Kovács Dominik és Kovács Viktor: Lesz majd minden (Európa Kiadó, 2024)
Regény, amely kilóg korunk irodalmából: nem női regény, nem skandináv krimi, nem húszéves világsztár lényegében nem is létező karrierjének ötszázoldalas méltatása, és még táplálkozási vagy életmód tanácsokat sem ad. Ellenben: ízesen szól, szabadszájú, de mégis csendes, merengő hangvétele van, ráadásul az utolsó oldalak is tartogatnak még meglepetést az olvasóknak. Akik átjutnak az első 8-10 oldalon, és ráéreznek az írók stílusára, azoknak letehetetlen olvasmány lesz.
Alessandro Serra: TRAGÉDIA | Oidipusz éneke - MITEM 2024
Viaticum
(MITEM 2024 - Sardegna Teatro, Teatro Bellini Napoli, ERT Emilia Romagna Teatro Fondazione, Fondazione Teatro Due Parma - Alessandro Serra: TRAGÉDIA | Oidipusz éneke – 2024. április 27-i előadás)
Az elődásban benne van Serra korábbi produkcióinak minden kifejező, egyben esztétikai kódja, amelyek ismertté tették színházát. Mesteri fény- és hangjáték Szophoklész művei után arról, hogy a rendező miként képes egy hatalmas esztétikai szuggesztióra redukálni az Oidipuszt. A történet klasszikus szerkezetében, látványos képek egymásutániságán át lépésről-lépése követjük Oidipusz bukását és az anyagi világból való szabadulását. A produkció képes visszaadni a dráma dramaturgiai sűrűségét, annak mélységét. Nem feltétlen nézném minden héten Serra színházát, de évente egyszer kivételes kaland.
Lev Tolsztoj: Anna Karenina - MITEM 2024
Egy tánc az életünk
(MITEM 2024/ Gesher Színház, Tel-Aviv - Jaffa, koprodukcióban Les Gemeaux, Sceaux, France – Tolsztoj: Anna Karenina – 2024. április 11.)
Szegvári Menyhért színész-rendezőtől a gondolat, hogy az igazán szörnyű történeteket úgy lehet hatásosan színpadra vinni, ha megkeressük benne a humort, mert az akasztófa tövében is nő virág. Hasonlóan vélekedhetett a múlt hónapban földi létét elhagyó litván Rimas Tuminas is, mert keze alól költőien derűs, egyben magasztosan szép, szimbolikákkal teli előadásként került színpadra az Anna Karenina adaptációja. Sok boldogtalan ember sorsát optimista derűvel ábrázolja, mondván, hogy élni és szeretni fáj, de a szeretni és szeretve lenni átélése miatt – ha csak órákra, napokra, pár évre is, de - megéri.
ODÜSSZEUSZ - MITEM 2024
Világszínház
MITEM 2024/ Plovdiv Drámai Színház - Homérosz alapján írta Alexander Sekulov: Odüsszeusz – 2024. április 6.
Ehhez fogható színházi élményem utoljára a világjárvány előtt volt a MITEM keretében, amikor először láttam Viktor Rizsakov tanítványait, a későbbi Július Együttest fellépni Korszerűtlen koncert című előadásukkal. Hipnózisba nem estem, de minden érzékszervem megmozgatták meglepő, kemény színpadi munkájukkal, amelynek nézőtéri outputja zseniálisnak tűnt. A bolgár színház ugyanígy meglepett, jólesően sokkolt. Nálunk ilyen letisztult, elegáns, összetartó színpadi formanyelven készült alkotás ma nem születhetne. A bolgárok fellépése szép antréja volt az idei MITEM-nek.
Molnár Ferenc: Liliom (Feledi Project)
A nagy hinta-játék
(Nemzeti Táncszínház/Feledi Project – Molnár Ferenc: Liliom – 2024. április 5-i előadás)
A Feledi Project dramaturgiailag egységes, egész estés darabot varázsol Molnár Ferenc – számunkra – kanonikus drámájából. A hazai közönségnek egyre nehezebb – már és amennyiben ez igazán szükséges - újat mondani Liliomról és Julikáról. Feledi János rendező-koreográfus nem is tűzte ezt célul, összeszokott csapatával egy szürreális tragikomédiát hoz, furcsa és sokszor meglepő mozgáselemekkel, rendkívül gazdag vizuális látványvilággal.
Szophoklész nyomán írta Robert Icke: Oidipusz (Radnóti Színház)
A nem helyrehozható hibák
(Radnóti Színház – Robert Icke: Oidipusz – 2024. március 18-i előadás)
A színházcsináláshoz kell kis szerencse. A Radnótinak most kijutott. A történet önmagában is nagyot szól, de Magyar Péter NER-es coming outjával az előadás szinte robban, és napról napra aktuálisabb úgy, hogy erre vélhetően nem volt (erős) alkotói szándék. Mutat egy forgatókönyvet, amelyben családi titkok, évtizedekkel korábbi bűnök sorakoznak, és a küldetéstudat, a látszólag nyílt lapokkal játszás beláthatatlan következményeiről szól. Szikszai Rémusz feszes ritmusú előadást rendezett arról, hogy a hübrisz hogyan sodorhat végzetbe, a múlt miként rombolja le a jövőt akár egy szemvillanás alatt.
Friedrich Schiller: Ármány és szerelem (Vígszínház)
Lagerfeld macskája
(Vígszínház – Friedrich Schiller: Ármány és szerelem - 2024. március 12-i előadás)
David Doiasvili a Sirály után Schiller drámáját vetíti, vizualizálja a Vígben. Nem elemez, színrevitele apropója – még erős jóindulattal - sem megfejthető, a látványvilág nem igazolja az előadást. Az igazi főszereplő majdnem, hogy Karl Lagerfeld milliárdos macskája, Choupette kitömött mása. Hegedűs D. Géza – a néhai divatdiktátor maffiózó karikatúrájaként lép színpadra – így érthető mód kedvetlen, a Miller-házaspár szerepében Hegyi Barbara és Rudolf Péter derekasan küzd, míg az előadás Luise-je és Ferdinándja, azaz Márkus Luca és Medveczky Balázs – mintha másik előadásban lennének - klasszikus és heorikus történetet játszanak, imponáló erővel és hévvel.
Tena Štivičić: 3tél (Radnóti Színház)
Az idő árján
(Radnóti Színház – Tena Štivičić: 3tél - 2024. március 11-i előadás)
Hömpölygő, néha felszikrázó előadás. Tömény lenyomat arról, hogy a történelem nem lineáris vonalban halad, hanem kört alkot. Ugyan a marsbeli életre készülünk, mégis az is realitás, hogy akik a 21. századot túlélik könnyen a neandervölgyi színvonalán találhatják magukat. Az embernél kegyetlenebb kreatúra nincs a Földön, nem a túléléséért öl, pusztít, hanem ideológiák mentén, pénzért, fanatikus meggyőződésből, alkalmanként akár a semmiért. A déli határunkon dúló boszniai háború mára sokaknak csak egy epizód, itt van helyette a keleti határon dúló orosz-ukrán háború, ha szerencsénk van, harminc év múlva ez is csak egy epizód lesz. Ha nem….
Samuel Beckett: Az utolsó tekercs (RS9 Színház)
Bánja a fene?
(RS9 Színház – Samuel Beckett: Az utolsó tekercs – 2024. február 29-i előadás)
Csupasz villanykörte fénycsóvájában egy öregember vet számot életével, mindennapi élethelyzet. Beckett az öregedést némi nosztalgiába burkolta, tragikomédiának láttatja. Lábán Katalin rendezőként – az RS9 alkotócsapatával – nem kis kockázatot vállal Beckett színrevitelével, korántsem kanonikus színházi darabot választottak. A főhős, Krapp szerepében - a híres-hírhedt színész, Kean karaktere után - Széles László tért vissza a színház piciny színpadjára. Ismét próbára teszi önmagát, feszegeti színészi ereje határait. Személyes önvallomással ajándékozza meg újra a nézőket, ezúttal nem a művészben lakozó hübriszről, hanem a magányról és az elidegenedésről.
Carlo Goldoni: A hazug (Pesti Színház)
Goldoni nem elég
(Pesti Színház – Carlo Goldoni: A hazug - 2024. február 27.)
Goldoni darabja Velencében játszódik, van benne félreértés, humor, bumfordi báj, helyzetkomikum. A szereplők között akad kalandor, sok-sok epekedő szerelmes, köztük tavasz-és hormonvezérelt lányok és fiúk, okos vagy idétlen szolgák, bölcsnek tűnő öregek. Kell némi korabeliséget árasztó díszlet, hozzá mai viseletet stilizáló jelmezek, és indulhat a Goldoni-szerű. Jogos félelem, hogy XVIII. századi darabot eredetiben már ember nem nézné végig. Bármennyire is koncentrálnak, próbálnak könnyednek látszani a színészek, kissé ijesztő este ez, ahogy nylonharisnyában és tűsarkúban mászkálnak a színésznők a magas lakklépcsőkön, a színészek meg féltéglaként repülnek-vágódnak földre, falra, emelgetik a súlyosnak látszó díszletelemeket. Alkalmanként erősebb a bútoros segédmunka a színjátéknál. Ami pozitív, hogy a színészeknek láthatón fekszik Horváth Csaba rendező Goldoni-koreográfiája.