Iza színházban járt - Haramiák (Pesti Színház)
vasárnap, 21 augusztus 2016 13:17

Haramiák (Pesti Színház)

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

Ne játssz égi bosszúállót, nagyfiú

Schiller: Haramiák, Pesti Színház, rendezte: Kovács D. Dániel

Karl Moor téved: sorsunk kusza fonalát nem bogozza ki senki és nincs láthatatlan hatalom, amely megnemesíthetné a gyilkosságot. Kovács D. Dániel Schiller romantikus művének idealizmusát elvetve sodró lendületű, modern hangvételű, csupa virtuóz ötlet végzetdrámát rendezett - főleg fiataloknak.

A tespedt korral és papírember kortársakkal kínzóan elégedetlen, formátumos, életvággyal teli elsőszülött földbirtokosfit, Karl-t saját testvére túrja ki az örökségéből, sírba üldözve apjukat is. A testvérféltékenységtől törött lelkű, képmutató Franz Amáliát, Karl jegyesét is meg akarja szerezni. A fiúk az erkölcsi és földi törvények határait egyaránt átlépik. Karl az apai kitagadás után magát törvényen kívül helyezve egy rablócsapat vezére lesz. Franz életvitelszerűen hazudik és skrupulus nélkül átlép a vérségi kötelékhez kapcsolt szeretet és tisztelet parancsán, bosszút áll az apai szeretetlenségért, majd zsarnok földesúrrá válik. Két gyilkos egy családban. Megváltás nélkül.

A Pesti Színház ötven pluszos bérletes törzsközönsége nem érti a rendező formanyelvét. Az előadás alatt és a szünetben is sokan távoztak. Először a Szputnyik Színház hattyúdalában, a Heilbronni Katicában láttuk ezt a következetes képi-hangi világot: minimális díszlet, szokatlan kombinációjú hang-fény effektek, akciófilmek lassított felvételét és körbeforgó kameramozgást imitáló koreográfia, dramaturgiai jelentőségű, jelenetváltó, a többi színész mozgásától elkülönülő, mozgójárdán való haladást felidéző mozgás, kinyíló és tükröződő terek, arcunkba világító reflektorok, hangrobbanás (díszlet: Horváth Jenny, zene, hang: Bartha Márk). Az előadás gazdag eklektikus zenei elemekben, váratlanul hol egy hollywoodi musical-részlet, hol egy világvégi hangulatú Johnny Cash szám, hol egy diszkógömbös-konfettis popkult csemege bukkan fel.

Hevesi Judit és Cziglényi Boglárka új fordítása kemény, friss, szabadszájú, helyenként trágár, de pontos. Bíró Bence dramaturg szikár szerkezetűvé tette a drámát. A lateiner műveltséget igénylő részeket a szövegből nagyrészt kihúzták. Sajnálatos tendencia, hogy a klasszikus műveknek is be kell fejeződniük manapság Budapesten este tíz óráig. Talán a nézői befogadóképesség csökkenése, a figyelem-deficit, vagy a kulturális utalások megértésének műveltséghiány miatti képtelensége, esetleg a metró-menetrend lehet az ok.  A Katona József Színházban nemrégiben ennek esett áldozatul a Faust Márton László-féle izgalmas, új fordítása: a bemutató után pár hónappal már 15-20 perccel csökkent az előadás időtartama. Kár. Képességet veszítünk.

Pető Kata fehér, antracit, fekete színű jelmezei lazák, stilizáltak, de konzekvensek. Az apa, Maximilian Moor, Karl és Amália ruháján egyformán szabályos franciakapocs-sor van, mely a végzet felé haladva egyre nagyobbra nyílik. Az apa sálja ugyanolyan tépett szélű és galambszürke árnyalatú, mint Karl inge. Franz végig kapocs és tépett hatás nélküli, pompát sugárzó prémes kabátban és francia tapétamintákra emlékeztető, szaténhatású haute-couture ruhadarabokban van: kivéve az öngyilkossági jelenethez használt fehér inget és fekete, lyukas térdű nadrágot. Franz csúnyasága ellen elegáns ruhákat visel. Amália borvörös, igen merész dekoltázsú bársonyruháján hol fekete kiskabátot, hol pompázatos bortnis betétű, drámai fekete panofix bundát hord. A rablócsapat jelmeze militáns és diákos elemeket vegyít, a kapucnik, övek, kiegészítők, a szabásvonalak eredetisége bizonyosan hatni fog a gimnazista nézők ruházkodására. 

Az előadás kiemelkedő alakítása Orosz Ákos Franz Moorja: intelligens dikció, reflektív játékmód, rugalmas váltások jellemzik. Testvér-féltékenységi nagymonológja hallatán érthető, miért nevezték Schillert a német Shakespeare-nek: egyszerre indulatos, jezsuita érvelésű és mégis jéghideg a figura, akár a pusztítóan elszánt fattyú, Edmund alakja a Lear királyban. Emlékezetes apjával (Maximilian Moor: Seress Zoltán) való bevezető jelenete: bármilyen rossz híreket is kap Karlról az apa, lelki gyötrelmével egyforma erős, szimultán érzelem Franz fiától való fizikai undor. Ettől a fiútól még az apja is viszolyog. Orosz Ákos ívet ad az alakításának: öngyilkossága előtti imája olyan súlyt kap, mint a Hamletben Claudiusé. A színész még a Maladype szobaszínházi bázisán szerezhette meg azt a képességet, hogy flottul reagáljon minden nézőtéri mozgásra, neszre, akcióra. Nyilvánvalóan rendezői utasításra, erre most is módja van: akár rosszul lesz valaki az erkélyen, akár nyugdíjas néni robajlik ki jelenet közben, akár szöveget ront, Orosz Ákos rögtönzésszerűen kommentálja az eseményeket.  Arány- és ritmusérzéket igénylő veszélyes mutatvány.

Király Dániel alakítja Karl-t. A filozofikus törvényen kívüli, a szegényeket segítő jó haramia egységes alakká még nem áll össze, de a színész jó tempóérzékkel képes az utolsó jelenet megoldására: amikor Karl a világi igazságszolgáltatás kezére adja magát és csapata a félresikerült nagy emberre legyintve elvonul, bizonykodó monológja alá kevert, szavait elnyomó zene alatt is megmarad a figura tragikuma. 

Seress Zoltán apa-figurája talán rendezői elgondolásra mentes a melodramatikus túlzásoktól, egyensúlyozik a sápadtság és a mértéktartás határvonalán. Amália szélsőségesen nehéz szerepét Bach Kata intuitíven, meglepő váltásokkal oldja meg: hol artikulátlanul bőgő bakfist, hol gyászoló szerelmest, hol igazi romantikus hősnőt látunk.

Hajduk Károly Spiegelbergje az előadás másik fajsúlyos és élvezetes alakítása: az életet az erőszakon, pénzen és dicsőségen keresztül élvezni akaró, kéjvágyó, amorális és anyagias pozőr zsidó, aki megölné Karl-t, hogy a csapat vezetője lehessen. Egy pillanatig sem vívódik, erkölcsi aggályok sem merülnek fel benne. Nem lehet róla levenni a szemünket: bűvöl, megnyer, otthagy, csak ámulunk. Mint az ördög. Egyedül ő visel színes inget: sárgát.

A rablócsapat (Roller: Járó Zsuzsa, Schweizer: Kárpáti Pál, Razmann: Szabó Zoltán, Schufterle: Zoltán Áron, Grimm: Medveczky Balázs e.h., Schwarz: Erdei Gergő, Kosinsky: Ember Márk e.h.) játéka egységes, élvezetes egyéni felvillanásokkal. Emlékezetes Kárpáti Pál hű Schweizere, és a haramiának berukkoló Ember Márk rajongó kamasza.

Moser lelkész, Hermann és a tisztviselő szerepében Csapó Attila a szürrealitást hozza be a színre. A lelkész hátborzongató vizespoharas keresztelési készülődése, a tisztviselő éneke az esőben mind-mind kompaktan megoldott jelenet. Rajhona Ádám Daniel inasa szívet melengető egyenességű, hűségű.

A rendezés nem veszi át a ma már nevetségesnek ható rémdrámai mozzanatokat (pld: Franz nem a kalapzsinórjával fojtja meg magát, hanem felvágja ereit, a kriptából kitörő apa jelenete is kikerült a premier után). A színpadon többször használnak teatralitást leleplező kiszólásokat (adj rá fényt, zenét), kapcsolják fel a nézőtéri világítást, szólnak a közönséghez, viccelődnek a romantikus álruha-klisén (piros szigszalag az álruha jelzése).

„Egy iszonyú élet peremén állok, és üvöltve és fogcsikorgatva látom, hogy két olyan ember, mint én, porig rombolná az erkölcsös világ egész építményét. — hogy jutott eszembe borzalommal szépíteni meg a világot, és törvénytelenséggel szerezni érvényt a törvényeknek! Bosszúnak és igazságnak neveztem — Most már romlott marad, ami elromlott — amit ledöntöttem, soha többé nem áll talpra. De egyvalamim még maradt, amivel kibékíthetem a megsértett törvényeket és begyógyíthatom a megerőszakolt rendet.  — Áldozat kell hozzá — áldozat, ami a sérthetetlen fenséget felmutatja az egész emberiség előtt — én magam leszek ez az áldozat.”

1781-ben, 23 évesen joggal hihette Schiller, hogy Karl Moor áldozata begyógyíthatja a megerőszakolt rendet. 235 évvel később az erkölcsös világ létében sem hiszünk már, nemhogy a rend gyógyíthatóságában. Túl sok idő telt el.
 

Megjelent: 2362 alkalommal