Iza színházban járt - Bakfitty (Stúdió K)
csütörtök, 14 február 2019 18:05

Bakfitty (Stúdió K)

Értékelés:
(33 szavazat)

Csak két nap a világ, így tojnak rá
 
(Stúdió K Színház – Dürrenmatt: A nagy Romulus című történelmietlen komédiáját figyelembe véve sírásás két részben- 2019. január 16.-i előadás)

Éva: Nem leszünk soha szabadok, de ez a darab azért hasonlít rá. Kösz, Dürrenmatt, Bence és Péter. Scrollozunk a nyugatrómai birodalomban a világ leglazább nihilista császárával, aki okos, tehát nem remél. Nagypál Gábor a semmi ágán üldögélve, lábujjával a saruját piszkálva minden humanista előképe. A többiek meg csácsognak és növelik a káoszt. Rég éreztem magam ilyen jól történelmi parabolában. A Stúdió K és a K2 nyerő páros.
Iza: Vajon honnan vette Dürrenmatt, hogy vannak olyan népvezetők, akik ülnek egy széteső nemzet nyakán és csak azon dolgoznak, hogyan tudnák porig rombolni, ami még alattuk van? Egy birodalmon, ami már csak egy hátsó, lepusztult irattár, ahol a fő-irattárosok tudják, hogy az első ember agyament, de úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, sunyin, szenvtelenül várva a végkifejletet. Lehet, az életből? 


Iza: Benkó Bence és Fábián Péter rendezése ugyan Rómát és az ókort mintázza, hiszen az 1949-ben íródott Dürrenmatt-dráma, A nagy Romulus alapján született, de azért up to date. Olyannyira, hogy a január 16.-i előadásban benne volt az Index és az Origo összes heti híre is, így lett kortárs az előadás. (Négy éve volt a bemutató, sok munka lehet a napi „hírben tartásban”.) A dráma alapján létrejött textúra felveszi a versenyt a Mohácsi-fivérek poénáradatával, fülelni kell, hogy követni tudjuk, mert vérmes a tempó is. Aki bírja a South Parkot, annak ez az előadás nagyon bejöhet. Csak úgy sebtében az eredeti story: a Nyugatrómai Birodalom utolsó két napja, melyben a római császár, Romulus Augustus nem kormányoz, tyúkjait figyeli, tojnak-e rendesen, s állónap früstök-öl, néha kis rajnai bort kóstol, mert alapfilozófiája: „Nem vonom kétségbe az állam szükségességét, de igenis kétségbe vonom a mi államunk szükségességét”. Történelmi igazságtételként arra készül, hogy birodalma eltűnjön a térképről, azt átadja annak romjait a hódító, már a határon beömlő germánoknak. Ehhez fegyvere: a teljes tétlenség.

Éva: Nagypál flexibilis-garabonciás színészi alkatához illő kúl értelmiségit kap. Minden szava az értelemé, minden gesztusa a lemondásé. A figura racionalitása és a végromlás feszültsége adja a komikumot: akkor is azon gondolkodunk, hogy mit (nem) csinál a császár, ha épp nincs jelen. Paradox helyzet: a rezisztenciával azonosulunk, miközben az összes hasznos polgár menti heroikus-hülyén, saját sorsába akadtan a menthetőt. Míg nézzük, Nagypál császára neglizsét minden szempontból meghaladóan szakadt cuccában mit babrál azzal a keménytojással Róma maradékán, tudatosítani vagyunk kénytelenek, hogy új világ kezdődik. Átélni az ismerős viszonyrendszer lassú pusztulását B-terv nélkül, értelmetlen protokollban bízva: nem ismerős? Hogy lehetne ezt levezényelni? Hagyni kell. A „nem csinálok semmit” paradoxona sok cselekvést takar, Nagypál császára úgy fékez, hogy megértően nem parancsol, barátságosan tudomásul vesz, leereszkedve tárgyal, kedvesen szabotál, sokszínű elasztikussággal teszi a semmit.
Iza: Romulus szerepében Nagypál Gábor. Jó estéje van, hiszen egy lepellel a dereka körül „pihenget” egy sezlonyon. (Igaz, rémes dexion-salgo polcok árnyékában, amelyen hatalmas folyóirat kötegek, így például a Criticai Lapok billegnek a feje felett. (Látvány: Pignitzky Ádám.) Teljesen passzív, s ebbéli állapotában derűsen nyűgös, akár egy gyerek. Vánszorog, hentereg, eszik, motyorászik és mindent passzol. Márai elmagyarázta nekünk, hogy „Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit […] Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. […] Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.” Nagypál Romulusa egyszerre lusta vízszintesen és függőlegesen. Hálás szerep, a színész mintha a maga örömére játszana. Élvezettel affektál, a közönséggel együtt várja maga is hova fut ki a történet, mikor szakíthatja le húszéves fekvő regnálásnak gyümölcsét, amikor is végre összeomlik alatta állama. 

Éva: Nyílt színi tapsot kapott Sipos György Marese csónak-monológja, tán azért mert naponta átéljük a hülye helyzetet, hogy jön a változás és nyelvtanilag-kognitíve helyes, csak épp emberileg és társadalmilag idegen, elfogadhatatlan és végrehajthatatlan parancsot kapunk. Nonszensz. Mindegy, hogy hadügyminiszterként csónakot kell szereznünk, vagy felszólítanak, hogy írjuk remekműveket, a reakció ugyanaz: ne csináljunk már úgy, mintha ez normális lenne. Sistergősen jó volt Sipos György: repetitív szólamokban egyre növekvő hitetlenséggel és emeltebb hangon birkózott magával: nyilván értik, amit mond, nyilván fix a helyzete, de akkor nem kaphat ennyire hülye utasítást.  Domonkos Zsolt is nagy formát mutat, akár Achillesként, akár Phylasként: fondor lelkületű, praktikusan önző udvaroncot alakít, önreflexiója csak súrolja az önismeretet, kétségbeesése sérthetetlen pozícióján belül marad. Senki nem veszi észre, hogy vége van itt mindennek. Pallagi Melitta Reájának, a császár lányának van egy pillanata, mikor kikérhetné magának az egész birodalmasdit, de nem teszi, odaígéri magát Caesar Rupfnak, a jövő plebejus-zűrzavaros kereskedőjének (Spilák Lajos szürreális figurája és parádés alakítása). Szép kép, mikor a germán hadifogságból hazatérő vőlegénye (Aemilianus: Viktor Balázs) lemond róla és elindul a jövő kínálta zűrzavarba. Horváth Szabolcs Isauriai Zénója hibátlan uralkodói alakban leledző sunyi túlélő, egyenes derékkal, fehér palástban menekülne mások kárára. Lovas Dániel alakította Spurius Titus Mamma csuklóztatható tisztént első rangú forrása a komikumnak, résztvevőként a birodalom költöztetésében kap egy beolvasási-ráébredési monológot: oda küld mindenkit, ahová valók. Rózsa Krisztián Odoakerje párja Nagypál Romulusának: lát, ért, kétségbeesik, fékez. Theoderichként Piti Emőke játssza a germán – vélhetőleg hamarosan trónkövetelő fivért – alakítását, figuráját tekintve Wagner germán istenein már nem csodálkozunk: defektes elkötelezettség, értékfókusz, merevség. Jöhet a germán birodalom. És jön.
Iza: Nyakó Júlia Romulus császárnéja bezzeg viseli a „haza anyja” címet, szofisztikált római nő, mintha kékharisnya, de emellett mindig megbocsátó anyaként nézi tékozló urát, ahogy kirúgja az utolsó tartócölöpöket birodalmuk alapzatából. Az előadás legszebb jelenete, amikor az önpusztító semmittevésben megfáradt urát megmasszírozza, miközben elmondja neki micsoda klassz érdekházasság is volt az övék. A császár körül a népes udvartartása. Először is Achilles (Domokos Zsolt) és Pyramus (Borsányi Dániel), a belső emberek. Nem mondanám, hogy ők Stan és Pan, de kb. ez a dramaturgiai szerepük, megjelenésük a biztos derű forrása. Nincs olyan eszement helyzet, amihez ne tudnának azonnal alkalmazkodni, nyugalmuk a bukásban megingathatatlan, minden mindegy. (Domokos Zsolt még egy színház a színházban jelenettel is szolgál, udvari színészmesterként megmutatja a színészlét arc poetica-ját, úgy 120 másodpercben.) Egyedül Homonnai Katalin alakította belügyminiszter asszony, Tullia Rotunda a józan birodalmi megfontolás, a maga 38 kilójával, ami így persze megmérettetik és mindig könnyűnek találtatik. Homonnai teremtette figura fanyar, problémamegoldó, s minden vereségét győzelemként éli meg.

Éva: Szabó Magda Béla király-trilógiája, Háy Gyula Isten, császár, parasztja vagy Páskándi Vendégsége óta élvezetes minden történelmi izé, amiben valójában a jelenkort cincáljuk tógában, saruban, palástban, darócban. A szocializmus nevű másik izé miatt királyok és szerencsétlen sorsú vallásalapítók viselt dolgain keresztül lehetett csak beszélni az aktuális hatalmi hasfájásról és értettünk mindent, ami a sorok közt van. Mint ma. Ja, elnyomásban élni – még ha borbár és vega krémlevesező is van a körúton – ugyanaz fíling.


Megjelent: 1495 alkalommal