Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

(Majdnem) Csodaországban 
 
Eljön az idő, amikor egy opera-látógatónak fel kell venni a kesztyűt, végignézni a Ringet. Majdnem megtettem, de a „hármaskát”, Siegfriedet kiütötte Tom Jones, aki éppen ekkor lépett fel a Papp László Sportarénában, a „négyeskét”, Az istenek alkonyát, pedig még egy Sir Tomnál is vonzóbb program. Összegezve: első nekifutásra ez rendben is volt így. Már a második nap végére világossá vált, hogy a Wagner-saga befogadása nem mindennapi esemény. Nem beszélve arról, hogy felfogtam: Siegfried, aki egy testvérpár - Siegmund és Sieglinde -  szerelméből születik, később maga is elveszi  a walkür nagynénjét, Brünnhildét. Közös felmenőjük Wotan főisten ezt még elnézné neki, na de az engedetlenségét, azt nem. (Még jó, hogy nem az én terhem a családjogi – öröklési - viszonyok kikavarása.) Arról a felismerésemről nem is szólva, az elmúlt 30 év minden filmsiker és dallama a Ringből jött.

Who’s Afraid of Amanda Szopkó?   

(Pinceszínház - Balázs Ágnes: Meghallgatás)

Színésznő ír színésznőről, színész rendez színészt, színészházaspár játszik színészházaspárt. A Pinceszínház ősbemutatója, Balázs Ágnes Meghallgatás című darabja Bogár Ella, a híres színésznő és Láng Leonárd, a színészként kevéssé elismert, de színpadi szerzőként éppen sikerrel debütáló művész kapcsolatát tárja elénk, melyről kiderült, hogy működésképtelen; megbuktak szakmai és civil életük összerendezése során. A nagybetűs szerelem egyszer talán megvolt nekik, de elmúlt, az nem tudta összetartani őket. A kettejük közötti kötőanyagot mindig is emberi gyengeségeik és frusztrációik jelentették. A darab címe részben pontos, másrészt csalóka. Valóban meghallgatáson vagyunk, de ennek a castingnak szó szerint vérre menő tétje van, nemhiába aposztrofálja művét pszihokrimiként a szerző. Csak a záró-képekben érti meg a néző, honnan indult igazából a cselekmény, s végtére is meddig jutott ő a két emberi sors megismerésében. 

Be my Baby  

(Trojka Színházi Társulás – Sipos Vera: Silence Book/fizikai színházi képek kezdőknek és haladóknak - 2019. május 11.-i előadás)
   
Vaskos hazugság lenne állítanom, hogy az évad előadását láttam, bár lekötött, nagyon is. A fizikai színházzal csak ismerkedőfélben vagyok, Horváth Csaba és Hegymegi Máté produkciói a referenciám. Persze egy előadásban sem körözött még a szereplők lábfeje az  orromtól pár centire. A történet bergmanos, lélektani konfliktusokkal szöszöl, nem működő párkapcsolatokat mutat meg. Van ritmusa, a hangulata skandivánosan távolságtartó. Bele lehet feledkezni, várja a néző a csavart, ami végül elmarad, de valahogy ez mégsem baj.

És a Buddha-szobor összetört

(Radnóti Színház – Harold Pinter: A gondnok – 2019. május 9.-i előadás)
   
Harold Pinter művei valahol Beckett és McDonagh írásai között vannak, félúton. Egyszerre nevetséges és drámai ami a színpadon folyik, de nem tragikomikus, inkább groteszk. E darabjában három „társadalmilag” beteg embert látunk. A látszatra legelesettebb egyszerre csak ördöggé válik. A színpadi démont Schneider Zoltán játssza. Tíz év után újra az ő vállain nyugszik egy produkció, nemcsak az előadás fontos epizodistája. Már ezért érdemes volt Alföldi Róbertnek kézbe venni a szövegkönyvet. 

szerda, 24 április 2019 00:05

Hogy te milyen piszok vagy..... Menyus 70

Soha nem találkoztunk személyesen, mégis lassan három éve „fecsegünk”. Színházról, könyvekről, filmről, zenéről, múltról, máról, életről, halálról, betegségről, kicsinyességről, nagyszerűségről, egyszóval mindenről. Nem állítanám, hogy nyitott könyv előttem, de a sok kis részlet már egésszé állt össze, és néha érteni vélem őt. Kevesekkel osztom meg úgy a gondolataimat, ahogy vele. Ma, 2019. április 24. napján ünnepli a 70. születésnapját, örülök, hogy „ismerhetem” őt.

A tuskó szele

(MITEM 2019 – Klaipeda Drámai Színház, Litvánia  –  Saulius Šaltenis: Kurafiak - 2019. április 26.-i előadás)

Azt mondta szünetben az én kedves ismerősöm (a Kuti), necces az a gördülő tuskó a darabban, még letarol. Igaza lett, a második részben úgy meggurította az egyik szereplő, hogy a fülem mellett csapódott a széktámlának. Vigyázott rám Thaleia. Az ember sokféle színházi formanyelvet megismer, van amit megkedvel, van amit próbál megérteni és  van, ami meghaladja képességeit. A nemrég elhunyt Eimuntas Nekrošius utolsó munkája a „próbál megérteni” kategóriába esett. Ahogy képzett társam, drfe odasúgta előadás közben: „Tuti ez a litvánoknál sem érettségi tétel!” 

Tao helyett Starbucks   

Radnóti Színház - Branden Jakobs-Jenkins: Glória – 2019. április 2.-i előadás

Sok volt a jóból egy estére. A Tesla Színház, mint játszóhely és Jakobs-Jenkins darabjának megismerése, együtt. Már-már azt hittem, egy Orlai-produkciót látok éppen. (Bár a Vénusz után erre nem sok sansz van.) Rendezőként Hajdu Szabolcs jegyzi az előadást, de a darab kamutéma/ kamuérzések/ kamu megoldások tipikus tengerentúli katyvasza. Éppen csak pár vonással a Szex és New York felett. Korrekt rendezés, színjátszás, de 10 halott és 18 sérült ellenére a legnagyobb feszültséget mégis az okozza, hogy Starbucksból egy macchiato jön extra habbal, vagy egy hosszúkávé zsírszegény tejjel. 

Babi Cool  

(FÜGE/DEKK Színház/Kőszegi Várszínház – Vinnai András: Vojáger – 2019. március 27.-i előadás)

Vinnai darabja nagyjából a vegetatív lét és a minőségi lét különbségével foglalkozik, de nem vádolható azzal, hogy shakespeari dramaturgiával. Olyan pintésbélásan kortárs színház, azt hiszed valami, de aztán rájössz inkább csak ötletgyűjtemény, amibe néha becsúszik egy valóban jó poén. Nincs benne nagy sztori, fergeteges szópárbaj, nagy érzelem, nagy röhögés vagy nagy sírás. Ami miatt nem bánom az estét, Babi néni, alias Nádasy Erika, a Félelmek Kútjának Őrzője.

Az a baj, hogy élek  

(Pécsi Harmadik Színház - Schwajda György: A szent család)   

Vincze János rendező szerint a darab egy „olyan komédia, melynek a mélyén egy ember tragédiája rejlik”. Most éppen egy sokgyerekes anyáé. Ez az előadás vezérgondolata. Hiába nevetnek a komikus jeleneteken a nézők, a reménytelenség érzése az, ami megmarad az előadásról távozóban. Nem monodrámát látunk, mégis majdnem one-woman showt egy kivételes művésztől, újra egy zsebkendőnyi színpadon, ahogy Dajka Margit mondta: „okmánybélyeg méretben is” a tőle telhető legjobb szinten. Vári Éva játékát. 

Farkasfalka   

(Pesti Színház – Ibsen: John Gabriel Borkman – 2019. március 11.-i előadás)

Mintha Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjét néznénk. De mégsem, nem robbannak a konfliktusok, csak megtörténnek dolgok. Valló Péter régi színházi előadásokat idéző, klasszikusan szép előadást vitt színre. Teret engedve a színészi játéknak, kizárva a melodrámát. Megmutatta, hogy minden emberi lélekben eredendően megbúvik a kegyetlenségig fajuló önzés. Mintha tudná, semmi és senki nem tud egy emberrel szemben olyan kegyetlen lenni, mint egy másik ember önös döntése.   

7. oldal / 30