Iza színházban járt - WSOthello
péntek, 27 november 2015 22:50

WSOthello

Értékelés:
(16 szavazat)

Jágó a hős, kinek valódi arcát a tette tárja fel

(Stúdió K - WSOthello - 2015.december 3.-i előadás)

Bessenyei Ferencet idézve, már annak is örülhetnénk, ha a nézőtéren Jágók ülnének, de ennél rosszabb a helyzet, a csodás Disneyland helyett Jagoland a minket körülölelő valóság…..

Azt hiszem, Bessenyei Ferenc - minden idők egyik "legothellobb" Othelloja - nagyon elcsodálkozna, ha látná Zsótér Sándor rendezte Othellot 2015-ben. A színész keserűen nyilatkozta az 1970-es években, hogy amíg Nádasdy Kálmán rendezte "régi nemzetiszínházas" előadás alatt - az 1950-es években - vele lélegzett és neki szurkolt a közönség, addig az 1970-es években már az intrikus Jágó volt az érdekesebb, hozzá húzott a közönség szíve.

Zsótér Sándor rendezte előadásában bizony Jágó már nemcsak érdekesebb, de Shakespeare-el szólva Jágó az egész világ, s aki nem veszi át a mai lüktetést mamlasz és lemarad, akárcsak Othello, aki hős címszereplőből szinte bukott, de mindenképpen csúnyán elbukott figura lett.

Zsótér értelmezésében Othello - nagyformátumú katona létére is - önteltségig büszke, sértődékeny, egyetlen sugallattal befolyásolható, inkább érzékeinek, mint a szerelem érzésének kiszolgáltatott férfi, aki még a gazemberek között is gazember Jágó könnyű játékszere. Kaszás Gergő fizikálisan sok karaktert megformálhatna, csak Othellot nem - sicc Bessenyei kép -, és mégis, 2015-re Othello már csak ilyen. Harcban edzett, inas, de biztos bukásra ítélt, minden nagyságot nélkülözve. Othello Zsótérnál mintha nem is szenvedne, tépelődne, semmi őrület, minden olyan lightos, csak ironikus fintorba torzult csendes bukás, még maga is csak "gyönge szarnak" tartja önmagát.

Rába Roland Jágója mokány, két lábbal áll a földön, a ma embere, aki csak akkor marad talpon, ha megérti, hogy "az elvet kell formálni az új helyzethez mindig", s bármikor bármely gaztett elkövetéséhez elégnek kell lennie egy "miért ne" gondolatnak. Csalok, lopok, ölök, mert a helyzet úgy hozza, ha nem én, hát majd engem. Ebben a színrevitelben Jágó uralja a teret, s az a néző határozott érzése, hogy nem is lehet másként, az bolond, aki nem így cselekszik.

A két főszereplőt körülvevő karakterek is idomultak megváltozott korunkhoz. Desdemona (Földeáki Nóra) ugyan szerelmes urába, apját is megtagadja érte, vagy talán magáért, de már mai öntudatos nő, akinek akarata van, nem csak a mindent felülíró szerelemben sodródik. Ha biztos is magában és érzéseiben, végül is nem rázza meg saját bukása, átadja magát a halálnak. Jágo asszonya, Emília (Homonnai Katalin) kötelességtudó famulus, férje partnere a családi célok elérésében. Cassio (Kovács Krisztián) hűsége hiábavaló, meggyengült urán ez nem segít, olyan hadnagy ő, akinek csak egy velencei kurtizán való, s még Bianca (Nyakó Julia) is nemesebb jellemnek látszódik mellette, mert legalább vonzalmában hű. Velence hercege (Spilák Lajos) és a nemesség (Nagypál Gábor, Sipos György) megalkuvása, romlottsága élteti a gazságot.

Ungár Júlia dramaturg mellőzi a darab nagy monológjait, a párbeszédek szikárak, rövidek, és maiak, akár egy sms, 160 karakterben. Mégis a Shakespeare drámát látjuk, éljük át a nézőtéren, mert úgy húzta meg a művet, hogy annak mondanivalója nem veszik el. Benedek Mari jelmeztervező a nőket platform talpú cipőbe és műanyag estélyibe, a férfiakat olcsó műszálas öltönybe küldte színre, ami tökéletesen passzolt az előadáshoz. Ambrus Mária díszlettervező IKEA ihlette konyhatere, mely a játék színteréül szolgált "vacsoraasztal" köré ültette a szereplőket, a darabban az egyéni, kis drámák otthon dőltek el.

Zsótér újra értelmezte azt az eszményképet, amit az Othello jelentett évszázadokig. Nála a dráma alapeszméje lealjasult mai létünkhöz, alá Jan Kott, a világ olyan, amilyennek Jágó látja, de Jágó gazember. Az a néző érzése, hogy a hős Othellok kora lejárt, nincsenek korszakos hadvezérek, a társadalmi/politikai elit egy mérgező, opportunista gépezet, ugrásra kész Jágókkal, akik csereszabatosak és már csak Jágókkal tele a világ.

(A fotó a Stúdió K honlapjáról való.)

Megjelent: 1999 alkalommal
Tovább a kategóriában: A nagy négyes »