. A varázsló - a beavatott - egyedül van. Magányos a varázsló, magányos az író, magányos a rendező.  Magányos az Örkény színpadán Prospero. Bagossy László Viharja a varázslatról, hatalomról és a különállásról szól. Gálffi László Prosperója autonómiáját a megszenvedett magány és tudás adja, a hatalom csak ráadás.  

Kategória: Szinikritikák
szombat, 11 június 2016 11:27

Az ügynök halála

Elszabadult hajóágyú

(Örkény Színház - Arthur Miller: Az ügynök halála - 2016. június 10-i előadás)

Szeretek színdarabokat olvasni, mert a szereplők jellemének, a cselekmények helyszínének elképzelése mindig egy fantasztikus, képzeletbeli utazás. És szeretem a színdarabokat más emberek - jelesül tehetséges művészemberek - interpretációján át is megismerni, mert mindig várom, hogy képesek lesznek-e a rácsodálkozás érzését kelteni bennem, hogy jé, erre nem is gondoltam. Az Örkény Színház új bemutatója kapcsán, mintha Mácsai Pál és Gálffi László smst küldött volna, tessék felébredni, másképpen érezni, látni Miller darabját, mint eddig. 

Kategória: 2016 június
2. oldal / 3