Soha nem ér véget  

(Pécsi Harmadik Színház – Jimmy Roberts és Joe DiPietro: Ájlávjú - 2021. június 10-i előadás)

A darab nagyon amerikai, akár az üdvözlőlapjaikkal már hozzánk is rég elért tömegcikk-humoruk: előregyártott jópofaságok, „vicces” feliratok zenélő képeslapokon. A történet lehetne Michael Legrand Szélmalom-dalának visszatérő mintázata: „…sosincs vége, sosincs kezdet, mint egy végtelen szalag….”. Vagyis a nő és a férfi bonyolult kapcsolatrendszere, az első (vak)randitól a sírpiknikig, meg ami közte van: kis boldogságok, remények, megbánások, újrakezdések. Mindez egy vállaltan intellektuális, kisköltségvetésű színházban, ahol a (kortárs) magyar drámák mellett eddig maximum az ír abszurd vagy Székely Csaba képviselte a rendhagyót. A pandémia ezt a premiert hozta a Pécsi Harmadik Színháznak, s ők jelezték, megértették: The Times They Are A Changing. Nyolc hónap streaming és on demand színház után, nem is lehetett volna jobb visszatérésem az élő színházhoz.     

Kató és Maca, avagy az ikonok ébresztése

(MÜPA/Bartók Tavasz - Pécsi Balett: Vasarely-etűdök – 2021. május 28. online előadás)

Victor Vasarely 115 éve született Pécsett. Uhrik Teodóra alapító tagja volt 60 éve az Eck Imre által létrehozott balett-társulatnak, amely mára Pécsi Balett néven intézmény. Vári Éva – kis túlzással - 60 éve lépett először a pécsi Nemzeti színpadára. És pont 45 éve nyitotta meg kapuit a városban a Vasarely Múzeum. E művészek - sok száz társuk mellett - ettől a várostól kaptak intellektuális, érzelmi, szakmai indíttatást, amely választott hivatásuk nagyjává emelte őket. Mind vissza is adták ezt Pécsnek a maguk módján, saját művészeti águk jelképeivé váltak.  

Lehetőség voltam…….   

(Tandem Színház – Fábián Gábor: Visszhang - 2021. május 6-i online interaktív színházi játék)

Van az amerikai filmekben egy rendre visszatérő szál, ami előtt értetlenül állok. A főhős úgy jár a pszichológusához, akár fodrászhoz, tisztítóba, patikába, csak sűrűbben. Mindig mosolygok ezen a könnyített életvitelen. Látszólag az emberek meg sem próbálják megoldani bajaik, kibeszélik másnak, oszt jó napot!, fájjon annak. (Nyilvánvalóan nem a betegekről beszélek, hanem a lelki renyhékről.) Szkeptikus vagyok a „nem küzdők, de hetente hadoválok” sikkterápiásokkal szemben. A Tandem Színház projektje azonban nem erről szól. Mind a színjáték, mind a darab utáni „feldolgozó munka” - amiből lustán kivontam magam - mélységesen elgondolkodtattak. A Visszhang című előadás színház és életanalízis, busásan megéri a ráfordított másfél órát, sokaknak adhat szájbiggyesztés helyett egy új nézőpontot, ahogy nekem is.  
   

„Kendtek szembegyalázzák a János vitézt!”

(Budapesti Operettszínház – Kacsóh Pongrác-Bakonyi Károly –Heltai Jenő: János vitéz - 2021. március 27-i online előadás)

Pech, hogy ez volt életem első János vitéze, isteni szerencse, hogy megvolt fejben, ne a „Tüzesen süt le a nyári nap sugára”-t várjam, mert ez ugye a Kacsóh-féle daljáték, a Heltai versekkel. A szofisztikált különbségtételre ott volt előzményként a Mohácsi-féle Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe előadás emléke: „nem a valóságot, annak égi mását”. Ingyenes online előadás volt, szóval ajándék lónak nem nézem fogát.

Kár, hogy vége…..  

(Katona József Színház – Háy János: Szavalóverseny III. – 2021. március 26-i online K:ortárs sorozat)

A lírai „én”-el búcsúzott Háy János verstani beavató trilógiája. Egyrészt jó, mert Kocsis Gergely előadásában a lázban alkotó költő figurája kissé elfáradt, gesztusaival, indulataival jószerével már önmagát ismételte, ez nem feltétlen a színészi játék rovására írandó. Másrészt nagy kár, mert egyre jobbak a „versbetétek”. Ebben a részben Takátsy-Fekete-Újlaki interpretálásában a Petőfi-Csokonai-Arany trió. Kellene ez a katonás „Vers mindenkinek” legalább havi rendszerességgel.   

A csavartól a Hazáig  

(Katona József Színház – Háy János: Szavalóverseny I. – 2021. március 15-i K:ortárs online sorozat)

Amikor már megengedték – néha-néha - a hétvégi nagyfilmek nézését szombat este, előtte pergett a „Vers mindenkinek”. Akkor úgy tűnt, öt perc arra, hogy ki lehessen még szaladni popcornért, ropiért, szódáért. Percek, amikor Ruttkai Kosztolányit, Kállai Adyt, Székhelyi Villont, Bessenyei Vörösmartyt szavalt, az MTV1-en hétvégén főműsor időben, a ’80-as években úgymond még tálcán jöttek a versek. Akkor ez volt a „Való Világ.” A Szavalóverseny most játékot kínál a költészetről, annak műnemei, műfajai, metaforái sokaságával. Felélesztve kicsit a Vers mindenkinek érzést, hisz elhangzik néhány költemény is, megidézve két kort, három poétát. A versek szomorú sommázata: ötszáz éve rajtunk a kín.  

Ragu, főtt krumpli és a norvég fjordok   
 
(Pinceszínház - Pal Mangor Kvammen-Torfinn Nag-Jon Arne Saegrov-Per Inge Torkelsen: Maggi és Lillemor (Mamu alatt izzik a parázs) - 2021. március 8-i online előadás)

Egy szoba, két ágy, benne egy tehetős, hajdani golden girl és egy ex-szakácsnő. Két eltérő emberi sors keresztezi egymás, holott normál esetben nincs metszéspontjuk. Hol bánatos, hol mosolyognivaló, nem feltétlen könnyed komédia, ha nevetünk is. Két remek szerep, már mestersége csúcsán álló, „érett” színésznő számára. A Pinceszínházban mindez egy csavarral, a két hölgyet már éppen a Lear király eljátszására is beérett férfiszínészek adják: Mertz Tibor és Bezerédi Zoltán.

Női vonalak – műhelymunka  

(Katona József Színház – Szécsi Noémi: Egyformák vagyunk – 2021. február 27-i e-színházi előadás)

Élni az életet, az végeláthatatlan döntés-sorozat nőnek, férfinak egyaránt. Jane Austintól – most éppen – Szécsi Noémiig ugyanaz az alapvetés a női sorsokat bemutató regényekben: a merni kérdése. Merni gyereket szülni vagy éppen ezt elutasítani, merni egy szexuális vagy házassági ajánlatra nemet mondani, felvállalni méltósággal, hogy nem vagyok már hamvas barack. Na meg ezeknek a quasi okoknak a helyrehozhatatlan okozatai. Egy erős női hármas: Jordán Adél, Pálos Hanna és Székely Kriszta a regény nyersen ütős kivonatát teszi elénk.  

„Őrült zene”  

(Miskolci Nemzeti Színház – Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek - 2021. március 13-i online előadás)

Szegvári Menyhért rendező a ’80-as évek elején vitt színpadra először Szomory darabot, a Szabóky Zsigmond Rafael-t. (A címét Hagyd a nagypapát!-ra változtatta, gondolván, ki menne el színházba az eredeti darabcímre.) Úgy tartotta, az író „őrült zenét” írt, mert: „ami szellem és kellem és bűbáj és műháj és zsong és kong és hajít, mondhatnám hajlít és ferdít és ordít és fordítva ferdít, ez mind, mind itt van nekünk”. Abszolút meghatározás. Talán ezért nehéz Szomory drámáit élvezhető mód színre vinni, mert ha az „őrült zene” nem jön vissza, oda az egész. Miskolcon Keszég László és a társulat valamire ráérzett, majdnem kamarazenél.    

Egyre mélyülő seb

(Katona József Színház – Garaczi László: Végre egy kis csönd – 2021. február 12-i e-színházi előadás)

A csúf igazság: nehezen néztem végig. Elvégre is itt ülök félig bezárva, hogy lehetek annyira lüke, hogy a többi bezártat nézem. A premier plánban mutatott színészarcok, a videotechnika, a zene egyszer csak beszippantott. Hiába mozgott a kép, úgy éreztem rádiójátékot hallgatok. Kicsit ingerültté váltam, amire 75 perc múlva felállhattam. Valami mégsem nem engedett el, nem tudtam elűzni az arcomba tolult arcokat, a szikár, fásult mondatokat. Mindjárt Valentin-nap, Diana Krall és Tony Bennett duett-albumával próbáltam védekezni: Love is here to stay. Nem jött be.