Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

Darabkasztrálás görög módra 

(10. Színházi Olimpia - MITEM 2023 – Ibsen: Nóra - 2023. április 17.)

Próbálom - kitartóan - a Theodórosz Terzopulosz mítoszt megfejteni. Sokadik kísérlet ez részemről, de Ibsen Nórája alapján készült előadása, pontosabban Ibsen-kivonata á la görög sorstragédia sem győzött meg igazán. Érdekesnek találtam az előadást, de sokkal inkább fizikai akciónak, vizualitásnak, mintsem érzelemmel, gondolattal teli színjátéknak. Nagy erőbedobással dolgozó, erős koncentrációjú színészek a színpadon, de mivégre? 

Veszteség szimfóniák  

(Kettőspont / színház & spirituális ügynökség – Czeizel Gábor szerkesztésében Szabó Magda műveiből: Agyigó – 2023.április 19.)

Egy gőgös kálvinista lélek és egy világomlás tekintetű, értelmesen játszó érzelmes színésznő. Szabó Magda írónő, aki kiírta magából félelmét, fájdalmát, veszteségeit és Nagyváradi Erzsébet színésznő, aki a verssorokká, regénymondatokká összeállt gondolatokat kijátssza magából. Két erős művész sorsszerű találkozása, két feleselő veszteség szimfónia. 

Keresztutas színésztréning 

(Örkény Színház – Jean-Luc Lagarce: A várományos - 2023. április 23.)

A darab díszlete az Örkény Színház volt hátsó ajtaja, míg témája egy kulturális intézmény vezetői posztjának utódlása. Úgy tűnik, Lagarce darabjának repertoárra vétele egyenes folytatása az évadeleji Solness bemutatónak. Majdnem biztos, hogy van benne valamiféle töprengés a színház jövőjéről, teljesen biztos, hogy a 21. századi „magyar ugar” ott van a színpadon, erősen. A társulat fele fellép, a rendező vendégként, a Katonából átugrott  Ascher Tamás. Összekapta az Örkény-truppot.   

Pályák és sorsok, Jozef és Béla

(Pécsi Nemzeti Színház – Gerhard Dorfer és Anton Zettel: A Monarchia utolsó hóhéra voltam - 2023. április 14-i előadás)
 
Bizarr, ha hivatásnak tartjuk egy másik ember életének gyors kioltását, akkor is, ha az a köz javára történik. Az nem bizarr, ha egy művészi ambíciókkal megáldott pécsi fiatalember úgy dönt közszolgálat az is, ha Thália-t szolgálja egy életen át, hűségesen egy színházban. Az első embert, a birodalmi ítéletvégrehajtót, Jozef Langot hírnév övezte, úgy fogadták mindenhol, akár egy állami vendéget, és tízezren kísérték utolsó útjára. A színészt, Stenczer Bélát Pécsett jól ismerik és szeretik, az sajnos nem biztos, hogy a színháznézők - fájó mód a mai kulturális újságírók - többsége tudná ki ő. Holott éppen - oxigénpalack nélkül! - megmászta saját K2-sét. Jó lenne, ha szakmája is észrevenné ezt, nemcsak pécsi közönsége.  

„….egy vonzás, melyhez tartozunk…..”  

(Vígszínház – Presser – 50 (Presser Gábor szerzői estje)  - 2023. március 25.)

Hiába játszanak máshol legkedvesebb „színházi embereim”, az én színházam a Szent István krt. 14. szám alatt van, úgy hívják Vígszínház. A falai között színházszocializálódtam (ha létezik ilyen szó), így elpusztíthatatlan az első színházi élmény emléke, a hely szelleme vonz, azt súgja: ide tartozol. És végre újra kegyelmi állapotában van az intézmény. Mi, a közönség csak a színpadi márványfelületet látjuk, azt a speciális metamorfózist, amely során a színfalak mögött az újabb és újabb mészkőrétegekből kikristályosodik a felületi márvány nem. Presser Gábor 50 éve „kristályosodik” a Vígben, napjainkra a színház egyik időtálló márványdarabkája. Félévszázados munkássága előtt tisztelegtek a mai vígszínháziak, megidézve sok-sok víges közöttünk élő szellemüket. Utáltam, hogy 150 percen keresztül bambán mosolyogtam, mert annyira ritka alkalom olyan embert ünnepelni, akinek személye, munkássága megkérdőjelezhetetlen zsinórmérték, aki egyetlen cédulát sem írhatott, csak róla írtak talán.  

Nemcsak a húszéveseké

(Pesti Színház – Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn – 2023. március 10-i előadás)

Amikor a színháznak van aktuális királyi (színész) párja, érthető, hogy műsorra tűzi a Macska a forró bádogtetőn-t, ahogy a Vígben ’67-ben Ruttkai és Darvas jogán. Akkor is elővehető, ha van egy clown üzemmódú színésznője és egy ügyeletes szívtiprója, ahogy 2000-ben Eszenyi Enikő és Kamarás Iván. Amikor se ez, se az, akkor elgondolkodik a néző, hogy mivégre is? Megvan persze a válasz, most Big Daddy-je és Big Mama-ja van a Vígnek, azt hiszem a produkció Hegedűs D. Géza és Igó Éva kedvéért született. Valló Péter így kicsit „múltbéli” előadást rendezett, elbíbelődött a dráma kulcsmotívumaival, és remek lehetőséget adott örömjátékra a színház két nagy színészének.

Putyin asztala  

(Budaörsi Latinovits Színház – Bertolt Brecht: Kurázsi és gyerekei -2023. február 18.) 

Zsótér-előadásra nem úgy megy az ember, hogy csak beül a színházba. Készül, előolvas, hozzáolvas, és főleg akkor nem, ha Brecht az alkotótársa, mert a Brecht „rajongó” rendező fényévekre van hozzánk képest az író gondolatainak szétszálazásában, majd újraöltésében. Eörsi István szerint Brechttel szembeni – nézői - tartózkodásunk oka „történelmünk nyomorúságában keresendő”, mert „nemigen volt öntudatos polgárságunk, se felvilágosodásunk, nem volt antiklerikalizmusunk, nem volt önálló gondolati kultúránk …. fenyegetett nemzeti létünkkel más nemzeteik létét fenyegettük szakadatlanul….”. Fennáll ez a helyzet? Igen. Hogy mennyire, az akkor derült ki, amikor felment a függöny Budaörsön és elénk tárult a Kreml szobája az óarany brokát függönyökkel, valamint az elhíresült hosszú asztal……erre nem lehetett felkészülni, azonban megvolt miről szól most a színpadon a háború.  

X vs. Y  

(Katona József Színház – Euripidész nyomán írta Bagossy Júlia: Médeia – 2023. február 21-i előadás / Pécsi Nemzeti Színház – Euripidész: Médeia – 2023. március 11-i előadás) 

Két női alkotó ugyanarról. Az egyik még egyetemista, éppen alkotói pályája és női princípiuma kiteljesedése kapujában, a másik már három évtizedet tud maga mögött pályáján, táncművész, koreográfus, rendez és tanít. A két produkció alapján az Y-generációs Bagossy Júlia jobban érzi és érti a szenvedéllyel fűtött asszony, Médeia történetét. A Katona Sufniban – színész alkotótársaival - színpadra vitte azt a tudati és lelki állapotot, amikor akkora a veszteség, ami után már nincs értelme az életnek. A pécsi Nemzetiben az X-generációs Bozsik Yvette impozáns színpadképpel, mutatós jelmezekkel és látványos mozdulatsorokkal hatalmasat gondolt, de Euripidész története csak formálisan jelenik meg szinpadán.     

Már csak a semmi van bennem…..

(Örkény Színház – Ferdinand von Schirach: Isten  - 2023. február 12.)

Von Schirach Berlinben praktizáló védőügyvéd, aki úgy tizenötéve tollat ragadott, ám eredeti szakmája ott van minden művében. Akárcsak első, Terror című vitadrámája az Isten is egy összetett és jelentős érdeklődésre számot tartó kérdést jár körül: az eutanázia társadalmi, jogi, etikai és vallási vonatkozásait. Milyen joga és kötelessége van a saját életével szemben annak, aki megszületett? Miként feszül egymásnak az egyén autonómiája a társadalommal szembeni heteronómiával? Nem színjátékot látunk, nincs igazi cselekménye és nincs drámai akció. A közönség szemtanúja egy nyilvános szakértőbizottsági ülésnek, majd a hallottak alapján - az előadás végén - egy konkrét kérdésről szavazhat. Kifelé nem volt a hűha felfedezésének érzése, de azt nem tagadom, hogy jogász énemet megmozgatták a látottak-hallottak.   

The Lady is a Tramp  

(Radnóti Színház – Truman Capote: Álom luxuskivitelben – 2023. január 30.)

Valló Péter rendezői munkáinak mátrixa számomra egy keresztszemes hímzés: a szép motívumok között előfordul nézői vakfolt. Most inkább míves motívumot húzott a Radnóti színpadán. Truman Capote kisregénye értő adaptációját, a második világháború utáni Amerika felidézését úgy, hogy - a mozi szirupja nélkül – az Audrey Hepburnnel készült filmre is emlékeztetett kicsit. Szép a befejezése is: a véget nem érő, boldog-boldogtalan útkeresés, amelynek nem lehet nyugvópontja. A társulat örömmel tart vele a jazzes színpadi kalandtúrán, és ott van neki Sodró Eliza, aki kilép a színpadra és – képzeletben - megszólal Frank Sinatra dala, ráadásul üvöltve: The Lady is a Tramp.   

6. oldal / 41