Székely Kriszta újabb Ibsen-előadását, a Hedda Gablert kiemelkedő teljesítménynek tartjuk. A rendező a darab szereplőinek irracionalizmusát hangsúlyozta, de mégsem szegényítette Ibsent. Az alkotók Balázs Juli jelzésértékű díszletével – keringés egy kanapé körül -, Pattanytyús Dóra casual dress jelmezivel testközelbe hozták Ibsent, befogadható és elfogadható szellemi közelségbe került darabja. A történet megmaradt annak, amit Ibsen írt, de saját mindennapjainkhoz kapcsolódik. Jordán Adél jókor, kiváló színészi állapotban kapta meg Hedda Gabler szerepét, és egészen különös, szent őrületben játszotta el Heddat. Játszótársai: Kiss Eszter, Mentes Júlia, Bányai Kelemen Barna, Mészáros Béla ahogy kell, úgy estek és vergődtek Hedda-Adél romboló energiamezőjében.
Több nagyszínpadi előadásra nem is jutottunk el. Élveztük ellenben a Kamra és a Sufni további előadásait.
Hedda Gabler mellett Ascher Tamás rendezte Tadeusz Słobodzianek: A zseni bemutatóját láttuk még ősszel. Kicsit úgy voltunk vele, mint Az üggyel (Szuhovo-Kobilin pár éve Ascher által feldolgozott művével), a pompás kis színészgárda ellenére valamiéret nem ugrotta meg igazán az ingerküszöbünket. Talán azért, mert a történet majdnem megmaradt történelmi mesének, annak ellenére, hogy amúgy rólunk, korunkról szóló mai mese ez, ha Sztálin és Sztanyiszlavszkij megidézett alakja is a két főszereplő. Valamiért nem vált politikussá, holott ahogy Shakespeare mondta: „All the world’s a stage", és valós, jelenidős életszínház volt ez arról, hogy egy diktatúrában ki miként működik a művészet területén: a színházcsináló, a sajtó, a diktátor, annak pénzért vett szervilis kiszolgálója.
Remek volt, hogy ehhez az előadáshoz kapcsolni tudtuk Matei Visniec drámáját - Szkéné Vádli Társulás előadása – a III. Richárd betiltva avagy szabad átdolgozás Vszevolod Emiljevics Mejerhold utolsó rémálma nyomán című darabot. Rímel, kapcsolódik a két nagy színházcsináló pályája a múlt századból, akár egy történelmi panoptikum a két produkció. A lenyalt hajú, bajszos Sztálin szerepében Fekete Ernő körül volt egy kis bitter-sweet érzésünk. Nem amiatt, mert az alakítása ne lett volna apróra kidolgozott, sőt, remek. A fejünkben a színész nem lehet negatív hős, csakis „hős hős”. Sztálin, a diktátor mellett Sztanyiszlavszkij szerepében Máté Gábor remekelt. Egy már megtört, állandóan agyaló, félelmét blazírtsággal, sőt flegmasággal leplező „tanárember”, egy művész zseni. Elek Ferenc kritikusa a másik remeklés. Ami ennek a fickónak van az – maximum! – egy kicsi tehetség, amit gerinctelenséggel egyensúlyoz ki újságírói pályáján: törleszkedik, hazudik, bértollnok, és mindenekelőtt gonosz és irigy.
Nagyot szólt kis színházi univerzumunkban Tarnóczi Jakab rendező „családi együttlét Gerhart Hauptmann drámája alapján” definiált Magányos emberek című produkciója, Varga Zsófia dramaturg átiratában. Először is lenyűgöző, ahogy Tarnóczi építkezik a színházban évadról évadra, ahogy az újabb munkái korábbi gondolatai tovább gondolásai: Melancholy Rooms, Isten, haza, család, s amit felkínál az az együtt gondolkodás. Diszfunkcionális családok, ahol a családtagok egymásra való süketsége már-már büntetőjogi kategória.
A színészek élnek, buliznak Devich Botond nem szokványos díszletében, ezen keresztül mehetünk a nézőtérre és szünetben is lehetett benne kóborolni. Pelsőczy Réka és Rajkai Zoltán egy ötvenes pár szerepében, életcéljuk: fiúk, János (Lengyel Benjámin), és miután képes volt megnősülni, menyük Kata (Tóth Zsófia) támogatása. Jóindulatuk szétcseszi a fiatalok életét, meg a magukét is. Különösen, hogy megérkezik „Napsugár”, pontosabban a bohém Anna (Mentes Júlia), aki megborít mindent és mindenkit maga körül. Pelsőczy Réka középkorú, válságban van, elviselhetetlen feleség/anya/anyós, igazi, friss down to earth színpadi jelenség, Mentes Júlia maga az ártatlan mosoly, sugárzik a színpadon.
És befértünk még a Sufniba is, egy tehetséges fiatal rendezőtanonc, Bagossy Júlia önálló gondolkodására Euripidész Médeia-ja körül. Pálos Hanna a címszerepben megmutatta nekünk meddig lehet színészként elmenni. Meddig kell, hogy tartson az önfegyelem, és mikor kezdődhet a szétesés. Mikor és hogyan lehet kimondani: ennyi volt, nem tűröm, bosszút állok. https://izaszinhazbanjart.hu/2023-marcius/item/674-euripidesz-medeia-katona-jozsef-szinhaz#
Katonának ez az évada kielégítette szofisztikált szórakozási igényünket. Elkápráztatott, hogy két olyan erős színésznője is van éppen, akik egy évadban, egy színházban – képletesen - világcsúcsot ugranak, saját maguk újraformálásával, félelem nélküli színpadi kitárulkozással. És erre jókor kapnak lehetőséget, kiváló társakkal. A Katona áll még a vártán, őrzi saját magát és az aktuális színházi életet is, hogy az egyáltalán legyen, és közben nem alkuszik. Egészen elandalított, mert úgy tűnt, mintha egy tökéletes színházi környezetben, jól szituált, gondtalan színházcsinálást folytathatna.
Cover-fotó: A színház hivatalos műsorlapjai.
