Iza színházban járt - László Miklós: Illatszertár (Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház) - POSZT 2018
kedd, 10 július 2018 20:44

László Miklós: Illatszertár (Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház) - POSZT 2018

Értékelés:
(20 szavazat)

 

Az élet tragikus, de mégis édes             

(POSZT/ Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház – László Miklós: Illatszertár - 2018. június 14.-i előadás)

Hova juthatna a világ, ha minden mellőzött színész László Miklós példáját követve, írna egy olyan színdarabot, ami hatvan évig kavarog a nagyvilágban, hogy aztán hollywoodi kasszasiker legyen. Mert bizony az 1937. március 20-án bemutatott Illatszertár A szerelem hálójában (You’ve Got Mail)  irodalmi alapja. Az meg egyenesen meseszép, hogy Mohácsi János a nyíregyházi társulattal milyen szirupnélküli, keserédes, mégis szívet facsaró előadást teremtett színpadra. 


Először is a díszlet, Khell Zsolt munkája, ami magában nyitótapsra adhatott volna okot. Beszippantott, s visszaröpített az 1930-as évek Pestjére. A megelevenedett Budapest anno fotógyűjtemény. Nem csodálkoztam volna, ha az ajtón Jávor Pál sétál be, mondjuk Muráti Lilivel az oldalán, aki az Illatszertár premierjén Balázs eladókisasszonyt alakította. Komor, eleganciát, polgári értékrendet tükrözött a hatalmas, míves, emeletes fa üzletbelső. Egy-egy tökéletes részlete a kivilágított utcai portál, az üvegcsék a tükrös asztalkákon, a csilingelő kurblis kasszagép. Mintha érződött volna a szépítőszerek bódító illata is. Igazi kerete volt egy hajdani, Váci utcai nívós üzletnek, s László Miklós darabjának, amely egy drogéria csetlő-botló alkalmazottai mindennapjait mutatja be. 

Mohácsi János tudta, hogy a darab - múlt századi – figurái hiteles megidézése csakis a színészi játék könnyedségén múlik. Az intenciózus rendezői kéz iskolapéldája, ahogy a nyíregyházi társulatot irányba állította, s teret engedett a színészi mókának. (Éppen pár nappal korábban láttuk a debreceniek Csehov-előadásán, nem is olyan könnyű ez, mint amilyennek látszik!) A mohácsizmus is csak finoman volt jelen, megbújva, csakis a vájtfüleknek. Éppen csak érződött a színpadon a már/még vagy nincs/van gazdasági válság fuvallata. Ahogy jelzés erejű kis gesztusok mutatták a karakterek emberi gyengeségeit, a féltékenységet, az irigységet, a fölényeskedést, a nagyképűséget, a tolakodást, a csalást, a sértettséget is. Na és persze ott volt a levegőben a szerelem kínja, akárhány éves is az ember. A produkció terhe elosztva a színpadi szereplőkön, de teret engedve egy-egy szép kabinetalakításnak is.

Horváth László Attila, a Hammerschmidt cég tulajdonosa még csak véletlenül sem hasonlít az első színpadi üzlettulajdonosra, Kabos Gyulára. Mondjuk ki, megsebzett, konok potens bikakánt áll üzlete közepén, a megcsalt férj fájdalmában vagdalódzva össze-vissza. De alapvetően ő egy becsületes, jószívű középpolgár, akit egy majdnem tragédiát okozó kósza lövése észhez térít, hogy az összes drogistáért ő felel. Ha fáj is a szíve, emberként kell viselkednie. A színész kezdeti fojtott indulata, majd őszinte megrendülése tettétől, észhez térése életszerű volt. Alakítása tartópillére az előadásnak. Színészi játékban „párja” Szabó Márta volt, a mindent tudó, az üzletben mindent megoldó Rátz kisasszony szerepében. Kis kompakt remekmunka egy negyvenes, még mindig szerelemre vágyó, de már a sok csalódástól majdnem mindenből kiábrándult pesti nőről. Egyszerre dörzsölt és sebzett, okos és ostobán naiv, szép, de mégis olyan nő, akire azt mondjuk inkább, de szép a haja. Apró fintoraival, majd a hirtelen kijózanodás fájdalmas grimaszaival érzékkel és mértékkel adagolta a komikumot, hogy azért lássuk a fájdalmat is.

Összeillő pár az előadásban Asztalos úr (Horváth Sebestyén Sándor) és Balázs kisasszony (Széles Zita), két nyakigláb, jobbra érdemes ember, akiket nem kegyelt különösebben eddig az élet. Hihető volt a közöttük dúló, kegyetlen, rivalizálásba torkolló - munkatársi - ellenszenv, és ezzel párhuzamosan, csak jeligés levélváltásban megnyilvánuló, titkos szerelem is. Horváth Sebestyén Sándor alakításában Asztalos úr tartással lett kirúgott alkalmazottá, majd méltósággal emelkedett felül sérelmein. Ahogy Széles Zita kedves bájjal hozta a sebzett vénlányt, aki a végre vállalható, valós szerelem hatására rút kiskacsából hattyúvá változott.

Bármily furcsa, szeretnivaló volt a kollégákat megfigyelő és névtelen levelet író Sipos úr (István István). Megbocsátottuk neki, mert öt gyereket és az asszonyt kellett jóllakatnia, s a kirúgott Asztalos urat is olyan gráciával invitálta karácsonyi asztalához, akár Bob Crachit a fösvény Ebenézert. Az együgyűnek látszó vagy nem is kifutógyerekből pökhendi ifjú basává változó Árpád (Fellinger Domonkos) már nem volt annyira kedves. Mi több félelmetes, ahogy majdnem ifjú nyilassá vált percek alatt egy kis hatalom terhe alatt. Illet a férficsapatba Gulácsi Tamás, minden bajok okozója, a hódító, jégszívű, anyagias Kádár úr szerepében. Szenvtelen és sunyi volt, és nem is annyira jóképű! Jó karakter volt Horváth Margit Molnár kisasszonya, mindig reszketve, mindig sértve, mindig résen, idegesen ráncigálva a kassza nyitókarját. 

Az előadásban egyben volt a lendület, a báj, a humor, a happy end. Szórakoztató, lüktető színházi este. Túlzások, ízléstelenségek nélkül, mértékkel, értékkel. Őszinte, valós emberi érzések áradtak a nézőtér irányába, egy jókedvűen és őszintén bolondozó, a lendületes színpadi játék ütemét hajszálpontosan tartó színi társulattól Akarhatunk többet a jegy áráért?

(A felvétel a Nyíregyházi Móricz Zsigmond színhát honlapján található.)

 

Megjelent: 306 alkalommal