Iza színházban járt - Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)
vasárnap, 31 október 2021 18:08

Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)

Értékelés:
(58 szavazat)

„Értsük meg a mások igazát”  

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék- 2021. október 16.)

„Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.. „
(Arany János: Zách Klára)  

Iza: A musical közel negyven éve íródott, és nem igazi gyöngyszem a palettán. Talán ez az oka, hogy a zalaegerszegieké még csak az ötödik bemutató. Holott a történet valós szociológiai dráma: miért pazarolja el a legtöbb cigány a tehetségét, miért nem tud beilleszkedni a (magyar) társadalomba? Az operákból tudjuk, a zene a fő, a libretto lehet pocsék. A Cigánykerék zenéje pazar, tele dúdolható slágerrel. Azt hiszem, a sikerhez az alkotók szíve a kulcs, ha oda utat talál a darab, érzelem-bomba este kerekedhet az előadásából. Böhm György rendező és a zalaegerszegi társulat tagjai szívéhez talált egy ösvényt.  
Éva: A zalaegerszegi színház társulata kiválóan teljesít: az előadásban tizenhat tonna meló van, mindenki kiteszi a szívét, szolgálja az előadást, akár kicsi, akár nagy feladat jutott neki. Ruben Brandt-speciál ez, a jelenetekben öt percenként kincset érő idézőjelek, konfettipisztoly-lövés minden kis paródia, nyócker elemelve és felemelve a sültreál füllentésével. Kádár János hanghordozása megvan? Csárdáskirálynő-hommage a kevert-császárkörte-feketecímkés cseresznye tövében? Szocialista Maigret a Józsefvárosban, sarki presszó, szkájfotel, kétdekással bélelt kávé? Elképesztő.

Iza: Az öt bemutatóból hármat - az ősbemutatót is rendező - Szegvári Menyhért jegyzett, és Böhm is másodszorra futott most neki. Az 1984-es pécsi ősbemutató zajos siker volt, még ma is emlegetik nézői, a maga nemében kultikus előadás. A színpadon Vári Éva mellett a még pályakezdő Lang Györgyi - Kulka János - Gergely Róbert állt. Majd évtizedre rá Vári, Lang és Szegvári újra színpadra vitte, s ez a feldolgozás is jól teljesített, évekig repertoáron volt a Budapesti Kamaraszínházban. Vári Éva einstandolta a Karrier-dalt, talán örökre. Próbálgatják jó és jobb hangú énekes-színésznők, de valami mindig hiányzik, várat magára az új Vári-Miréna.
Éva: A vállalt fordulatszám-növelés lendületes, helyenként romantikus, kissé eklektikus produkciót hozott, szerethető alakításokkal, nagy csapatmunkával. A furcsa józsefvárosi életmese átváltozott élvezhető nagyközönségi musicallé, nem titkolt morális tartalommal. Okvetetlenkedő didaxis helyett Böhm azonban okos tanárként szórakoztat, aztán meglep.
   
Iza: A cselekmény a főváros nyolcadik kerületének egy sötét szegletében játszódik, szanált lakóház udvarán, annak szomszédságában. Minden, de tényleg minden szóba kerül a darabban, ami érinthette negyven éve – és azóta is – az ott élő  romákat: szegregáció, bűnözés, prostitúció, abúzus, hatalommal való visszaélés, rendőri túlkapás, korrupció, jószomszédi iszony, családon belüli erőszak, gyerek-szülő konfliktus, szerelemféltés, homofóbia, disszidálás, valutázás, feketegazdaság, cigány-magyar ellentét, cigány-zenészcigány ellentét, értelmiségi-proli ellentét, a szociális igazgatás csődje. A Dankó utca lakóinak életét felkavarja, hogy a ház egykori lakója,  Miréna Lock, alias Lakatos Mariska hazaérkezik Amerikából. A híressé – lehet, inkább hírhedtté – vált cigánylány életéről egy filmrendező lehúzna még egy bőrt, filmet forgat vele szülőföldjén, így szülőházában is. A lakókörnyezet: tesztoszterontól és a nyomortól eldurvult férfiak, a fennmaradásért folytatott harcban elvadult lányok, asszonyok. Nem a piaristáknál vagy az angolkisasszonyoknál szocializálódtak. Furcsa, elrajzolt, elfajzott figura mind, de egyéniség is a maga módján. Sorsuk eséllyel fordulhatna jóra, „de csak sodródnak, mit száraz falevél….a valóság az más”. Két házbéli lakó élete áll a fókuszban, Zakariásé, a tehetségesnek induló cigányfestőé, és Kantáé a nagyreményű amatőr bokszolóé. Mindketten a bűnözés peremén billegnek, jobb híján abból éltek, élnek.         
Éva: Ezen a gangon más a kategorikus imperatívusz, de a csillagos ég tényleg fölöttük, és erkölcsi törvény bizony bennük. Túri Erzsébet többhelyszínes díszlete tud transzcendentális tágulást a csillagos magosba, lakógyűlést inkluzíve roncsautóval, klasszik lepattant kapualjat, kisbüdös presszót. A jelmezek szándékoltan elrajzoltak, bennük van a hatvanas évek hobós trapézsága, a hetvenes évek Columbo-sorozat outfitje, a késő szocializmus összes hónaljban bevágó műbőr kabátja, ezen felül a 99-es busz nagyközönségének teljes női nyári-őszi kollekciója.

Iza: A rendező a zenés színpad harcedzett veteránja, mit neki 36 szereplő terelgetése a színpadon. Jól ismeri a darabot, már Szegvári dramaturgjaként megküzdött Csemer Géza szövegkönyvével. Egyike az utolsó széles spektrumú, klasszikus műveltségű színházi embereknek. Euripidésztől Shakespeare-n át David Mametig napi szinten mindenki a „barátja”, és nem jön zavarba egy Feydeau-darabtól vagy egy jó operettől sem. A Cigánykerék újrafeldolgozásához is volt sok-sok ötlete. Az eredeti darabot néztük mögöttes tartalmakkal, olyan magyar mód hollywoodi álomvilágot vitt a színpadra, amit talán teljes egészében csak ő látott. Mondanám nagyképűen, hogy mentem vele, de azt hiszem, ez úgy 70 %-ban igaz. Dorothy smaragdcipőjétől a West Side Story-n és a Grease-n át, egészen a Hotel Menthol-ig villannak fel képek, tucatnyi magyar és világirodalmi utalást kihallva a sorok közül Aranytól C.S.Lewis-on át Karafiáth Orsolyáig. Nem tudom, hányan látták, hallották ezt rajtam kívül, de ha csak páran, már megérte ez az igényes kis mestermunka.
Éva: Deres Péter dramaturg nem kis munkát végzett, hogy a próza és dalszöveg részeket stílusban egymáshoz hangolja, alaposan megdolgozott a sűrítéssel és az érthetőséggel is. Vállaltan sok történeti-családi elemet tartalmaz a textus, eljárt az idő az eredeti szöveg felett, felnőtt pár generáció az ősbemutató óta. A műfaj maga is gördülékenységet követel, türelmetlenül reagálna a néző az „atyánk, mint jól tudod, gabonakereskedő volt” – típusú mondatokra. Bakó Gábor koreográfus és Máriás Zsolt zenei vezető-karmester (egyben hangszerelő) is abszolvált Herkules munkái közül néhányat; ahogyan kulturális utalásokkal teli a rendezés, úgy a koreográfia és zene is sokat idéz: hol autentikus cigánytáncot kapunk kannazenével kísérve, hol nagyoperetti hangzást és milliméterre mozduló férfitánckart, aztán hibátlan modern táncot.

Iza: Hiába a jó zene, az ihletet rendezői képzelet, ha a darab tartópillére, a három főkarakter: Miréna Lock, a színésznő - Kanta, a bokszoló - Zakariás, a festő nem erős művészegység.  Debrei Zsuzsanna operett primadonna, szoprán hangfekvéssel, nem egy született Lakatos Mariska. Böhm ezért jó érzékkel a karakter filmdíva oldalát mutattatta meg vele, s Debrei remekül helyt állt. Egy extravagáns, dekoratív, hideg, a világban és az emberekben csalódott Miréna Lock az ő értelmezése, Dietrich és Crawford kisugárzása közé kalibrálva a színpadi megjelenését. Illúziókeltő, tisztességgel hozta a szerepet, ha a szívünket nem is facsarta meg. A darabban a börtönből szabadult zűrkirály, Kanta, és az érzékeny művész Zakariás is Miréna bűvkörébe kerül. Kanta érte, ő Zakariásért vesződik, holott a cigányfestő egy magyar tanítónőbe, Juditba szerelmes. Bot Gábor kiváló hangi adottságai mellett képes Kantát, a férfi sorsát „színesben” hozni. A figura nem Rocky Balboa, neki nem sikerül, a közege beszippantja, nem engedi, és talán a génjeit sem hazudtolhatja meg. Az alakításban az a legmegkapóbb, hogy nem tudjuk meg, lehetett-e volna másképp, volt-e született erő, tehetség ebben a cigányfiúban, hogy kitörjön innen vagy csak egy sima bűnöző. Mindkét verzió esélyes. Nagy Dániel Viktor Zakariása pasztellebb, egyértelműen gyengébb karakter, akit csak megváltani lehet, mert önmagát nem tudja. Ahhoz viszont nagyon ért, hogy a segítő kezeket megmarja, a kivezető utakat elvétse. Nem véletlen - ha a két férfi nem is tudja -, hogy féltestvérek, s egyformán rajtuk a bukás bélyege. Nagy Dániel Viktor is remekül énekel, és jó látni, hogy most azt a színészi oldalát kamatoztatja, amit a Velemi Névtelen szerepében Győrei Zsolt oldalán. Darabbéli szerelme, Judit  szerepében Támadi Anita állja a versenyt a rutinosabb Nagy Dániel Viktorral. A karakter első perctől fogva esélytelen a cigányközösség, Miréna, és a saját családja ellen. Rebbenő kismadár, fiatal naiva, aki azt hiszi a jósággal és a nyíltsággal felveheti a harcot a rendszer, a tradíciók, a zsigeri gyűlölet ellen. Szükségszerű vesztes, akárcsak szerelme, Zakariás. Sem a szerelem, sem a megváltás nem tud beteljesülni, a Dankó utcában ennek nincs tere. 
Éva: Kedvenc párosom az előadásból Magyar Cecília és Kovács Virág, ők játsszák Aranyt és Ezüstöt, a szórakoztatóipari ambíciókat kergető táncos-énekes prostikat. Fogcsikorgatva, nagy elánnal adják elő döbbenetesen fapados produkcióikat Mirénának, közben eltáncolják a keserves életüket. A két színésznő nem hagy kétséget afelől, hogy a törött életű figuráik ereje is milyen nagy, mekkora a vágyuk a körvonalazatlan normalitás iránt. Komikumot, tragikumot rejtő szép alakítások. A másik revelatív páros a vallási tébolyult rokkant Matild (Pap Lujza ) és gondozója, a részeges Babus (Ecsedi Erzsébet). Óvatosnak kellene lenniük a rokkantkocsis és alkoholista poénokkal, de ők nem teszik. Szürreálba hajló, nagy színészi tapasztalatot és arányérzéket rejtő, egy-két perces, vagy csak kiszólásnyi magánszámaik az előadás legsűrűbb és leghálásabb jelenetei, méltán kapnak a tapsrendnél külön hujjogást. Igényes a szereposztás a kisebb női epizódszerepek tekintetében is, Herzfield kisasszony szerepében Mester Edit érzékeny, kétségbeesett deklasszált úrinőt ad, Czegő Teréz  Rácz Jozsóné villanásnyi szerepében is emlékezetes.

Iza: Ticz András Lönci, az ide-oda csapódó, meleg csöves fiú szerepében kilóra meghódított magának a darab végére. Sallangmentes és penge gesztusai vannak. Lönci lelkét (testét?) nevelőapja már gyerekkorában megnyomorította, kölyökként került az utcára. Az eredendő bűn, ha nem is csábítja, de nem is riasztja, minden sejtje tudja, nem erre a világra való. Szánalomból tűri meg a kamrájában Zakariás, amiért ő a testét árulja, hogy ecsetet, vásznat vegyen a festőnek. Tudja a színész, ha csak elmondja, megmutatja ezt, pont elég, nem kell erre rájátszani. Judit vaskalapos apja, Szekeres szerepében Bellus Attila, a másokon a siker érdekében akármikor átlépő filmrendező Bertként Baj László rövid jelenéseik során is figurát teremtenek. Kanta és Zakariás apja, Rácz Jozsó, a cigányprímás szerepében Szakály Aurél színpadi perce (tényleg kb. 60 msp-re tűnik fel) lekottázza a gangon az összes híres Berkit és Lakatost, amint az esti kocsmazenélésre készülve borotválkoznak. Igaz, a figuráját a többi szereplő róla szóló elmondása teremti meg igazán. A Dankó utca-i bűnözők csapata: Spenót (Farkas Gergő), Rogers (Fritz Attila), Báró (Gál Szabolcs) és Hidegvágó (Hertelendy Attila). Mindannyian észrevetetik magukat, a jelmeztervező/rendező segítségével képesek egyedi markerekkel is felruházni a karaktereiket, hogy a bandában is megkülönböztethetőek legyenek. Farkas Gergő erős, egyedi hangja kicseng még a kórusból is.     
Éva: Agócsi, a házmesterország emblematikus házmestere a velünk élő romlás, Kiss Ernő  balanszírozva adagol komikumot, talajmentiséget, zsigeri gonoszságot, ugyanígy Besenczi Árpád Répás őrnagya is összetett figura. Ő a szocialista mindentudó, bűnben mártakozó Maigret, respektusa független funkciójától, amit tud, azért megszenvedett. Tax nyomozó okoska, kis szerepében kedves színfolt D. Varga Ádám. A rejtélyes rosszfiúk egyike, Máté egyetemista szerepében Mihály Péter nem csak az előadás legdiszharmonikusabb dalát énekli el parádésan, hanem képes meglepni a nézőket figurája uralmi törekvései sötét oldalának megmutatásával. Czinder Mókus, parkőr szerepében Wellmann György pillanatok alatt feszültséget teremt pátriárkai külsővel a zsémbes-kritikus, beszólogatós mini-szerepében.
 
Iza: Böhm keretbe foglalja a játékot, mintha – színes, törött esernyők erdejével színpadra lévő szereplő-csapat - egy vonuló cigánykaravánként nyitná és zárná az estét. Nagyon erős, szinte hasba rúgós záró képpel – amit nem illene lecsapni a bemutató után két héttel – költői magasságba emeli a produkciót. Ami a felszínén egy zajos, zenés, kiváló ritmusú őrület, az a mélyén a magyar társadalom szégyenének sűrű lenyomata. A szegregáció, a tolerancia hiánya, a gyűlölet az, ami forgatja ezt a „cigánykereket”. Nem mostanában fog megállni. Meglepetés, hogy a nyugat-dunántúli országvégben olyan előadás született, ami a pesti Broadway-n is megállná a helyét. Fájdalom, hogy ezt igen kevesen fogják látni. Öröm, hogy a zalaegerszegiek is nagyon jó színházat kapnak. Még nagyobb öröm, hogy láthatóan az első részben meglepte őket, amit láttak, de a második részben ráhangolódtak, tízperces vastapssal köszönték meg az estét. Cukor és szirup nélküli, igényes előadás született.      
Éva: Egyrészt itt a felhívás, hogy tessenek már felhozni ezt az előadást székesfővárosunkba vendégségbe, másrészt meg erősen ajánlott felsősöknek, gimnazistáknak. Most nem írnám le azokat a szavakat, hogy tolerancia, szekunder szégyen, meg érzékenyítés…uppsz, leírtam. Szóval nézze, aki teheti, mindenképp.

(Fotó: B.K. zalamédia)

Megjelent: 1355 alkalommal