Iza színházban járt - Évértékelő - 2021
péntek, 31 december 2021 13:26

Évértékelő - 2021

Értékelés:
(32 szavazat)

A Covidnak nem tudtunk bye-bye-t inteni, de a stream-előadásokkal együtt már kapaszkodunk vissza, csak lenyomtunk 72 előadást, ha még messze is vagyunk az évi 120-130 előadástól.
A színházak derekasan dolgoztak, túléltek idén is, megérdemlik, hogy feljegyezzük mit láttunk mi jónak 2021-ben, egy kissé mindig bánatos, újabb covidos évben.
A Vígszínház még mindig hullámvölgyben, hol lent, hol fent, de nem tudjuk elhagyni. Az Örkény Színház kicsit elengedte nézői kezünk, mintha cseppet elfáradt volna, de majd magára talál, van ehhez humán anyaga. A Katona, Radnóti, Stúdió K, Szkéné tartja a frontot. Vannak új trónkövetelők is, mint a pécsi Nemzeti és a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, na meg üde – rendhagyó - meglepetések. (alfabetikus sorrendben)


1.)     Ájlávjú (Pécsi Harmadik Színház)

Mert ez az állandóan nagy bajban lévő kisszínház újra bizonyította, igazi túlélő. Hosszú évek óta hallgatom, ahogy prózai színészek énekelnek, akik maximum el tudják játszani, hogy jól énekelnek. A Pécsi Harmadikban négy vokálisan képzett, erős és szép hangú színész áll a színpadon, akik négyen, ketten és szólóban is szórakoztatóak, színpadi jelenléttel bírnak. A 2021 júniusi premieren a színpadi lét öröme, a közönséggel való újratalálkozás, és – a jól végzett munka utáni jutalomra -, a tapsra várakozás izgalma bizsergetőn lengte át a nézőteret. Ennél többet színész nem adhat, amit ők négyen: Stubendek Katalin, Kusnyér Anna, P. Petőcz András és Götz Attila, majdnem extázisban lévő önfeledt művész önmagukat. (Iza)

2.)    AlkalMáté Trupp: JORDÁN ADÉL 

Színháztörténet, akik vagyunk. Indultam Mészáros Mátéval a mókusos Zsámbékon, eljutottam Jordán Adélig. Sorban álltam, fújtam magam szúnyogriasztóval a susnyásban, ettem pirított káposztás szendvicset éjjel a büfékocsiból, adakoztam Máté devizahitelére Czukor Balázs szalmakalapjába, serdületlen fiúgyermekeim a négyfejű professzortól tanultak káromkodni. Lassacskán megszerettem mindenkit, ha ott volt, ha nem; ha magát játszotta, ha nem; az életem részévé vált az augusztusi jegyért tiprakodás. (Éva)

3.)    Cigánykerék (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)

Mert jóleső mód borzongató olyan musicalt látni, amit átleng Arany János lírája. Egy, a felszínén zajos, zenés, kiváló ritmusú őrületet, ami a mélyén a magyar társadalom szégyenének sűrű lenyomata. Még mindig a szegregáció, a tolerancia hiánya, a gyűlölet jelenléte az, ami forgatja hazánkban a „cigánykereket”,s nem mostanában fog megállni. Igazi meglepetés volt, hogy a nyugat-dunántúli országvégben olyan előadás született, ami a pesti Broadway-n is megállná a helyét. (Iza)  

4.)    Egy jobb világ (Thália Színház)

Két igen szerény, ám elhivatott és tehetséges színművész: Mentes Júlia Virginai és Zayzon Zsolt megmutatja, milyen izgalmas tud lenni „csak” az, amikor színészember csendben és tisztességgel teszi a dolgát. Valló Péter rendező meg azt, tud még izgalmas, hosszú utóhatású, elgondolkodtató előadást színpadra vinni egyéni látásmóddal. Okosan és pártatlanul nyúlni egy olyan slágertémához, mint a #MeToo, ráadásul még saját eszközeivel mondani is valamit, nemcsak illusztrálni. (Iza)    

5.)    Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára (Örkény Színház)

EP él. Kiakadtunk Bodó Viktor 33 álmától rendesen, de a Koponyák az EP-galaxis újabb kisbolygója lett, Kovács D. Dánielnek sikerült olyan szerkezetet adnia az előadásnak, mint mikor EP az Egyszerű történet..., kardozós változatban lábjegyzetes vendégszöveg-azonosítás örvén (majdnem) párhuzamos regényt írt. Znamenák az én EP-színészem, Borsi-Balogh szellemi szabadfoglalkozású cinikus-aktív Angyala a szívem közepe. (Éva)

6.)    Kabaré (Vígszínház)

Mert egy estére olyan volt, akár régen, visszakaptam az én „Vígszínházam”, pontosabban a már erősen halványuló bizonyosságot, hogy a Vígszínház fogalom. A színpadon láthatatlanul ott voltak a már örökké szépek, az elődök, azok, akiktől a Víg a Víg. Gesztusrendszerük, gondolkodásuk, szerepformálásuk, még manírjaik is, ami mind a Vígszínház terméke. Méltósággal, akár a régi bútorok, a Víg élő történelme.  (Iza) 

7.)    Káli holtak - Katona József Színház (Kamra)

Még fekete-öves Térey-rajongóként sem volt kedvencünk a könyv, de amit Dömötör András és Bíró Bence csinált belőle, az lenyűgöző. Ez volt az első darab a k. covid óta, amibe bele tudtam feledkezni, röpült az idő. Tasnádi Bence telitalálat, Fullajtár Andrea Jászai Marija - esszenciális Psota Irén és Máthé Erzsi - szakdolgozat téma és fiesta. Térey is él. (Éva)

8.)    K:ortárs online + Szavalóverseny 1-3. +  (Katona József Színház)

Azt a képzeletbeli versenyt, hogy miként tartsd meg nézőid, becsábítva őket az online térbe, biztos a Katona nyerte idén. Magát is, és színészeit is jó művészi kondícióban tartotta, ráadásul egyedi ötlete volt, túl tudott lépni a felolvasás-podcast-Tik-Tok-színészeink mutatványozása videók négyes fogatán. Újra éltük a gimnáziumi irodalom órákat, és okulásunkra szolgált. Bejött, ahogy Székely Kriszta, Máté Gábor és Tárnoki Márk – a kedvünkért - tv-játék színházzal kísérletezett. (Iza)   

9.)    Mohácsi Testvérek: Farsang avagy ez is mekkora egy tahó! (Szombathelyi Weöres Sándor Színház/Városmajori Fesztivál)

Én most láttam szeptemberben, tehát idetartozik. Ne legyen listám nekem sose Mohácsi-testvérek nélkül, ez meg egy különlegesen lehengerlő darab, fényességes alakításokkal, pillanatnyi szünet nélkül, megszámlálhatatlan poénnal – jut is, marad is – az összes női archetípus görbe tükrével. Négy darab polárplédbe tekerve, szilvapálinkával szabadtéren Mohácsit nézni jó. (Éva)

10.)    Tigris (Stúdió K Színház)

Szikszai Rémusz és Bíró Bence magyarította Cărbunariu Tigris-ét és végre a Stúdió K színpadán Fodor Tamás. Az 50 éves a Stúdió K szépen az arcunkba tolja, hogy semmi okunk a vidámságra. Igazuk van, de ezalatt álmélkodunk Fodor Tamás öreg tigrisén, aki hét perc alatt majszol el egy kekszet; öreg színészén, aki már csak csendben leteszi a reklámszöveget és biccentéssel, nem remélve jön el egy amorális castingról. Nagypálnak már lombfűrészeljük itthon a Kossuth-díjat, Pallagi Melitta pedig nagyon jó színésznő már. Szerencsések vagyunk, hogy van nekünk a Stúdió K. (Éva)

+1
A nagymama (Pécsi Nemzeti Színház)

Mert színházba menni kollektív élmény, és ritkán adatik meg, hogy kapj egy olyan színház-érzelmi pillanatot, amire majd örökké emlékezhetsz. Látni azt, ahogy színész színpadra lépését prózai darabban (!) spontán hujjogatós tapssal fogadja a közönsége, majd tízperces standing ovation legyen a záróakkord, extázisban tapsoljon sok száz ember. Ennek az élő részévé válni karátos élmény. Ehhez persze a színésznek adni kell egy életet, ahogy azt Vári Éva is tette. Hatvannál több szakmai évet a színháznak, és örök hűséget Pécs városának. Kölcsönös lehet az elégedettségük, és mi nézők is azok lehetünk.     

 

Megjelent: 509 alkalommal