Iza színházban járt - Szép Ernő: Patika (Örkény Színház)
vasárnap, 06 január 2019 18:01

Szép Ernő: Patika (Örkény Színház)

Értékelés:
(43 szavazat)

Ladányi metoo

(Örkény Színház - Szép Ernő: Patika - 2018. december 21.-i előadás) 

Nemsokára Magdi mamaként és Miklós papaként emlegetjük a kormányzóékat, terül már a bársony a várbeli erkélyre, úgyhogy nézzük csak meg, milyen volt a vidék, mikor az asszonyt szájon törölték a nappaliban, úgy ment felszolgálni a kávét szattyánbűr papucsban az uraknak. Szép Ernő? Igen. Mohácsi? Inkább. És milyen jó. És hosszú. De ez erény. Egy órás kocsmajelenet rulez. Tenki-Znamenák-Novkov.


Jönnek a Mohácsiak és fognak egy szép Szép Ernőt. Marad is darabból. A laposladányi nihilben landol egy kis pesti patikussegéd, beleszeret 17 másodpercre a patikusnébe és rájönnek, hogy boldogtalanok, jobb lenne, ha szerelmesek lennének, de nem lesznek, mert. Ennyi. Ebből lesz Feszty-körkép alulnézetben, ami egy komplett Romsics Ignác-szeminárium haladóknak: jegyző, patikus, postamester, tanító, ügyvédbojtár, kocsmáros, intéző, cigány, kiscseléd, feleségmódozatok, pia, istenverte magyar sors. Rájövünk, hogy innen csak elmenni lehet, igaza mindenkinek van, aki meg marad, magával fizet. Nem adják könnyen a tudást; a rendező az idő ura, a kezdő kocsmajelenet felvonás-hossziglan tart: verik a blattot a notabilitások, női seregszemle jő: a kissé fád Patikusné (Tenki Réka), a csakazértis kivirágzó Postamesterné (Kerekes Éva) és Kati kiscseléd, akinek múltja van (Zsigmond Emőke). Múlt egyenlő férfi. Férfi egyenlő erőszak.

Zsigmond Emőke szépet játszik, egy préda lányt, aki senkinek se számít, de nem vész el, mert magának igen. Kati szerelmes az előző segédbe (Patkós Márton), aki épp elhagyja, de búcsúzni is alig tud, mert az urak látványosan átnéznek a fiún, az meg rajta.  És még csak most kezdődik. Jön az életre éhes új fiú. Pont ide. Novkov Máté szoanyírtan csetlik-botlik, aztán a második felvonás szép szerelmes tirádája felemeli, tétje lesz minden mondatának. A kis segéd a férfitársaságba befogadtatik, körülnéz és lát, el is megy, mert nincs miért maradni. Ahogy azonban a botcsinálta árulás megtorlást hoz, úgy komorodik el minden: a tartás nevetséges lesz, az érzelmeket a szenvedők figurázzák ki, a szentségeket a hordozóik csúfolják meg. A szerelem, életéhség, szép vágyakozás sötét kisszerűségbe fullad. Az utolsó felvonás egy hosszú búcsú, boldogtalan semmibe bámulás a hetedik pálinkáspohár felett.

Jó látni, hogy Novkov Máté megkapta a maga lehetőségét, él is vele, a szerencse kategóriába tartozik, hogy Tenki Réka Patikusnéjével működik a kémia. A furcsa, zárt, pragmatikus, de vitathatatlanul odatartozó szépasszony életét Tenki úgy bontja ki, hogy nem marad hiányérzetünk, és képes meglepni mindenkit: az okos, sebzett, magányos nő még azt is kibírja, hogy megváltozik mellette a férje. Znamenák István jóember házastársa a képzelt, de in flagrantinak látszó szerencsétlenkedés után új – a környezetre optimalizált - férfit épít föl: szemtanúi vagyunk, hogy lerombolja a saját a felesége iránti megbecsülését, akivel közös boldogtalanságuk mégis csak titkos szövetség volt. Most vált: az ő szabadságának jele a képen törölt asszony, aki szolgálhatja fel a kávét. Ilyen a szabadság Laposladányban. Nagyot játszik a Znamenák, nagyon nagyot.

Kerekes Éva Postamesternéje a kicsattanó, öngerjesztő alapfokú nő: elviszi a cigányt, levesz a polcról egy huszártisztet, félre….lép. Hozzáképzeljük a hazaérkeztekor kapott négy-öt csárdás pofont, fegyverszünetet és folytatást. Kerekes Éva az első felvonás seregszemlei nehézségei között úgy teremt egy figurát, hogy mindene játszik: ügyetlenke delnői vörös, de abszolút vidéki ruhája, elnyújtottnak ható, komikus kurta lepései, erre az alakításra kitalált, egy tónusú, kissé modulált „csirkehangja”: pocsolyamély, virulens, itthon van. Ő lesz a második véhá után talán doktor Varsányiné.

Mohácsi János olyan pannót ad, ami végteleníti Szép Ernőt: minden figura történetét tovább gondoljuk, látjuk, mi lesz velük 20-30 év múlva.

Epres Attila bűrkabátos Borgidája, Vajda Milán helyi jelentőségű dúvad Pap Ferkéjével 20 év múlva is iszik, aztán megy az igazoló bizottság elé. Jéger Zsombor Jóvér Jani ügyvédbojtárja alkoholtól kilazult fogú ügyvéd lesz Pesten, talán 30 év múlva ő védi Pelikánt. Róbert Gábor m.v. jegyzője bármikori államigazgatás lojális szereplője, jót ne várjon tőle az ember. Mertz Tibor m.v. Postamestere kedélyes kegyetlenséget hordoz, nem ér semmi semmit, csak az identitásképző postai rendszabályok: a mámor legfelsőbb foka, ha az utánvétes levél díjszabását elüvöltheti. Felhőfi-Kiss László m.v. tanítója szép értelmetlenül fizet elő a folyóiratokra, ő a lenézett kultúra maga, esélye sincs semmilyen megbecsülésre. Oktatás, you know. Baksa Imre m.v. kocsmárosa ismeri a ladányi almanachot tövirül-hegyire, tudja, hogy csak annyi maradt párducos Árpádból és környékéből, hogy nem szabad biliárdozni, cigányt először etetni, aztán itatni kell, és az urak azt csinálnak, amit akarnak, csak akkor kasszírozhat. Mindenki Árpikája, az örök túlélő, megvetésalapú, magyar úrhoz kötött, hangulatcsináló cigány: együtt esznek, isznak, közös a nő. Némedi Árpád m.v. fundamentális Mohácsi-szereplő, 20 év múlva remélem szakdolgozat lesz az SZFE-n. Dóra Béla patikai kisegítője (Fábián) az összes metoo-klisét pazarul hozza a 20 éven aluli kategóriában: DNS-szintű ez kérem magyarföldön.

Ez van. Menjen mindenki és nézze meg. Ez egy szép, nagy Mohácsi. Szarul is érezzük magunkat utána rendesen, de ilyen a szelaví.

(Horváth Judit felvétele.)  

 
 

Megjelent: 4294 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Best of 2018