Háy János Nehéz című novellája alapján készült színdarabja, Gabi, az agyondédelgetett falusi gyerek életcsődjének története. A vélhetően tehetséges parasztgyerek, aki eljutott a fővárosba, de képtelen megszokni a zajt, az egyedüllétet, a gyökértelenséget, levetkőzni a falut. Ott végzi 30 év elteltével, ahol kezdte, szülőfalujában, kiégve, az alkohol rabjaként, már nem is keseregve, csak állandó kibúvókat keresve nyomorúságos életén. A színmű egyetlen nagy lélegzetvételű monológ Mucsi Zoltántól, alias Gabitól, az anyjának, Lázár Katinak elmondva. Mindezt a konyhában, ahol sparhelt van, kinyitható fedelű falóca, sámli, szakajtó, pettyes fémbögre, sokszor leégett kis lábos.
Gabi első generációs értelmiségi, neki kéne beteljesíteni apja, anyja, de lehet az egész falu álmát, ő a mesebeli kis herceg, akinek sikerülhet. De nem sikerül. Előbb a csalódás, hogy orvos, vagy ügyvéd helyett, csak kertészetire mehet. Itt kezdődik Gabi kálváriája, eltelik kishitűséggel, hogy ő ugye, csak egy paraszt, neki jó a kertészeti is. Aztán megcsillan valami, amikor bent maradhat az egyetemen, s elvehet egy jó nőt. De Gabi csak piával tudja oldani a benne tomboló feszültségeket, komplexusokat. Légüres térben van, szégyelli ahonnan jött, képtelen elfogadni azt ahol van. Nősülés, lakáshitel, gyerekek, továbbképzés, aminek nem tud megfelelni. ("A mama ezt nem érti, hogy ahova én intenzív tanfolyammal értem el nagy nehezen, ők onnan indultak, hozták otthonról.") És ahogy az lenni szokott mindig más a hibás, a szülök, az asszony, a kollégák, az egyetem, a diákok, maga az élet. Mindenki, csak Gabi nem, mert ő mindig úgy cselekszik, ahogy kell, ahogy lehet, csak az a külvilág, nem akarja ezt megérteni.
Bérczes László rendező egy részben kalauzol végig a történeten, de úgy, hogy a színmű első felében Gabi "monodrámáját" látjuk, a hazaérkezésétől a teljes leépüléséig. A konyhában mesél, magyaráz, siránkozik, a végig némán jelenlévő mamának. A második felében megismerjük Gabi életének néhány szereplőjét, kollégáját, főnökét, feleségét, Kareszt a kocsmárost.
Mucsi Zoltán játéka egyszerűen bravúros. Egymást követő egyre szétesőbb gesztusai, mozdulatai egyre lejjebb és lejjebb viszik a játszott karaktert a lejtőn. Ahogy éppen issza a borát, kiönti kávéját, kanalaz a kis lábasból, rágyújt, lábat mos, tudjuk, hogy Gabi egyre csak zuhan a semmibe, megállíthatatlanul. Erős végig a színészi jelenlét, de még ezen belül is vannak katartikus jelenetek. Az egyik, amikor már matt alkoholistaként leüvölti anyját, óvodás, toporzékoló kisgyerekként, hogy majd ő vigyáz már magára, nem kell azt a mamának. A másik, amikor egy ugyanazon napon kirúgják állásából és kidobja a felsége is, rádöbben, hogy itt és most mindennek vége. Játékában a tragédia mellett végig ott az önirónia, mintha a színész és persze Gabi is, egyszerre lenne bent és kint. Éli ami történik vele, de kívülről is látja életét, és önmagát is lesajnálva fájdalmasan röhög rajta.
Lázár Kati levest főz, némán. Két óra alatt összedob egy olyan valamit visz a víz típusú zöldséglevest. Zöldséget pucol, krumplit hámoz, ízesít. Közben hallgatja a fiát. A sárgarépa pucolástól, a vegeta szórásig eljut oda, hogy az elején még szánt és sajnált kicsi fia, egy szégyellni való teher, megkönnyebbül, amikor már nem kell többé óvni, vigyázni. Nem kell többé eléje tenni az ételt, kávét, eldugni előle a bort. Amire a mama belekanalaz a levesbe, a második óra végére, le is írja a fiát. Kitör belőle a megkönnyebbülés, még akkor is, ha közben anyaként belehal. Lázár Kati megszólal, öt mondatba belesűríti azt, amit két órán keresztül némán mutatott. Alakítása, színpadi jelenléte, szavak nélkül ugyanolyan erős, mint Mucsi Zoltán hangos monológja.
Az utolsó félórában megismerkedünk az addig csak Gabit elmondásából ismert feleséggel, főnökkel, baráttal, a kocsmárossal. Karesz a jószívű kocsmáros (Jerger Balázs), aki addig itatja a falu kricsmijében Gabit, amíg cserébe övé lesz a traktor. A tanártárs (Katona László) ugyanoda tart, ahova Gabi, csak van még pár év előnye. A tanszékvezető (Ilyés Róbert) hasonlóan megtört, mint Gabi, csak másképpen, nem alkoholista és még felszínen van. Moldvai Kiss Andrea által alakított feleség, pont olyan, amilyennek Gabi lefesti monológjában, nem társ, lehet sose volt az. Persze megértjük, a közös húsz év megtörte, végre elmegy először a tengerhez a szeretőjével és amire hazajön vigye el az ördög az alkoholista Gabit, a lakásból is, az életéből is.
Az előadás felkavaró, valóban minden elemében nehéz, húsba vágó. Ha lehet, az olyan parasztgyerekeket szeretjük látni, akik nem roppannak bele a teherbe. Mint Mérey László Keleti Márton Butaságom történetében, aki feljön Pestre, híres színész lesz, aztán csak a budai hegyekben lévő szőlő emlékezteti a falusi múltra, mert megtanulja a halkés használatát és franciául is. Vagy Jámbor Ambrust az Oldás és kötésben, aki csak erőt meríteni megy vissza a paraszti környezetbe, hogy aztán újra bevegye a várost.
A legnehezebb persze, hogy mindannyiunknak van Gabija, sőt mi is kicsit Gabik vagyunk. Hányszor ismerjük el hibánkat, s hányszor tolunk miden felelősséget másra ? Pedig pontosan tudjuk, a mi hibánk. Szörnyű látni ezt két órán át. Azt, amitől az életben könnyen elfordulunk, most kitartóan nézzük a színpadon, mert Lázár Kati és Mucsi Zoltán nem engedi, hogy elforduljunk.
(Fotó: Garamvári Gábor)