Iza színházban járt - Ibsen: Nóra - (10. Színházi Olimpia - MITEM 2023)
szombat, 22 április 2023 14:41

Ibsen: Nóra - (10. Színházi Olimpia - MITEM 2023)

Értékelés:
(38 szavazat)

Darabkasztrálás görög módra 

(10. Színházi Olimpia - MITEM 2023 – Ibsen: Nóra - 2023. április 17.)

Próbálom - kitartóan - a Theodórosz Terzopulosz mítoszt megfejteni. Sokadik kísérlet ez részemről, de Ibsen Nórája alapján készült előadása, pontosabban Ibsen-kivonata á la görög sorstragédia sem győzött meg igazán. Érdekesnek találtam az előadást, de sokkal inkább fizikai akciónak, vizualitásnak, mintsem érzelemmel, gondolattal teli színjátéknak. Nagy erőbedobással dolgozó, erős koncentrációjú színészek a színpadon, de mivégre? 

Ha világszínházi titulust kap egy színházi rendező, akkor - az egyszerű észjárású - néző egy Tokió-Los Angeles és Sthockolm-Sydney tengelyeken is ismert életművet vár, márpedig Terzopulosz munkássága erősen hazai, görög kötődésű, orosz, kínai és indiai kitekintéssel. Ami persze – jobban belegondolva – már valóban a világszínház fele. 

Pár hete láttam Berliner Ensemble-ben August Strindberg Haláltáncát, Kay Voges, a bécsi Volkstheater igazgatója rendezésében, amely hasonló metódust használt. Ő Strindbergből csinált egy short of-ot, elhagyva a darab felét és a szereplők 2/3-át, az amerikai Lost tv-sorozat utópisztikus keretét adva előadásának. Terzopulosz Ibsen művét görög sorstragédiaként értelmezte, a dráma valós főszereplőjévé Krogstad karakterét tette meg, és színpadán három szereplő jelenhetett meg: Nóra (Sophia Hill), Tornvald (Antonisz Miriankosz) és Krogstad (Taszosz Dimasz).  

Ibsen sztorija még ma is pukkasztó, ma sem bölcs döntés a társadalom szemében, ha egy feleség csak úgy kisétál a boldognak látszó életéből, elhagyva férjét és gyermekeit, mindezt csak azért, hogy megtalálja önmagát. Igazából azt nem vethetem a rendező szemére, hogy megcsonkította volna a darabot. Nóra az ő értelmezésében is szereti a férjét, okiratot hamisít érte, és tetemes adósságot vesz a nyakába, hogy - sikerrel - mentse meg Tornvald életét. Hiszi, ezt szerelemből tette, így nem bűn a külvilág szemében, ám Torvald nem így gondolja, amikor félő, hogy napvilágra kerül az asszony bűne nem áll pártjára, gyermekei nevelésétől pedig eltiltja. Terzopulosz kihagyta az eredeti műben nemezis szerepét betöltő Lindéné, valamint Nóra szerelmét és hűségét igazoló Rank doktor figuráját is. 

Az előadás engem a nyolcadik percre el is vesztett. Kb. ennyi ideig nem történt semmi, ültünk előbb a nézőtéri fényben majd a sötétben, és hallgattunk egy metronómot. Értem én, hogy meditatív állapotba kellett volna hoznia, csak éppen a kolerikus és szangvinikus nézők esetében ez az ellentétjét okozza. A színpad üres, rajta egy magas dobogón tizennégy összeérő forgóajtó. A kilencedik perc felé közeledve a bal szélső ajtó fordult kicsinyég, még egy perc, amire előbújt mögüle egy kézfej. A következő egyórában a három szereplő tépte, rázta, ütötte, forgatta az ajtókat, kergetőzve közöttük. 

Krogstad figurája most a megelevenedett Gonosz, aki sokszor rikoltozza, hogy: „Csoda”, az, hogy miben áll ez a csoda nem derült ki, ha csak nem abban, hogy Lindéné nélkül is meggondolja magát, nem leplezi le Nórát nyilvánosan. Tornvald egy lelketlen állatidomár, aki hol pénzért pitizteti, hol csekélyértelműként korholja feleségét, érthető, hogy mókuskája tíz év után megunja az ugrálást. Nóra tragikus hősnő, aki csakis az önmagával való harcban bukik el. A darab végén hatalmas fekete tollboában egy hosszú és heroikus küzdelem közepette alábukik a dobogóról, ahogy Csajkovszkijnál a Fekete Hattyú. Az nem világos, miért Strauss szól eközben a darab kísérőzenéjeként. Ahogy az sem, Nóra valóban csak elhagyja a házat vagy inkább eldobja az életet, netán lebukik a pokolba.

Bármennyire is akartam, a hetven perces ajtóforgatásba nem tudtam többet, valami nagyot bele látni, például a fogyasztói társadalom bukását vagy az emberi lét kilátástalanságát. Az rendben volt, hogy az előadás szimbólumok köré szerveződött és leleplezte a hazugságot, ám semminemű valós társadalomkritikát nem fogalmazott meg, ahogy nem volt morális ítélete sem. Innentől meg nem Ibsen Nórája, mert az egy elemző dráma, amelyben nincs sorsszerűség vagy tragikus értékvesztés. Terzopulosz színpadán így csak látvány van, meg  küzdelmes – nagyon munkás - színészi (fizikai) jelenlét. 

Fotó: Johanna Weber

Megjelent: 1140 alkalommal