Aki nem ismeri a sztorit, az még sose punnyadt karácsonykor a nagyi másnapos pogácsájával a tévé előtt: Duna parti csónakház, Glauziusz bácsi, gólya, Gábor Miklós, LATABÁR. Termelési operett szerelmi szállal, győz a szerelem és a szocializmus. Most sikerült Gertlert Ascheron át 2019-be transzponálni, átjött a „mindenki csak élni akart, lehetőleg vidáman” -üzenet is.
Minden rózsaszín és vörös a színpadon, akkor vörös csillaggal a háttérben, hogy szimbólumérzékenységünk kihuny, szerencsére néhány narancsos poén is leledzik az előadásban. Fináléra rendezett lelkesedés, égnek meredő és széttárt kezek, felkáltójeles közösségi diskurzus, tompított személyességgel átitatott mondatok. A kis szerepek, is villanások kiválóak ebben a nagy cukros kavargásban.
Szemenyei, mint műfaji erőközpont tolja komikusként előre a cselekményt a „mindenteladok” Dániel Károlyaként; Boriskájával, Kovács Lottival lazán odakent artisztikumuk épp annyira erős, mint Dobó Enikő cukrosan szerelmes Bezzegh Ilonkája és Koltai-Nagy Balázs szálegyenes Kocsis Ferije. Dobó Enikő énekhangja alakításának egyik pillére, a másik a „denormálisnőez”-féle báj.
Milyen szép dolog is a hatalom gyakorlójának rettegését megmutatni revükörülmények között: aki benne van, fél, kombinál, intrikál. Aradi Imre Dancs Emilje Danyi Judit Ascher Gizijével revelatív intrikus pár, szálkás cinikussággal táncolják-énekelik át magukat az operettes sötét oldalra. Danyi Judit szerepet uraló humorérzéke Szemenyei mellett az előadás legjobb pillanatait adja. Megszólíttatik minden törzsnéző nagy örömére telefonilag Ascher Tomika is. Valami nyüzsgő rendezőtanonc.
A magyar színházi életre, kis piszkos történelmünkre füzérben utaló metapoénok és hommage-ok közül néhány a nyárba foszlik, de sebaj, marad elég, Mint Mohácsinál. Az emblematikus „Ember lesz az én kis unokám” dal alatt Pál Attila Glauziusz Kamillja tartásos fádsággal tiszteleg a nagy előd előtt, mellette próbababákra vetített híradó részletek: Rákositól Orbánig. Juj. Most komolyan, ezért nem volt komilfó Pécsnek az előadás? Perfekt ének és tánctudás, csillogó koreográfia, műfajsajátos lelkesedés, meg ávósok. Így kerek.
(Fotó: Bús Csaba)