A „cukorbaba” kifejezés jelentése kontextustól függ, de leggyakrabban mégiscsak az angol sugar baby után egy fiatalabb személyt jelöl, aki ajándékokért vagy életstílusért cserébe romantikus kapcsolatot tart fenn egy tehetősebb partnerrel (sugar daddy, vagy sugar mommy). Ez nem feltétlenül jelent prostitúciót, inkább egy kölcsönösen elfogadott „támogatáson alapuló” kapcsolat. Ezért kicsit zavart is, hogy mit is keres e cím alatt Blaha, Psota, Ruttkai, Karády és Gobbi személye, ha talán azt kapizsgáltuk is, hogy Honthy és Tordai miért. Az este végére kirajzolódott a válasz, nincs nagyobb sugar daddy egy színésznő számára, mint a színház, a színpad.

A színésznő válogatásában megidézett színésznők majdnem mind - testestül-lelkestül - odaadták magukat Tháliának, és nevük ugyan eleddig értékmérő fogalomként fennmaradt, de saját gondolataik megidézése bizonyítja, hogy önazonosságuk, saját női világuk és a vágyaik bizony fuldokoltak a külső elvárások szorításában. 

A díszlet jelzésszerű, egy szép míves, hófehér stilizált színházi „vaktükrös” öltözőasztal, pár pici díszlettárgy és egy szék. A jelmez nude bodyra felhúzott színes leplek, fejdíszek, a fények mindig követik az éppen kitárulkozó színésznő lelkiállapotát, ellenpontoznak, a legfájdalmasabb monológok alatt hideg, steril fények világítanak, mintha egy vizsgálati fogságban vallana a szereplő.

Az este kezdete hatalmas energialöket, a színésznő jó tíz percig áll a közönség előtt némán, várja, hogy a nézők végre megérkezzenek, elcsendesedjenek. A hangszóróból talán Blaha Lujza hangja szól. Fodor Annamária előttünk készíti fel testét-lelkét a következő kilencven percre, bemelegít minden értelemben, tekintete, teste már játszik, némán. Ez a tízperces némajáték prémium színészi jelenlét, az egyik legszebb színészi csönd, amit valaha is láthattunk színpadon. Később is Fodor az egyetlen hang, az egyetlen test a színpadon, mégis nyolc színésznősorssal találkozunk, általuk egy kollektív színésznői tapasztalattal: önként vállalt önfeladás. A szövegben ráismerünk Ruttkai Éva utolsó interjújára Szegő Andrással, Sándor Pál Karády Katalinnal New Yorkban készített portréfilmjére, Psota Irén önéletírására, Gobbi Hilda OSZMI gondozásában megjelent pályaemlékezetére a ’80-as évek második feléből és persze Blaha Lujza naplójára. Iróniával és feszültséggel teli, keserű utóízű gondolatok, tükör egy kívülről csillogó, belülről ugyan élettel, de lemondással és lázadással teli világról, amelyet Fodor Annamária nagy precizitással szálaz szét a szemünk előtt.

Az est legnagyobb erénye, hogy nem egyszerű monodráma, hanem színészi metamorfózis-sorozat, a színésznő az ismerni vélt nagyok életéből és legendáriumából játszik el részleteket úgy, hogy közben nem imitál, hanem lényeget láttat. A váltások szuggesztívek, sorsokat látunk, noha valójában egymásba csúszó emléktöredékeket, belső monológokat, kulisszák mögötti igazságokat hallunk, mégis emberi és teljes az este.

A játék intenzív, pontosan kijelöli minden megidézetthez kapcsolódó jelenet tétjét. (Személy szerint a Ruttkai Évás és a Gobbi Hildás részért voltunk oda leginkább. Nota bene a színésznő Gobbis kulcsmozdulata egyenesen gyönyörű.) Fodor rövid idő alatt létrehoz egy művészi állapotot, megérezzük a pályaszakaszt, aztán ugyanilyen gyorsan le is csupaszítja: megmutatja a lényeget. Mesterségbeli tudása itt mutatkozik meg a leginkább, a karakteralakítások egyéniek, mindegyik megszólalásnak saját ritmusa, hangsúlyvilága, belső „hőfoka” van.  

A legjobb pillanatokban a szövegekben benne lévő komikum átfordul vallomássá: a nevetés mögött megvillan az ár, a magány, a szakmai és női létezés egyforma kiszolgáltatottsága. Az előadás tónusát a saját, nagyon is emberi szűrő adja: ezek a portrék tiszteletadások. (Módot kaptunk így elmélázni azon, hogy a mai kor színésznői kitől is fogják ezt megkapni?) Fodor Annamária   meggyőző erővel, karakteresen és nagyvonalúan áll ki más női-színészi sorsok mellett. Tartalmas este, menjen nézze, aki teheti.

Alkotók - Zene: Jankovics Péter/ Látvány: Fodor Annamária / Jelmez: Hornyák Dóra /Báb konzulens: Krucsó Rita / Fotó: Kállai-Tóth Anett/ Produkciós vezető: Gáspár Anna

(Utóirat: Bajban vagyunk azzal, hogy ki válogatta és rendezte ezt a monodrámát, sokáik azt hirdették a szervezők, hogy Herczeg Adrienn színésznő, aki jelezte számunkra, hogy ez nem valós híradás, így ezt is Fodor Annamária színésznő kreativításának tudjuk be.)