Iza színházban járt - Mi lenne, ha kalap nélkül? – Karantén-Színház-Napló 1.
péntek, 27 március 2020 00:21

Mi lenne, ha kalap nélkül? – Karantén-Színház-Napló 1.

Értékelés:
(33 szavazat)

Szorgalmasan megvettem a Radnóti és a Katona színházi eladásainak DVD-felvételeit, hogy majd egyszer, ha nagyon sok időm lesz, megnézem őket szép sorban. És eljött az egyszer. Az első darab Gogol Háztűznézője volt, a Radnóti előadása 1994-ből Valló Péter rendezésében.

Már a nyitókép után ráismertem Szakács Györgyi keze nyomára, a jelmezek visszaköszöntek a 2017-es, Ascher Tamás rendezte Katonás előadásból. Itt is a „ruha tette” az embert. Nem spóroltak az anyaggal, a formákkal, majdnem felöltöztetett mozgó bábokká váltak a karakterek. Szlávik István bódészerű díszletében a gyalulatlan deszkafalak, a szedett-vedett székek, fotelek az egész előadásnak adtak egy koszos, sáros érzetet. Külsőségeiben sötét gúnyrajznak készülhetett ez az előadás, elvégre a Háztűznéző távolról sem vígjáték.

Irónia, abszurditás, az orosz irodalmi figurákra jellemző, szinte érhetetlen stupiditás. Nehéz volt Valló feladata, eltérő színházi iskolákat, játékstílust, és össze nem illő partnereket – Szombathy Gyula, Mikó István, Miklós György, Kulka János, Hacser Józsa - kellett összefésülnie, összességében jó előadás született.     

Podkoljoszin szerepében Kulka János színészi eszközeivel, játékintelligenciájával kiemelkedett a színpadi társulatból, mégis szépen simult a játszók közé. Már felvett testtartásával - egy S betű: vállak ejtve, gerinctető púpoz, has kinyom - megmutatta a karakterben rejlő puhaságot. Erre erősített rá merengő tekintetével, ami szinte lekottázta a figura külvilágra való teljes érzéketlenségét. Csendes, szinte magában mormolt monológjai viszont feltárták Podkoljoszin lélektani finomságait, azt, hogy a hivatalnok nem tesze-tosza, hanem fél. Mindentől, mindenkitől, magától az élettől, mindezt látszólag komikumba burkolva, de legmélyén emberi tragédiával. Hibátlanul maradt alakítása azon a mezsgyén, hogy a tétovaság nem sok, a megmutatott tragédia nem fojtogató. Nyomot hagy a nézőben el-elcsukló hangja, arc-és szemjátéka, ahogy felismeri a menekülés útját, s meggyőzi önmagát, hogy igenis le lehet lépni egy úriembernek az ablakon át menyegzője elől, akár kalap nélkül. Kulka Podkoljoszinja külsejében majdnem visszataszító, ahogy vaksi hiún, a kopaszodó halántékára nyállal néha egy kis ördögszarvat kunkorít, hogy tessen. Mégis szimpátiát ébreszt, drukkolunk neki, hogy sikerüljön. Hogy mi, azt nem tudjuk, csak amikor kiveti magát az egyméteres mélységbe, ezáltal megmenekül a házasság elől, mert megértjük, hogy az igazi szabadság számára az agglegényélet. Itt nem az a színész állt a színpadon, aki néha láthatóan szorongott a megfelelési kényszertől. Önfeledt boldogan létezett a deszkákon.  

Schell Judit játéka Agafja Tyihonovna szerepében nélkülöz minden mesterkéltséget. A lány nem szép, nem csúnya, nem okos, nem buta. Megkapó abban a jelentben, ahogy összes, elfuserált kérőjéből próbálja összegyúrni a számára ideális férfit, majd felismeri helyzete abszurditását, hogy 27 éves, karót nyelt vénlányként egy gnóm hivatalnok után ácsingózik. Alakítása, lányalakja – két kis brióst formázó oldalkontyával, lehetetlenül kockás, puffos ujjú kartonruhájában - méltó partner Kulka Podkoljoszinjának, szinte szép a "szerelmi kettős"-ük.

Hacser Józsa Foklja Ivanovnaként pazar magánszámot produkált átázott lábai melengetése közben, letekerve halina csizmáit körülölelő rongyokat, újságpapírt, lyukas kalucsnija töméseit. De játéka idegen volt ebben a színpadi közegben, akárcsak a Kacskarjovot játszó Szombathy Gyuláé. Ők színpadi harsánysággal, nagy hanggal inkább a bohózat irányába tolták az előadást. Nem így Moldvai Kiss Andrea, aki epizodista, mégis ezer színét, vágyait, félelmeit mutatta meg a szolgálónak. Szöveg nélkül, a behordott sár már-már mulatságos feltörlésével, arcára kiülő széles vigyorával. Arina Pantyelejmonovna, az eladólány nagynénje szerepében Martin Márta majdnem színtelen, pár percre képes csak életet verni a figurába, amikor Kacskarjovot arcul köpi.

A kérők kara: Galuska gondnok (Gáti Oszkár), Csocsalov tengerész (Mikó István), Anyucskin nyugalmazott gyalogos tiszt (Bálint András) és Sztarikov vásárcsarnoki kereskedő (Miklós György) csak a felszínén mutatták meg a négy maga módján bogaras, frusztrált, magányos embert. Valló Péter ugyan feszes előadástempót diktált, de mégsem teremtette meg számukra a lehetőséget arra, hogy láttassák karaktereik lélektani színeit, hagyta, hogy a mellékszereplők esetében a figurák kisszerűségén mulassanak a nézők, s a szerepeket inkább Szakács Györgyi jelmezei „csinálták meg”. Nem egy nagy színházi csapatot látunk, inkább egy ügyes, sikerre kódolt előadást, néhol külsőségekkel, meghökkentéssel. 

Ami ebben az előadásban klasszikus, maradandó értéket képvisel, az Kulka János színészi játéka. Az Amazonon 15 dollárért, a Vaterán 4990.- forintért megvásárolható a DVD, érdemes megkaparintani.    

Megjelent: 414 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Egy pohár sör – Grabowski 80!