Iza: Ranódy László kult-filmjében - a vörösfényű hajnalban - Csöre-Czinkóczi Zsuzsa tehenet hajt a nyitóképen. Most sűrű hóesésben mintha egy rongyzsák feküdne a színpad közepén, de Bíró Bence dramaturg ügyelt rá, hogy semmi ne maradjon ki Móricz regényéből, ami a filmélmény alapján megmaradt a nézőkben. Valóban, mintha most is filmet néznénk, úgy peregnek a regény fejezetei. Megvannak Dudásék, akik a lelencről lerángatják az állami ruhát, cserébe ütik-verik, ahogy Kedvesapám és a szomszéd is, akik a gyermeklány szemérmét letiporják. A parázs most is égeti Csöre tenyért, ahogy "testvérei” még a felnőtteknél is durvábbak. Az állam, „nagysága” képében kitekint a pusztába, s nem tetszik amit lát, új nevelőszülőkhöz löki a lelencet. Szennyeséknél Csöréből Pösze lesz, továbbra is csak a robot, „icskolá”-ba itt sem járhat. Jézuska semmit nem tesz számára a fa alá, Szennyesék háza porig ég. És megvan az öregember (Vénisten) szál is, bár kicsit másképpen.
Éva: Zéró szabad akarat, a nők ebben a világban letéteményesei a determinációnak: vagy ők verik a gyereket, vagy belőlük rúgja ki a férjük a magzatot. A gyereklányokat megrontják a gondozóik. (És ha azt mondanánk, hogy ez most már nincs, gondoljunk arra, hogy majd harminc évig uralkodott Bicskén az abuzáló pedofil gyermekotthon-igazgató, aki nyolc év letöltendő fegyházat kapott. A családon belüli erőszak pedig van, noha nem a társadalmi hirdetésekben.) Jobb, ha az erőszak lesz ismerősen otthonos? Jobb, ha a test felett uralkodó idegen szépen bánik velünk? És kell neki a lélek feletti uralom is?
Iza: Az előadás marketingje Kulka János személye, de az este Simkó Kataliné, Állami Árvácska szerepében. Az, hogy a 35 éves színésznő másfél órát anyaszült meztelenül játszik a színpadon, 150 nézői szempár előtt, vitára ad majd okot. Szükséges-e ez a kiváltandó művészi hatás érdekében? Inkább igen a válasz, mint nem. Nagy kár lenne, ha ez elterelné a figyelmet egy nagyszerű alakításról. Csöre szerepe ugyanazt hozhatja neki, amit Czinkóczinak anno, beírja általa a nevét választott hivatása „Nagykönyvé”-be.
Éva: Simkó Katalin csodálatos. Olyan figurát mutat, aki meséli, s könnyedén a cselekvés síkjára átlépve meg is eleveníti a hét zsoltárt Kulka János alakította hallgatójának. Hét olyan történet, ahol a könyörgés ellenére nem adatott a szenvedőnek semmi irgalom. Simkó Katalin felnőtt Árvácskája öngyilkosságtól megmentett, újabb lelencet szülő lány, aki tudja, hogy nincs könyörület a világban, tárgyilagos, erejét a semmiből veszi, a szenvedés képezi erkölcsi tartalékát, jó pillanata néhány tudatosan őrzött álomkép. És belelát megmentője fejébe. Kegyetlen ő is. És eljátszható és megérthető egy ambivalens viszony születésének pillanata. Ott megáll az idő. Amikor a felnőtt vált és felidézi a gyereket, annak magától értetődő gyanútlanságát, láthatjuk teljes fényben hogyan gyárt a felnőttek világa áldozatot: meggyaláz, megtör egy gyereket. Simkó Katalin bírja erővel a gyermek-felnőtt váltásokat, Kulka figurájának kis cselekvéseit, nézéseit előbb változtatja hangulattá, aztán erősíti meg a szöveg a szituációt. Minden eldől szöveg nélkül. Ez egy kivételes alakítás.
Iza: Messaoudi Emina és Terhes Sándor Kedvesanyám és Kedvesapám, a puszta iszonytató „emberpárja”. A színésznő tavaly kapott diplomát, de érett játéka meghazudtolja ezt. Életismeretről, megélt fájdalmakról, zsigeri keserűségről tanúskodik. Hitelesen tud egyszerre erőszaktevő és áldozat lenni, felvillantani, hogy a létért való küzdelem durvította szinte ösztönlénnyé, nem engedheti meg magának a könyörület luxusát. Terhes Sándor dokumentumfilmszerűen rontja meg Csörét, akár jöhetne érte a készenléti rendőrség. Durva, gyalázatos, megérdemli a kötelet. A férfi kontinuus részeg, amit Terhes remek arányérzékkel ábrázol. A parázs-jelenet az egyetlen, ahol mintha józan lenne, ettől válik félelmetessé. Stork Natasa az állam képviselőjeként nemcsak színpadon léphetne fel. "Nagysága" karaktere beülhetne akármelyik Gyámhivatalban az asztal mögé. Gúnyosan lekezelő, fensőbbséges, ahogy csak egy volt lelenc tud átlépni egy újabb lelenc felett. Szép pillanata alakításának, amikor tekintetével mutatja meg, őt is abuzálták anno, ezért kegyelmezne Csörének, puszta jószándékból dobja az egyik pokolból a még tüzesebb infernóba. Szennyeséknél Csöre védelmezője a "Gróf", Georgita Máté Dezső játssza. Fiatal, lusta, ingyenélő, és ki nem hagyná, hogy az élelmiszerlánc legvégén maga ne alázza meg azt, akit lehet. Ha másra nem egy kis szex-játékra felhasználja a lányt. Pontos karakteralakítás, egy lecsúszott nadrág, kikandikáló szőrzet, unott vakaródzás kíséretében.
Éva: A második nevelőpár, Szennyesék: Fater (Ördög Tamás) és Mutter (Török-Illyés Orsolya) házassága a hideg pokol. Ilyen boldogtalanságtól gonosszá vált női figurát ritkán látni, nem maradt hely semmi jónak, egy fájó idegvégződés a nő, megválthatatlan. Ördög Tamás Faterja úgy kezeli ezt a helyzetet, hogy előbb emberségnek hisszük, aztán mégsem: nem engedheti ki az irányítást a kezéből egy idegbajos mellett. Szép összjátékot láttunk.
Iza: A non plus ultra persze Kulka János, számára külön keretjáték íródott. Fordított Rémusz bácsi, miután behúzza a hóviharból Árvácskát, az hálából neki mesél iszonytató életéről. Vajon méltó megmutatkozása-e a színésznek, két órán át kockás boxeralsóban, nyitott fürdőköntösben, posztópapucsban csoszogni a színpadon, szerepe szerint? Próbáltam őt végig fókuszban tartani, mindig ott legyen a szemem sarkában az is, éppen mit csinál. Azt tette, ami a dolga egy színésznek, játszott a színpadon. Annyit és úgy, amit a ráírt, ráosztott szerep éppen megkívánt. Velünk együtt, nézőként reflektált a színpadi történésekre, tekintetével, mimikájával. Nem gondolom, hogy kihagyhatatlan alkalom lenne ez a pályáján. Azt viszont határozottan hiszem, az akarat, a művészi alázat tiszteletreméltó. Simkó a szemérmét, testét, Kulka meg a lelkét áldozza majd be, estéről-estére. És persze a végén van egy csattanó. Vajon jó embert játszik-e végre a színpadon vagy ez a szerep is illik a Szvidrigaljov, Roy Cohn, Peter Stockmann figurák sorába? Kulka János már nem az a színész, aki emlékezetünkben van. Új ember, új célokkal, új színészi eszközökkel, mintha megint kezdené a pályát, de most nem Pécsett, hanem a Ferencvárosban. Nem tudom útja hová vezet, de most bizonyította, egy színész karrierjének csak akkor van vége, amikor maga csukja be az ajtót.
Éva: Jó nehéz volt nézőnek lenni: először százötvened magammal néztem, hogy édesjóistenem Kulka hét óra hétkor valóban bejön a színpadra, ennyien még nem fókuszáltak ilyen feszülten mamuszra és fürdőköpenyre. Második fázis: egyben van? Igen. Harmadik: ha nem csinál is semmit, nézni. Pedig a színpadi akció már elkezdődött. Aztán kényszeríteni magam az alakítást látni. Egy pontosat, szépet és feszültet egy ismeretlen ismerőstől. Debütálás volt ez, nem visszatérés. Játsszon még, mert az nekünk jó. Legyen jó neki is.
Dollár Papa Gyermekei: Árvácska
Néha nem a halál legrosszabb
(Trafó/ Dollár Papa Gyermekei - Móricz Zsigmond: Árvácska -2019. január 31.-i előadás)
Éva: A férfi erőszakol: nőt, gyereket, a férfi ver: nőt, gyereket. A nő kínoz gyereket, férfit. Ebben a világban senkilányának lenni, ahol még a moslékot is sajnálják a lelenctől: ez az Árvácska. Kulka rejtélyes figurával debütált, Simkó Katalintól az évad legjobb alakítását láttam, Dollár Papa Gyermekei a csúcson. Mindezt úgy, hogy nem tudtam elbújni a látvány elől, pedig szerettem volna. Előadás után fel-alá grasszált az idegrendszeremben az élmény, leraktam volna, de nem lehetett. Egy éjszaka, hét történet.
Iza: Erős volt a színházi „népakarat”, vissza azt a Kulka Jánost, aki egyszer volt nekünk. Nem kaptuk vissza. Egy új, már más alapokon működő színész állt a színpadon. Független színházi környezetben, méltó módon. Persze Ő a produkció, nem a darab, holott Dollár Papa Gyermekei formáció önnön jogán esemény, ha bemutatót tart. Ördög Tamás rendezésében kíméletlen előadás született. Felzaklató, nézői komfortot letipró, szemérmes néző, főleg finomkodó ne üljön be rá.