Elemek megjelenítése címkék szerint: Pesti Színház
Hanoch Levin: Krum (Pesti Színház)
Három esküvő, két temetés
(Pesti Színház – Hanoch Levin: Krum - 2023. október 31-i előadás)
Őszintén, ez egy meglehetősen fárasztó tragikomédia, egy hosszú „szomorú beszéd”, amelyen mégis nevetni kell, hiába is tragikus és magányos emberek a szereplők. Egy sodródó fiú története, aki szerint az élet külföldön folyik, de maga onnan nem hozott semmit, nem szerzett semmit, és főleg nem tanult semmit. Előttem rejtély maradt, miért gondolta úgy a színház és Valló Péter, hogy ennek a darabnak üzenete van ma a Víg közönségének. Szerencséjükre, a való világunk mégis adott némi aktualitást a szerzőnek. A Víg társulata előtt főhajtás, képességes színészek harminchat fokos lázban égve próbálnak színt adni a nem igazán eredeti történetnek. Mások, máskor már sokkal jobban megírták ezt a sztorit.
Spiró György: Honderű (Pesti Színház)
Tét nélkül
(Pesti Színház – Spiró György: Honderű - 2019. szeptember 6.-i előadás)
Bűnösen kevés alkalommal fordultam meg a Budapesti Kamaraszínházban, de a Honderűt speciel láttam. Katartikusan jó előadás volt. Akár húsz évvel ezelőtt ott, most a Pestiben újra Valló Péter vitte színre a darabot, Szlávik Istváné a díszlet és Szakács Györgyi jelmezeit viselik a szereplők. A színpadon a teátrum vezetőszínészei. Pár évvel ezelőtt Spiró Kvartettjét már néztem így a Pestiben, hogy az eredeti darab teljesen áthangolódott, elveszett az, amiért izgalmas, érdekes.
Henrik Ibsen: John Gabriel Borkman (Pesti Színház)
Farkasfalka
(Pesti Színház – Ibsen: John Gabriel Borkman – 2019. március 11.-i előadás)
Mintha Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjét néznénk. De mégsem, nem robbannak a konfliktusok, csak megtörténnek dolgok. Valló Péter régi színházi előadásokat idéző, klasszikusan szép előadást vitt színre. Teret engedve a színészi játéknak, kizárva a melodrámát. Megmutatta, hogy minden emberi lélekben eredendően megbúvik a kegyetlenségig fajuló önzés. Mintha tudná, semmi és senki nem tud egy emberrel szemben olyan kegyetlen lenni, mint egy másik ember önös döntése.
Moliére-Brecht: Don Juan (Pesti Színház)
„Egy humanista tetű”
(Pesti Színház – Brecht- Moliѐre: Don Juan - 2017. május 29.-i előadás)
Zsámbéki Borisz Godunovja „lassú” volt nekem múlt héten, Kovács D. Dániel előadása meg a kezdéskor felszalasztotta a szemöldököm, s majdnem úgy maradt két órát. Persze bírom Kovács D. munkáit, a Haramiák egy-két képe másfél év után is „megvan”, ahogy a „katonás” Ahogy tetszik is. Zene oké volt, jó kis raggie, Hegymegi Máté kiváltaná simán a Barnum & Bailey Cirkusz akrobatáit, Hegedűs D. meg kitanított, ha jön az adóhatóság, akkor szippantsak egyet, jobb lesz. Hajduk Károly olyan Don Juan, amilyen Don Giovanni Erwin Schrott. Velejéig rossz, mégis izgatóan hívogató, mert kinek kellenek a karót nyelt polgárok?
Woody Allen: Szentivánéji szexkomédia (Pesti Színház)
Bepenészedett életek
(Pesti Színház – Woody Allen: Szentivánéji szexkomédia - 2017. április 3.-i előadás)
A Szentivánéji szexkomédia alapból sem „woodyallen-es”. Nem nagyvárosi neurózis, hanem vidéki idill, semmi mély depresszió, megterhelve a miért is vagyok én zsidó kérdéssel, csak kusza érzelmi és érzéki problémák. A film se volt igazán átütő – nekem -, az abból készült színpadi mű sem veretes. Ettől persze lehetett volna ez még egy érdekes előadás, de nem lett. A tanulság? Úgy általában isten mentsen attól, hogy egy angol Csehovot játsszon, egy orosz meg Woody Allent rendezzen.
Audiencia (Pesti Színház)
Holle anyó Anglia trónján?
(Pesti Színház – Peter Morgan: Audiencia - 2017. február 27.-i előadás)
Hát hű! Lehet a darab Angliában és az USA-ban nagyot szólt, Budapesten éppen csak pukkant. Pedig a darabötlet remek. II. Erzsébet lassan 65 éves – sokszor alapjaiban megrengetett – uralkodása, 12 miniszterelnök „elfogyasztásával” egyenesen lélegzetelállító. De ez az előadás lassú, a szereplőgárda teljesítménye egyenetlen, II. Erzsébet meg sehol.
Friedrich Schiller: Haramiák (Pesti Színház)
KORUNK HARAMIÁI avagy mitől lett mai Friedrich Schiller Haramiák című drámája Kovács D. Dániel rendezésében a Pesti Színházban
A színpadot nem takarja függöny, így miközben a nézők lassan elfoglalják helyüket, láthatják, hogy a díszlet csupán egy dobogó, nyersbetont idéző gerendák, falak, háttérben egy tükörrel. Mint később kiderül, ezek a falak több darabból állnak, mozgathatóak előre-hátra, fel-le, ezzel teremtve meg a különböző helyszíneket. Az előadás kezdetén, még mikor a nézőtér is fényben úszik, felhangzik egy dinamikus, erőt sugárzó gépzene, így a látvány és a hang alapján már mindenki sejti, a rendező a mai korba hozza el Schiller XVIII. századi haramiáit. Lassan elsötétül a nézőtér. A korábbi hangulatra erősít rá az, ahogy a színészek a gyéren megvilágított színpadra lépnek, és a dráma eredeti korára csak egyes ruhadarabjuk formája, anyaga emlékezteti a nézőt. A belépő haramiák szoborcsoportot alkotva állnak meg a dobogón, ekkor a hátuk mögül éles reflektorokkal kezdik pásztázni őket. Ezzel a képpel indul a dráma.
Színházi Kritikusok Céhe versus „mezei nézők”
Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.
Haramiák (Pesti Színház)
Ne játssz égi bosszúállót, nagyfiú
Schiller: Haramiák, Pesti Színház, rendezte: Kovács D. Dániel
Karl Moor téved: sorsunk kusza fonalát nem bogozza ki senki és nincs láthatatlan hatalom, amely megnemesíthetné a gyilkosságot. Kovács D. Dániel Schiller romantikus művének idealizmusát elvetve sodró lendületű, modern hangvételű, csupa virtuóz ötlet végzetdrámát rendezett - főleg fiataloknak.
A velencei kalmár
Portia diadala
(Pesti Színház - Shakespeare: A velencei kalmár - 2016. március 21.-i előadás)
2003 óta várom, hogy Valló Péter "visszatérjen", s újra megajándékozzon egy olyan előadással, amire évek múltán is jó érzéssel gondolok vissza. A velencei kalmárhoz hozzányúlni kell némi bátorság. Aki ezt teszi, annak szembe kell néznie az antiszemitizmus és az antifeminizmus kérdésével. Valló Péter megtette, ami kisült belőle, egy emlékezetes színházi este.