Iza színházban járt - Boomerang Baby (Fullajtár Andrea Dietrich-estje)
szerda, 30 november 2016 00:37

Boomerang Baby (Fullajtár Andrea Dietrich-estje)

Értékelés:
(28 szavazat)

Andi Marleen

(Fullajtár Andrea – Boomerang baby – 2016. november 29.-i előadás)

Marlene Dietrichnek talán két filmjét láttam, de élt róla egy határozott kép a fejemben. Az 1972-es londoni koncert felvételről a hölgy, aki 70+ és még mindig femme fatale. És persze hallottam már a Lili Marleent és a Hova tűnt a sok virágot. Kíváncsi voltam mit is kezd Fullajtár Andrea a zavarba ejtően német legendával, csak szellemidézést tart, vagy képes valami másra is. Képes volt.

A Boomerang baby című est alapötlete remek. Marlene Dietrich ABC című könyvére épül, amelyben a színésznő az ABC betűihez általa rendelt szavakhoz fűzött személyes – saját élettapasztalatára alapozott - megjegyzéseket. Az estén egy-két szómagyarázat, majd hozzá kapcsolódva egy-egy dal követte egymást. Ami a könyvből elhangzott az estén, az nyilvánvalóvá tette, hogy Dietrichnek éles esze, fullánkos nyelve és humora is volt. (Már ha ő írta valóban a könyvet.)

A német színésznő 90 évet élt, s nem tétlenkedett a privát életében sem. Igazi jó németként is különbséget tett jó és rossz között, s képes volt (mert!) nemet mondani Hitlernek, még ha Hollywoodból is. Skalpjai között Remarque, Gabin, Yul Brunner, G.B. Shaw, J.F. Kennedy, John Wayne. Ja, és Hemingway is, testiség nélkül, mint barát, akinek leveleit banktrezorban őrizte. Mégis mikor dolgozott?

A felcsendülő dalok a Dietrich-klasszikusok, a Fallin’ in Love Again, a Boomerang Baby, a Lili Marleen, a Johnny és a Where have all the flowers gone, vagy ha úgy jobban tetszik Sag mir, wo die Blumen sind. És egy barát, Piaf klasszikusa, a La Vie En Rose. 

Fullajtárnak mély zengésű, telt, megbízhatóan erős énekhangja van, azt kell mondjam jobb, mint Dietrichnek. Ráadásként vérbeli színésznőként nagyon sok szólamon játszik vele, azt is eljátssza, hogy még annál is jobban énekel, mint amit hallunk. Persze ő intellektuális színésznő, naná, hogy a dalok alapján benne felsejlő gondolatok, érzések is óhatatlanul átjöttek. Ez adott igazi ízt az előadásának. Mert ugyan Dietrich számai szóltak, de a színésznő okosan, saját magán átszűrte azokat, s quasi Fullajtár Andrea dalait hallottuk.

Mint a Kis Hableány Ficánkája siklott a hangulatok között, dübörgő temperamentumból pillanatok alatt tudott megsebzetten könnyezni. Színésznő, mini drámaként eljátszotta mindegyik számot, mondhatni tucatnyi egyfelvonásost kaptunk. Fullajtár laza volt, vagány, s nem akart többet mutatni, mint amit egy zenés est elbír. Igazi meglepetés volt az is, hogy angolul, németül és franciául szóltak a dalok. A franciát nem tudom igazán megítélni, de a másik két nyelven perfect volt, ami valljuk be, ritka. Remek, háromtagú zenekar szolgáltatta élő zene volt persze.

Volt egy meglepő betét, Marlene a hastáncos. Ezt nem igen tudtam a műsorban hová tenni, bár Fullajtár jól rázta, az tény. És volt szívbemarkoló pillanat is, a Hova tűnt a sok virág négy nyelven, olyan érzelmi töltettel, hogy arra Marlene is csettintett volna. Nem sokaknak sikerül egymagukban 90 percen át a figyelmet fenntartani, Fullajtár Andreának nagyjából igen. (Ha volt is kis fennakadás az nem az előadó, hanem  a szerkesztés, rendezés, a technikai körülmények terhére írandó.)   
 
És még egy rácsodálkozás. Karnyújtásnyira tőlem, egy szolid, kék pulóveres úr ült, aki megható figyelemmel kísérte végig a produkciót, abszolút lelkes nézőként. Ha valaki, ő tudja milyen kihívás prózai színészként színpadon énekelni, "eladni" más dalait. Ő Kulka János volt.

Megjelent: 829 alkalommal