Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

Kivonat

(10. Színházi Olimpia - MITEM 2023 – Goethe: Faust tragédiája - 2023. május 10.)

Három megállapítással hagytam el a nézőteret. Egy: sürgősen le kell vennem a Faust-kötetet a polcról, nem elég a témában Kulka János Mefisztopheles-ének emlékére hagyatkoznom. Kettő: már nagyon homályos középiskolás olvasmányélményem, de a kínaiak hál’ Istennek! maguk is csak kivonatolták az irodalmi klasszikust. Három: soha többé nem szeretnék semmit - egyfolytában - két órán át kínai nyelven hallgatni.  

Minden mozdulatuk lángol       

(Veres 1 Színház – Böhm György és Korcsmáros György/Pásztor László-Jakab György és Hatvani Emese: Szép nyári nap - 2023. április 25.)

Ha Böhm György valamelyik ügyeletes fővárosi (művész)színházban rendezte volna az előadást, kifekszik mindenki a gyönyörtől. De ez Veresegyház, a Váci Mihály Művelődési Központ, nem számíthat országos érdeklődésre, hogy ott is nagyon jó színházat csinálnak, és szinte drogként áramlik a nézőtérre a művészek eksztatikus játéköröme. A rendező truvája mindig, hogy merészen és szellemesen építve a jó ízlésre, a már-már giccsgyanúst is erősen kézben tartja. Ezt most megfejelte egy új, ehhez a produkcióhoz készült, napjaink társadalmi-politikai viszonyait leképező olyan Epilógussal, amely Pintér Béla vagy Alföldi Róbert színházában is kommilfó lenne.  

Szépség és lelkesedés   

(10. Színházi Olimpia - MITEM 2023 – Shakespeare: A vihar - 2023. április 30.)

„Szerencsés az, akinek hatalma van a megbocsátásra." 

Egy újabb értelmezése a darabnak, (nemcsak, de főleg) vizualizáció egy abszolút fesztivál elődásban. Shakespeare a forrás, az eredő egy színházi spirituális utazáshoz, az erkölcsi és politikai dilemmák éppen csak felvillantásával. „Shakespeare játszás” a Teatro di Roma a Stabile di Torino művészeivel, Alessandro Serra rendezői stílusában. Csak sejtjük, amit látunk, csak kullogunk a pörgő színészlábak és nyelvek után. Aki látta Gálffi László Prospero-ját, így Bagossy László tíz évvel ezelőtti rendezését, azt nehéz meglepni, marad is az az etalon. Azonban nagyon szép költői este részese lehettem, elhivatott művészcsapat vendégeként. Maradéktalanul megnyertek maguknak. Értettem, élveztem, szerettem. 

A szerelem keresztje  

(10. Színházi Olimpia - MITEM 2023 – Euripidész: A trójai nők - 2023. április 21.)

Suzuki Tadashi előadására készültem, a hagyományos japán színház a nagy ismeretlen előttem. Így sem éreztem meg sokat abból, hogy miként adja vissza Euripidész drámáját, ha érteni értettem is a látottakat. Azt talán igen, hogy Suzuki módszerének lényege a színészei színpadi viselkedése. Művészi közvetítő „eszközei”: az összpontosítás, a színész teste, és az erőteljes hangkiadás. Az előadásai ereje pedig a színészi koncentráció intenzitásán múlhatnak. 

Darabkasztrálás görög módra 

(10. Színházi Olimpia - MITEM 2023 – Ibsen: Nóra - 2023. április 17.)

Próbálom - kitartóan - a Theodórosz Terzopulosz mítoszt megfejteni. Sokadik kísérlet ez részemről, de Ibsen Nórája alapján készült előadása, pontosabban Ibsen-kivonata á la görög sorstragédia sem győzött meg igazán. Érdekesnek találtam az előadást, de sokkal inkább fizikai akciónak, vizualitásnak, mintsem érzelemmel, gondolattal teli színjátéknak. Nagy erőbedobással dolgozó, erős koncentrációjú színészek a színpadon, de mivégre? 

Veszteség szimfóniák  

(Kettőspont / színház & spirituális ügynökség – Czeizel Gábor szerkesztésében Szabó Magda műveiből: Agyigó – 2023.április 19.)

Egy gőgös kálvinista lélek és egy világomlás tekintetű, értelmesen játszó érzelmes színésznő. Szabó Magda írónő, aki kiírta magából félelmét, fájdalmát, veszteségeit és Nagyváradi Erzsébet színésznő, aki a verssorokká, regénymondatokká összeállt gondolatokat kijátssza magából. Két erős művész sorsszerű találkozása, két feleselő veszteség szimfónia. 

Keresztutas színésztréning 

(Örkény Színház – Jean-Luc Lagarce: A várományos - 2023. április 23.)

A darab díszlete az Örkény Színház volt hátsó ajtaja, míg témája egy kulturális intézmény vezetői posztjának utódlása. Úgy tűnik, Lagarce darabjának repertoárra vétele egyenes folytatása az évadeleji Solness bemutatónak. Majdnem biztos, hogy van benne valamiféle töprengés a színház jövőjéről, teljesen biztos, hogy a 21. századi „magyar ugar” ott van a színpadon, erősen. A társulat fele fellép, a rendező vendégként, a Katonából átugrott  Ascher Tamás. Összekapta az Örkény-truppot.   

Pályák és sorsok, Jozef és Béla

(Pécsi Nemzeti Színház – Gerhard Dorfer és Anton Zettel: A Monarchia utolsó hóhéra voltam - 2023. április 14-i előadás)
 
Bizarr, ha hivatásnak tartjuk egy másik ember életének gyors kioltását, akkor is, ha az a köz javára történik. Az nem bizarr, ha egy művészi ambíciókkal megáldott pécsi fiatalember úgy dönt közszolgálat az is, ha Thália-t szolgálja egy életen át, hűségesen egy színházban. Az első embert, a birodalmi ítéletvégrehajtót, Jozef Langot hírnév övezte, úgy fogadták mindenhol, akár egy állami vendéget, és tízezren kísérték utolsó útjára. A színészt, Stenczer Bélát Pécsett jól ismerik és szeretik, az sajnos nem biztos, hogy a színháznézők - fájó mód a mai kulturális újságírók - többsége tudná ki ő. Holott éppen - oxigénpalack nélkül! - megmászta saját K2-sét. Jó lenne, ha szakmája is észrevenné ezt, nemcsak pécsi közönsége.  

„….egy vonzás, melyhez tartozunk…..”  

(Vígszínház – Presser – 50 (Presser Gábor szerzői estje)  - 2023. március 25.)

Hiába játszanak máshol legkedvesebb „színházi embereim”, az én színházam a Szent István krt. 14. szám alatt van, úgy hívják Vígszínház. A falai között színházszocializálódtam (ha létezik ilyen szó), így elpusztíthatatlan az első színházi élmény emléke, a hely szelleme vonz, azt súgja: ide tartozol. És végre újra kegyelmi állapotában van az intézmény. Mi, a közönség csak a színpadi márványfelületet látjuk, azt a speciális metamorfózist, amely során a színfalak mögött az újabb és újabb mészkőrétegekből kikristályosodik a felületi márvány nem. Presser Gábor 50 éve „kristályosodik” a Vígben, napjainkra a színház egyik időtálló márványdarabkája. Félévszázados munkássága előtt tisztelegtek a mai vígszínháziak, megidézve sok-sok víges közöttünk élő szellemüket. Utáltam, hogy 150 percen keresztül bambán mosolyogtam, mert annyira ritka alkalom olyan embert ünnepelni, akinek személye, munkássága megkérdőjelezhetetlen zsinórmérték, aki egyetlen cédulát sem írhatott, csak róla írtak talán.  

Nemcsak a húszéveseké

(Pesti Színház – Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn – 2023. március 10-i előadás)

Amikor a színháznak van aktuális királyi (színész) párja, érthető, hogy műsorra tűzi a Macska a forró bádogtetőn-t, ahogy a Vígben ’67-ben Ruttkai és Darvas jogán. Akkor is elővehető, ha van egy clown üzemmódú színésznője és egy ügyeletes szívtiprója, ahogy 2000-ben Eszenyi Enikő és Kamarás Iván. Amikor se ez, se az, akkor elgondolkodik a néző, hogy mivégre is? Megvan persze a válasz, most Big Daddy-je és Big Mama-ja van a Vígnek, azt hiszem a produkció Hegedűs D. Géza és Igó Éva kedvéért született. Valló Péter így kicsit „múltbéli” előadást rendezett, elbíbelődött a dráma kulcsmotívumaival, és remek lehetőséget adott örömjátékra a színház két nagy színészének.

4. oldal / 40