Putyin asztala  

(Budaörsi Latinovits Színház – Bertolt Brecht: Kurázsi és gyerekei -2023. február 18.) 

Zsótér-előadásra nem úgy megy az ember, hogy csak beül a színházba. Készül, előolvas, hozzáolvas, és főleg akkor nem, ha Brecht az alkotótársa, mert a Brecht „rajongó” rendező fényévekre van hozzánk képest az író gondolatainak szétszálazásában, majd újraöltésében. Eörsi István szerint Brechttel szembeni – nézői - tartózkodásunk oka „történelmünk nyomorúságában keresendő”, mert „nemigen volt öntudatos polgárságunk, se felvilágosodásunk, nem volt antiklerikalizmusunk, nem volt önálló gondolati kultúránk …. fenyegetett nemzeti létünkkel más nemzeteik létét fenyegettük szakadatlanul….”. Fennáll ez a helyzet? Igen. Hogy mennyire, az akkor derült ki, amikor felment a függöny Budaörsön és elénk tárult a Kreml szobája az óarany brokát függönyökkel, valamint az elhíresült hosszú asztal……erre nem lehetett felkészülni, azonban megvolt miről szól most a színpadon a háború.  

X vs. Y  

(Katona József Színház – Euripidész nyomán írta Bagossy Júlia: Médeia – 2023. február 21-i előadás / Pécsi Nemzeti Színház – Euripidész: Médeia – 2023. március 11-i előadás) 

Két női alkotó ugyanarról. Az egyik még egyetemista, éppen alkotói pályája és női princípiuma kiteljesedése kapujában, a másik már három évtizedet tud maga mögött pályáján, táncművész, koreográfus, rendez és tanít. A két produkció alapján az Y-generációs Bagossy Júlia jobban érzi és érti a szenvedéllyel fűtött asszony, Médeia történetét. A Katona Sufniban – színész alkotótársaival - színpadra vitte azt a tudati és lelki állapotot, amikor akkora a veszteség, ami után már nincs értelme az életnek. A pécsi Nemzetiben az X-generációs Bozsik Yvette impozáns színpadképpel, mutatós jelmezekkel és látványos mozdulatsorokkal hatalmasat gondolt, de Euripidész története csak formálisan jelenik meg szinpadán.     

Már csak a semmi van bennem…..

(Örkény Színház – Ferdinand von Schirach: Isten  - 2023. február 12.)

Von Schirach Berlinben praktizáló védőügyvéd, aki úgy tizenötéve tollat ragadott, ám eredeti szakmája ott van minden művében. Akárcsak első, Terror című vitadrámája az Isten is egy összetett és jelentős érdeklődésre számot tartó kérdést jár körül: az eutanázia társadalmi, jogi, etikai és vallási vonatkozásait. Milyen joga és kötelessége van a saját életével szemben annak, aki megszületett? Miként feszül egymásnak az egyén autonómiája a társadalommal szembeni heteronómiával? Nem színjátékot látunk, nincs igazi cselekménye és nincs drámai akció. A közönség szemtanúja egy nyilvános szakértőbizottsági ülésnek, majd a hallottak alapján - az előadás végén - egy konkrét kérdésről szavazhat. Kifelé nem volt a hűha felfedezésének érzése, de azt nem tagadom, hogy jogász énemet megmozgatták a látottak-hallottak.   

The Lady is a Tramp  

(Radnóti Színház – Truman Capote: Álom luxuskivitelben – 2023. január 30.)

Valló Péter rendezői munkáinak mátrixa számomra egy keresztszemes hímzés: a szép motívumok között előfordul nézői vakfolt. Most inkább míves motívumot húzott a Radnóti színpadán. Truman Capote kisregénye értő adaptációját, a második világháború utáni Amerika felidézését úgy, hogy - a mozi szirupja nélkül – az Audrey Hepburnnel készült filmre is emlékeztetett kicsit. Szép a befejezése is: a véget nem érő, boldog-boldogtalan útkeresés, amelynek nem lehet nyugvópontja. A társulat örömmel tart vele a jazzes színpadi kalandtúrán, és ott van neki Sodró Eliza, aki kilép a színpadra és – képzeletben - megszólal Frank Sinatra dala, ráadásul üvöltve: The Lady is a Tramp.   

Sziporkázó banalitás 

(Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója – Petőfi Sándor: A helység kalapácsa - 2023. január 26.)

Darvas Ivántól a gondolat, hogy a színház akkor jó, ha az egzisztenciája forog kockán és valamennyi tagja vásárra viszi a bőrét, mert az háló nélküli artistamutatvány. Ez az előadása pont ilyen, a kárpátaljai művészek valóban színházuk létéért küzdenek hosszú évek óta, és talán az már csak pro forma létezik. Az előadás – jó értelemben - teljesen idióta, de közben meg a legegyszerűbb és legszerethetőbb előadások egyike, amit az utóbbi években láttam. Talán az Örkényben a Mohácsi János rendezte Liliomfihoz hasonlíthatnám, de annál puritánabb és őszintébb. A papírforma szerint az a Vidnyánszky Attila rendezte, aki számomra a honi színházi élet legellentmondásosabb és gondolataiban legérthetetlenebb szereplője évek óta. 

Láncok, feszesen tartva 

(Radnóti Színház – Szálinger Balázs: Kályha Kati – 2023. január 23.)

Azt eldöntöttem az este végére, hogy engem ez az előadás megnyert, annak ellenére, hogy végig azt éreztem olvasom, és nem színházban látom a történetet, talán a lapozás élménye is megvolt, ahogy egy régi fényképezőgép magnéziumlámpa villanásai választották el egymástól a jeleneteket. Szálinger Balázs darabjában lassan, repetitív folyik karácsonytól karácsonyig a színpadi játék. A hely: Nagybánya, a tízezres kisváros „éjjeli menedékhelye”, a Kályha nevű kocsma. Az idő: az első világháború vége egy járvány közepén. Amúgy időtlen történet ez Közép-Kelet Európában több száz éve. Van benne: háború, nacionalizmus, ezen felül is még nemzeti kivagyiság, szegénység, gazdasági válság, korrupció, hatalommal való visszaélés, emberi gonoszság és nyomorúság, és egy-két erős ember, aki néha-néha, ideig-óráig képes úrrá lenni a sorsán, ezzel hatva egy közösség életére. 

Bús szívből énekelni édesen…..

(Pesti Színház – Hubay Miklós - Vas István – Ránki György: Egy szerelem három éjszakája – 2022. december 16-i előadás)

„Musical”, melyet Radnóti Miklós tragikus élete ihletett. Sennyei Vera előadásában Melitta Búcsúdala az elmúlt hatvankét évben klasszikussá nemesedett, akár Karádytól a Hamvadó cigarettavég. Ifj. Vidnyánszky Attila – alkotótársaival és anyaszínházával – jó ütemben érzett rá a háború utáni és a mai ifjak létének kétségtelen párhuzamára, miként lehet egy kor – így vagy úgy - halálos játékai közepette embernek maradni, boldogulni és szerelmesnek lenni. Az előadás „kisatis”: lendületes, poénos, egyben költői. Nem mondom, hogy utolsó centijéig átgondolt és összetartó a produkció, de annyi szív, lélek, a színház – különösen a Vígszínház - iránti alázatos szeretet van a produkcióban, hogy ez mit sem számít.   

Várkonyi Zoltán mulat

(Budaörsi Latinovits Színház – Varsányi Anna: Az eprésző kislány)

Kósa Lajos és Borkai Zsolt polgármesterségét látva merész vállalkozás napjaink Magyarországán abszurdot vagy groteszket írni a helyi politikai elitről. Varsányi Anna talált egy szegmenst, és beleképzelte magát egy határszéli magyar falu úgy 300 lelkes közösségébe. Ami született az nem a Rokonok, de Alföldi Róbert összehozott belőle egy precízen kivitelezett, minimum élvezetes színházi estét, haszontalan és/vagy kártékony emberek reménytelen kavalkádját. Komolyan venni nem szabad, de nevetni ér.

A jóllakott oroszlán nem vadászik….   

(Vígszínház – Shakespeare: Szeget szeggel - 2022. december 11-i előadás)

Hiába a príma alapanyag, még a lecsó sem sikerül mindig nagyszerűre. Patinás teátrum, harcedzett és képességes igazgató-rendező, egy jó társulat, és a színpadra vitt „dühös vígjátékuk” érthető és nézhető is, de mégsem lépi túl egy kötelező tananyaghoz készült oktató-nevelő előadás hőfokát. Érezni az igyekezetet, ám azt is, adósak a tisztes darabértelmezéssel, inkább az ötletek dominálnak. A díszlet, a jelmez a szereposztás egymás ellen dolgozik, nem tudnak eggyé válni Shakespeare művével. Talán csak azért vették elő, mert sok szerep van benne, Fesztbaum Béla kiélheti komédiás kedvét, a közönség pedig - vérmérséklete szerint - szörnyülködhet vagy örvendhet, hogy Wunderlich József büntiben van. A szépségflastrom Nádasdy Ádám szövege, fülorgia, akárcsak A vihar fordítása.   

Pusztulatból megtisztulás     

(Pécsi Harmadik Színház – Spiró György: Csirkefej - 2022. december 14-i előadás)

Először láttam élőben Spiró darabját, és hálás vagyok, hogy színházlátogatói odüsszeiám állomása lehetett ez a - kétségtelenül - színháztörténeti epizód. Vincze János rendező 1988-ban e darab színrevitelével rakta le a Pécsi Harmadik Színház képzeletbeli alapkövét, és a dráma újragondolásával talán sokadszorra mentheti meg édes gyermekét, a Pécsi Harmadikat.  Sikert, vastapsot, ovációt és standing ovation-t sokszor láttam már, azt, hogy a közönség az előadás végén a dermedtségtől alig képes tapsolni, talán most először. Ahogy azt is, hogy egy nézőt olyan mélyen megérintenek a színpadon látottak, visszaköszönve onnan saját élete, hogy pánikrohamot kap. Vincze János és jelenlegi társulata képes volt újra rendhagyóra komponálni Spiró tragédiáját.