Iza színházban járt - P.B. Shelley: A Cenci-ház (Stúdió K Színház)
vasárnap, 09 december 2018 10:53

P.B. Shelley: A Cenci-ház (Stúdió K Színház)

Értékelés:
(26 szavazat)

Mindent. Bármit.

(Stúdió K Színház – P.B. Shelley: A Cenci-ház - 2018. december 7.-i előadás)

Éva: A férfiak gyilkolhatnak, a nők nem. Fel sem merül, hogy a férji, apai, pápai rémuralomnak következménye legyen. A hatalom omnipotens, megaláz, megöl. Sötétből-sötétbe előadás ez: olyan kilátástalan világot mutat, amiből nincs menekülés. Ja, de. A halál. Piti Emőke Beatrixe hős: a reménytelenség összes erejével támad. Tudja, hogy az istennek semmi kifogása a gonosz ellen.
Iza: Tetszik vagy nem tetszik, ez itt a kérdés. Pattanásig feszült hangulat. Minden mocskos, még a tiszta is. Állati ösztönök, szex, vérfertőzés, gyilkolás. Se megbánás, se feloldozás. Macbeth és Lear, sőt, a Moor-fiúk is tanulhatnának a főhőstől. De az előadásban nincsenek árnyalatok, ellenpárok, az éjsötétet oldó huncutságnak még csak nyoma sem. Összegzés: az előadás hat, de nagyon; mégsem tetszik.

Iza: Nagyon leegyszerűsítve a drámát: van egy vagyonos, teljesen abberált despota, Cenci, aki bármit megtehet, pénze megvédi. Lányával szennyvizet itat, nyers patkányhúst etet, ha kedve tartja, megbecsteleníti. A feleségét, mint szajhát inti magához, könnyíteni gerjedelmén. Ha ez nem elég, embert öl, mert élvezi. Az egyház pedig feloldást ad neki, újra és újra, amíg pénze van, addig van bűnbocsánat is. De egyszer csak a leggyengébb láncszem, a lánya fellázad, összefogást szít és megöleti. Neki persze nincs feloldozás, a szörnyeteg apját rendre felmentő egyház őt kínpadra küldi. Az íróhoz egy mondat kötött: az Óda nyugati szélhez, slussz. Utána kellett nézni darabjának, ami ötrészes és húszszereplős. Mikó Csaba, Fábián Péter és Benkó Bence dramaturgok ezt hat szereplőre és másfélórára „rövidítettek”, igen jól. De még így is nehéz a szöveg, nézőként is koncentrációt igényel annak befogadása. A színészek pedig a szövegmondással küzdenek, nevezzük nevén, szinte felmondták a leckét, kevés energia maradt a színjátszásra.
Éva: Rémdráma. Aki most Shelley miatt azt hiszi, hogy ez romantikus régi izé, az guglizzon rá a dubai Latifa hercegnő sztorijára a 444-en. Egy családon belül látjuk, mekkora kéj tabut törni, mindenkin uralkodni. Nekem a dramaturgok munkájával nem volt gondom, érthető volt a történet, az nem jött át csak teljes erővel, hogy Beatrix a bosszúállás kitervelője.

Iza: Tudom, hogy a Stúdió K. egy szegény színház, nem is várok nagy díszletet, jelmezt, de most zavartak a pufi dzsekik, a nylon ruhák, műanyag cipők és a mikiegeres póló Beatrixon, a bosszú angyalán. Pusztán azért, mert többet akartak mutatni, mint amik. Se jelmez, se díszlettervező, betoltak egy asztalt, három széket, persze mire van a képzelet. 
Éva: Na ja, mint a léghajóból az emelkedéshez szükséges dolgok kidobálása: a szükséges vizuális minimum megvolt, a fantáziánk meg előállította a többit. Jobban járunk, ha ezt megszokjuk a taótlan jövőben. Is. Sose bámultam még ilyen irtózva a Stúdió K hátsó raktárfüggönyét, mint Piti Emőke Beatrixének utolsó menekülésekor. Erre varrjon gombot a törvényalkotás.

Iza: Az ősgonosz, ötgyermekes grófot Domokos Zsolt játssza. Nem középkori rémség és nincs rajta az ördög attribútuma, sőt mondhatni az egyetlen elegáns fazon, még csíkos pizsamában is. Önbizalma határtalan, hiszen hatalmának nincs korlátja, akkor a leghitelesebb játéka, amikor rádöbben, lehet ellenállásba ütközhet. Az általa megbecstelenített lánya ez egyszer nem fog megtört kutyaként kuncsorogni bocsánatért. Az már Alföldi Róbert, a rendező hozzáadott értéke a játékhoz, hogy Domokos alakítja az egyházi bírót is, aki elítéli a lázadó Cenci-lányt. Bűnelkövetés és igazságszolgáltatás egy kézben, olyan világ ez, hogy aki nem bitang vagy bíró, az áldozat.
Éva: Le nem bírtam venni a szemem az első pillanattól kezdve Domonkos Zsolt Cenci grófjáról, a kezdő reakciótól sejthető volt, hogy itt minden családtag csak lábbal előre jut ki. Nota bene, ő is. Domonkos szépen bevési nekünk az elején, hogy az egyetlen és legnagyobb élvezet a hatalom, a bárki testén, lelkén, akaratán tett erőszak. A Karsai-féle beavató színházaktól kezdve kedvencem, még a romance.com-ban sem restelltem megnézi.  Most Cenci-gróf. Azért ez egy széles spektrum.

Iza: A lázadó Cenci-lány, Beatrix szerepében Piti Emőke. Ez a pici, törékeny lány több erőt hordoz, mint három férfi együtt, s hiszi, hogy megküzdhet az igazáért. Erős színpadi jelenlét, a színésznő érti, megéli a figurát, annak igazát. Csak hát nehezen birkózott a szöveggel, annak mondásával, s magam nem értettem néhai üvöltésrohamait, az – nekem - nem adott hozzá semmit a jelenethez. Horváth Szabolcs szerepformálása is megfogott, Orsinóként, aki a Beatrix szerelmese. Különösen, amikor papként végigfuttatja agyában, hogyan tudna más bűnéből maga hasznot húzni, persze patyolat tisztán maradva. Kevésbé hiteles alakítás Boros Anna Lucretiaka - Cenci felesége -, még azt sem sikerült kibogoznom, hogy elítéli-e urát vagy egy húron pendül vele. Amikor úgy tűnt - néha - kiáll lánya mellett, azonnal hátrált, nem volt az anyafigurájában igazi dráma, hiszen készséggel hált urával, s állt mellette a pazar fogadáson is. A színen még egy Cenci-gyerek jelenik meg, Giacomo (Viktor Balázs), nem sokat tudtam meg arról, miért is haragszik ez a fiú apjára. Azt értettem, hogy felesége hozományát eltapsolta a papa, de annyi erő nem volt a panaszában, hogy elhiggyem, képes lenne a bosszúra. Borsányi Dániel Camillo bíborosként szinte játékon kívül maradt, kormánypárti hivatalnokként pökhendiskedett. 
Éva: Az azért igen jó lenne, ha Piti Emőkében egy „állandó” rendező gondolkodna. Én őt a Sulyok Mária-Pető Kata vonalon látom. Egy nehéz figurát hozott kiválóan: úgy eljátszani egy egydimenziós, apa által megerőszakolt, összetört, majd bosszúálló lányt, hogy egyenrangú legyen az alakításban az isten és hatalom iránti harag, az energiává fordított sötét kétségbeeséssel – nem kis feladat. Szerintem nem birkózott a szöveggel, a kiabálás a helyén volt, a súlyponti részek pedig igen csendesen hangzottak el:„ Sokan halálukig tagadják, hogy van Isten, ki látja és eltűri a gonoszt: az én hitemet kín nem fojtja el.” (Eörsi István). Boros Anna Lucretia figurája a gyengébb nő: szült öt gyereket, férje kínozza feszt’, ráadásul még őt kínvallatják először. Az meg, hogy nem az anya áll itt a rendezés középpontjában, rögtön látható volt. Még valamit: Borsányi Dániel Camillója azért az a hibátlan reálpolitikus volt, akiből simán lehet a következő pápa: mindenki a szörnyképzőbe jár, csak van, aki tanuló, van, aki tananyag.

Iza: Igazából, mintha nem is Alföldi rendezte volna ezt az előadást. Ebben a pici térben, nem hatott a sok ki-és berohangálás, ajtócsapkodás, tér után kiáltó gesztusok.  Művészi üzenete most nem nagyon jött át. Semmi skandalum, ejnye.  Nem szokott ő ilyen finoman áttételes lenni. Kis pihegés, aki zsarnok elbukik. Hát van egy rossz hírem, nem mindig.
Éva: Nokérem. Ez itt egy egyszobányi világ, egyéletnyi szenvedés, mert olyan kikerülhetetlen halálos túlhatalom van, ami értelmetlenné teszi az életet, megcsúfol minden emberit, feleslegessé teszi a kínlódó individumot. Jó reggelt. Polarizálódtunk a Kolleginával, különböző volt a befogadói attitűd és a művészi produktum megítélése. Magyarán nekem tetszett. Alföldi a maximumig sűrít, lecsupaszítva mutatja a hatalom működését; az egész történet egy zárt, fekete szabaduló szoba, csak azt nem mondják meg az oda befizetőknek, hogy élve nem lehet kijutni.

(Mészáros Csaba fotója)

Megjelent: 225 alkalommal