Nóra - Karácsony Helmeréknél (Katona Jószef Színház)
Kirakatasszony belenyalt a Nutellás üvegbe
(Katona József Színház – Ibsen: Nóra (Karácsony Helmeréknél) – 2016. december 22.-i előadás)
Sok mindenről szólhat a Katona új bemutatója, de a szerző eredeti mondanivalójáról, a feminizmus „propagandájáról”, az emancipációról biztos nem. Ahogy az életünket segítő, kis párkapcsolati szerepjátékokról sem, itt erről szó sincs. Ebben az előadásban Nóra nem érdemel jobbat Helmernél, de a férfi lehet, megérdemelne egy szerető társat, s nemcsak azért mert Fekete Ernő játssza, hanem mert Helmer legalább összezuhant a veszteség terhe alatt, Nórával ellentétben.
A Pál utcai fiúk (Vígszínház)
„Mért élnénk, ha nem egy álomért?”
(Vígszínház – Molnár Ferenc regénye nyomán, Dés László - Geszti Péter - Grecsó Krisztián: A Pál utcai fiúk – 2016. december 17.-i előadás)
A szüleim vígszínházi ifjúsága a Harmincévesek és Popfesztivál volt, az enyém még éppen a Kőműves Kelemen és főleg a Padlás, a mai fiataloknak két Geszti-Dés musical jutott, a Dzsungel könyve és most a Pál utcai fiúk. Vajon van a Pál utcaiban évtizedes sikertörténet? Nem tudom. Az biztos, hogy hosszú évek óta először éreztem, hogy a Vígszínháznak van tradíciója és kontinuitása. Igaz, ehhez két „veterán” is kellett, még a Várkonyi-érából. Radnóti Zsuzsa dramaturg és Marton László rendező.
Peter Brook: Battlefield (Csatamező)
Brook mester, mint egy csepp méz
(Trafó - Peter Brook: Battlefield - 2016. december 14.-i előadás)
Alig vártam, hogy Peter Brook, a legenda végre feltárulkozzon előttem. Persze tudtam ez a Brook, már nem az a Brook, de mégis. Örülök, hogy láttam a Battlefield (Csatamező) című előadását, de annak is örülök, hogy csak a 65 perces változatát és a nem a 1978-as, kilencórásat. Majdnem kárát láttam az előadást nézve, hogy a szanátana dharma (örök törvény) alapjai nálam bizony hiányoznak, de hála George Lucasnak, mégsem. Aki a Csillagok háborúján nőtt fel, az kívülről fújja a Jedi-kódexet, ami meglepően közel áll a hinduizmus tanaihoz.
Ivan Viripajev: Részegek
Isten suttogása?
(Katona József Színház – Ivan Viripajev: Részegek - 2016. november 26.-i előadás és Nemzeti Színház – Ivan Viripajev: Részegek - 2016. december 12.-i előadás)
Egészen különös dolgot éltem meg. A Katona József Színház Részegek előadását látva, azt gondoltam, azért nonszensz, hogy két értékelhető gondoltért két órát üljek színházban, szünet nélkül. Mert úgy tűnt Viripajev darabjának a mondanivalója annyi, hogy szeressük egymást gyerekek, mert nyakig trágyában élünk és csak az válthat meg, ha kinyitjuk a szívünk isten suttogásának. Aztán megnézve a Nemzeti Színház Részegek előadását, úgy tűnt van itt a szöveg alatti tartományban azért más is. A két színház két előadása együtt tett ki egy egészet. Katona - Nemzeti = 1:1.
Boomerang Baby (Fullajtár Andrea Dietrich-estje)
Andi Marleen
(Fullajtár Andrea – Boomerang baby – 2016. november 29.-i előadás)
Marlene Dietrichnek talán két filmjét láttam, de élt róla egy határozott kép a fejemben. Az 1972-es londoni koncert felvételről a hölgy, aki 70+ és még mindig femme fatale. És persze hallottam már a Lili Marleent és a Hova tűnt a sok virágot. Kíváncsi voltam mit is kezd Fullajtár Andrea a zavarba ejtően német legendával, csak szellemidézést tart, vagy képes valami másra is. Képes volt.
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (Vígszínház)
Porfirij felügyelő esete
(Vígszínház – Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - 2016. november 28.-i előadás)
A Bűn és bűnhődés előadása után hazafele ballagva nem tudtuk megfejteni azt a kérdést, milyen észérvek szóltak a darab bemutatása mellett? Csak nagyon könnyen megfogalmazható ellenérveink voltak. A rendező az ég egy adta világon semmit nem akart közölni, ehhez egy naiv társadalomkritikai vonulat, s egy kis moralizálás, úgy szőr mentén, kevés. Azon túl, hogy személyes mondandója nem volt Michal Dočekalnak, még csak jó szerepeket sem kínált a Víg társulatának. Valami kis Robert Wilson féle színházi utánérzés az, amit adott.
Győrei Zsolt - Nagy Dániel Viktor: Nyíló combok erdein túl (Spinoza Színház)
Semmiből valamit….
(Spinoza Színház – Győrei Zsolt - Nagy Dániel Viktor - Wunderlich József: Nyíló combok erdein túl - 2016. november 21.-i előadás)
Ma életünk eseményeinek 140 karakterbe kell beleférnie. Nekünk a boldog születésnapot már csak HBY. Ha valami nagyon tetszik, az csak LOL. Ha azt akarjuk hívjanak, az PCM. Ha valakit gyászolunk, az RIP. Erre jön ez a Velemi Névtelen és „a középkori fenomén nevében egy avult poétika szépségeit firtató kalandor mórikálja magát előtted, versíró ifjúságának lankadt szellemeit idézgetve […] megmosolyognád, de bizonnyal elnéznéd neki ravaszkodó merszét, és félretéve okosságodat, kedvvel forgatnád a magát-kerülgetésében is magát-keresgélő könyvét.” Igen, kétszer-háromszor kell elolvasni, hogy végre megértsük. Szómágia és szóorgia.
Rekviem (Feledi Project)
Knocking On Heaven’s Door
(Feledi Project – Rekviem - 2016. november 15.-i előadás)
Ha valaki meghal,
az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna.
Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban,
éppen ezért nagy butaság,
ha az emberek sírnak a temetésén.
Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő,
mindig is létezett és mindig létezni fog.
(Kurt Vonnegut)
Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki felteszi magának. A Feledi Project előadása láttán előbb. Biztos vagyok benne, hogy minden néző úgy állt fel az este, hogy rádöbbent, vagy újra rádöbbent, véget fog érni egyszer a földi léte. Annak, aki vesztett el már valakit, aki fontos volt számára, vagy maga nézett szembe már a halállal, felkavaró az előadás. Pont, mint Bob Dylan klasszikusa, a Kopogás a mennyország kapuján.
Dollár Papa Gyermekei: Csehov (Trafó)
„A tréfa kedvéért a szart is meghallgatom”
(Trafó – Dollár Papa Gyermekei: Csehov – 2016. november 10.-i előadás)
„Tanuld a kínt úgy nézni, mint rossz mozit!
Az is bolond, ki más bajában osztozik!”
(John Kander - Fodor Ákos: Pókasszony csókja)
Best of Csehov. Szigorúan Anton Pavlovics szerelmeseinek. Az estnek két tanulsága volt. Egy: Csehov zsenijéhez kétség nem fér, érzései, gondolatai, így írásai a szeretetről és gyűlöletről, életről és halálról igazak, így mindent kibírnak, mindig, mindenhol, minden körülmények között. Kettő: azonnal de rögtön lehetőséget Für Anikónak, hogy ne csak sűrítve, hanem isten igazából Arkagyinát, vagy Ranyevszkaját játszhasson a színpadon. Most van itt az ideje.
Mamma mia! (Madách Színház)
Amikor a néző visz mindent…..
(Madách Színház – Andersson - Ulveus: Mamma mia! - 2016. november 7.-i előadás)
Azt hittem annál bizarrabbat, hogy Stohl András talpig dizőznek öltözve lejt az Őrölt nők ketrecében nem láthatok. Tévedtem. Stohl András Sam-ként a Mamma Mia fináléjában, tíz centis talpú platform cipőben, testhez simuló ezüstgyöngyös fehér lasztexben ringatva csípőjét a Waterloora, mindent visz. Ezt még Tom Jones is lekoppintotta volna az 1970-es években, Vegasban.