Iza színházban járt - John Millington Synge: A nyugat császára (Pesti Színház)
hétfő, 09 március 2020 00:54

John Millington Synge: A nyugat császára (Pesti Színház)

Értékelés:
(68 szavazat)

Az ő kis falujuk   

(Pesti Színház – John Millington Synge: A nyugat császára – 2020. február 26-i előadás)

Iza: Idejét nem tudom, mikor jöttem ki ilyen elégedetten a Pesti Színházból. Ez nem az elmúlt öt évben volt, az biztos. A produkció (még) nem hiba nélküli, de egyetlen perce nem volt, amit untam volna. Rudolf Péter tud szerepet osztani, és képes rendezőként színészfejjel (is) gondolkodni. A keze alatt - végre - ifj. Vidnyánszkynak nem kellett kunsztoznia, kívül-belül ráillő szerepben (öröm)színész lehetett. Meghálálta. Kőszegi Ákos remekül debütált új színházában és végre Majsai-Nyilas Tünde is megmutathatta, hogy tudná ő, amit Julie Walters. Ha akarnék sem tudnék fanyalogni.
Éva: Végre egy élvezhető előadás, szerencsés szereposztással, játékérzékeny rendezéssel, érvényes atmoszférával. Ez nem kevés. Nem a virágirodalom villogó csúcsain foglal helyet a darab, de jóízű előadás született, Hamvai Kornél fordítása életet lehelt a szövegbe, Rudolf Péter meg…nos, tud rendezni.

Iza: „A nyugati világ playboya” - ez az eredeti cím - két nap és egy éjszaka története, valahol Írország partszélén, a századelőn. Egy nyiszlett fiatalember, Christopher „Christy” Mahon egy esős éjszakán beesik Michael Flaherty kocsmájába, remegve tettétől: lapáttal kettészelte apja fejét, majd elásta a krumpliföldön. Egy nap alatt az ívó és környéke (értsd: a kb. 100 fős falu) sztárja lesz. De aztán betoppan az apa nagyon is elevenen, Christy-nek meg ködbe vész a 15 perc – egész életében vágyott – hírneve és ezzel együtt Pegeen, a kocsmároslány szerelme is. Mondanám, hogy olyan McDonagh-os, de inkább Martin lehetne a Synge-s, mert ő született száz évvel előbb és McDonagh szívott el egy kis stílust Syngetől. Bagossy Levente világvégi ír kocsmát vitt színpadra, szerény, vidéki ivó belső ad teret az összes jelenetnek. Aki az írek földjét nemcsak a turistáknak kiépített Dublin környéki vidéken fedezte fel, hanem Kerry vagy Cork megye tengerparti részein is barangolt, annak igen autentikus. Zárható, jól védhető söntés, tyúklétrán megközelíthető felső „kármentő”, 20 különböző szék, mindez durva, kezeletlen fából, a látkép meg akár egy bevetés alatt álló erődé. Kárpáti Enikő jelmeztervező tudja, ír népviselet mint olyan nincs. Durva szövésű nadrág, vastag pulóver, ing, viharkabát, a fehér és a zöld színek dominanciája, éppen csak mintával, más színnel a női szereplők jelmezén. A látványvilág, de még az érzete is kifogástalan, azonnal hangulatba hoz.   

Éva: Ifj. Vidnyánszky Attila passzentos szerepet kap, játékkedve, megőrzött fiús humora jót tesz az alakításnak. Helyén van a most nem látványos akrobatika és hajlékonyság, a nem túl bonyolult jellem ábrázolás nem okoz gondot: Christy „ütött gyermekként” a saját árnyéktól is megijedő, félelemből nagyot mondó, hangsúlyozottan egyszerű fiú, aki egy jó szóra kinyílik, faék egyszerűséggel. Megittasodik az első szerelemtől, magán túlmutatóan költővé válik, az ingerszegény környezetben – hisz nincs más, csak birka, fű, domb, krumpli, whisky – ez maga a mákonyos varázslat a falubeli nőknek. Hegedűs D. Géza Michael, Pegeen apja, a helyi minden lében kanál, szeszcsempész, tekintélyes és erős ember, valami sötét realizmussal, fapados kedéllyel és virulens életerővel. Dönt, befogad, kinevez, elfogad, eltaszít – mindezt tiszta önérdek mentén, hol nagy szívvel, hol bunkósbottal. A reáliák közt nem teremnek hablelkű királyfiak, Philly (Karácsonyi Zoltán) a numero egy, és Jimmy (Gados Béla) a numero kettő helyi jelentőségű alkoholista, jellemmel, színnel, infernális földhöz ragadottsággal, 100 alatti IQ-val és jó szívvel.
 
Gyöngyösi Zoltán Shawn, Pegeen vallásos, aggályosan pedáns vőlegény jelölte, aki folyamatos féltékenység, félelem, bukásra ítélt ravaszkodás, szívszakasztó ragaszkodás közt hányódik. Gyöngyösi Zoltán nagy pontossággal kivitelezi a csúnya fiút, türelmesen építkezik, szép ívet jár be az első sanda pillantástól, az ünnepi ruhája szánalmas felajánlásán át, az idegen megkötözéséig. Szép alakítás.

Iza: Waskovics Andrea Pegeen, a falu kegyetlen kistündére. Egy látensen tüzes, fiatal nő, aki sokkal többet akar az élettől, amit apja kocsmája és szerencsétlen, félszeg vőlegénye, Shawn, na meg a vidék bármikor is nyújthat majd neki. Aztán jön egy veszélyes apagyilkos és kinyílik a világ. Átgondolt, ívvel vitt játék, ahogy a színésznő a heti szeszvételi lista számbavételének rutinjától a Christyvel való flörtön át megmutatja, hogyan fejlődik benne a szabadulás és a boldog élet reménye, aztán józan megfontolás alapján miként foszlik ez szerte egy villanás alatt. Pajkosan kedves ifj. Vidnyánszkyval való közös színpadi jelenléte, jól „működnek”.

Majsai-Nyilas Tünde által megformált Mrs. Quin a falu gyilkos-ragadozó özvegye, aki alig harminc, de már vaskos tapasztalatok és hatalmas életbölcsesség birtokában van. Mind a szívügyek, mind az üzleti ügyek terén pontosan tudja hogyan kell tárgyalni: egy szeretőt becsalogatni, egy előnyös üzleti megállapodást megkötni. Igen magabiztos női bájaiban is. Első osztályú poén, ahogy kecskerágta, sáros gumicsizmáját piros, pántos tűsarkúra cseréli az ivóba lépve, beindítva ezzel a Quin-féle csábítás modus operandiját. Tartásában, hanghordozásában, mimikájában igen emlékezett Julie Waltersre, nemcsak Mrs. Weasley-ként. Az Audencia nevelőnője óta nem volt ilyen testreszabott, remekül „megcsinált” szerepe színházában. 

Tar Renáta, Antóci Dorottya e.h. és Márkus Luca e.h. a falu lányai: Sara, Nelly és Susan szerepében szépen sután, sok humorral játsszák el, hogy Christy valóban egy aranyifjú. Úgy sejtem a rendező és a jelmeztervező adta meg mindhármuk játékához azt a kis pluszt - pl. sántaságot elfedő gyógycipőt, lyukas kosarat, századelős női alsó kivillantását -, amitől a lányok egyedi karaktert kaptak.

Kőszegi Ákos „öreg” Mahonként kiváló formában mutatkozik be a Vígszínházban. A színpadra új színt, ízt, stílust hoz, nem pejoratív értelemben használt „vidéki” színészetet, amire ennek a társulatnak nagy szüksége volt. Ahogy színpadra lép érződik, hogy a nézőnek és a nézőért játszik minden porcikája, mondandója van a színpadon, nem művészi küldetése. Sejti, hogy másnap találkozhat nézőivel a sarki kávézóban vagy szupermarketben. Játéka önironikus és önreflektív. Hiteles első dühe után „gyilkos fiáról” való lemondása, ami önmagában is egy beismerés, egyben önmagáról való lemondása is. Kedvem lett volna színre lépését nyílt színi tapssal jutalmazni, olyan nézői örömet okozott.

Éva: A Pestiben legutóbb Kovács D. Dániel Haramiák-ján éreztem jól magam; az reményt keltő, szokatlan és friss produkció volt. Azóta van Tesla/Narratíva, és hol vannak már a Haramiák. Másokkal, máshogy vonzza be Eszenyi Enikő a fiatalságot. Én nagyon szerettem volna egy olyan Víget-Pestit, amely főként a Haramiákhoz hasonló előadásokkal kelti életre a várost. Most ez az ügyes-kedves, profi rendezés is nagy érték.
Iza: Amitől ez az előadás jó, az a belőle áradó frissesség és életerő, a mértékkel használt zenei betétek (Mester Dávid munkája), a jelentek szeretnivaló emberi bája. Síp, dob, hegedű, ír duda, a színészek kis kórusa. Nem negyedóráig, röviden, amíg valóban élvezet hallgatni és a suta hangszerhasználat teremt helyzetkomikumot. A jelenetekben mély emberismeret, ízléssel mért túlzás. S mert egyetemesen beágyazott emberi vonások bújnak meg a karakterekben, a történet könnyedén elhelyezhető bármely ország kis falujában. (Lásd: Portugál, Bányavirág). Lehet, Rudolf Péter olvasta a szerző intelmét a darabhoz: “every speech should be as fully flavoured as a nut or apple”/„minden beszédnek ugyanolyan teljes ízűnek kell lennie, mint egy diónak vagy almának”. Ha igen, ha nem, kiváló ritmusú, élvezhető, élő színművet és színházat hozott a Pesti színpadára.

(Ilovszky Béla felvétele)

Megjelent: 4908 alkalommal