Iza színházban járt - Éva és Iza


 
A pofátlanság kora

(Katona József Színház – Spiró György: Széljegy – 2018. március 5.-i előadás)


„A csaló legyen csaló,
az áldozat legyen áldozat.”
(Spiró György: Széljegy)

Éva: Előadás végére minden néző tudja, hogy áldozat, vagy csaló. Senki nem fogja kimondani, sőt arról fog értekezni, hogy vele ezt aztán nem lehetne megcsinálni. De. Nem ezt, de ilyet igen. Van az osztálytársaink között Ügyvédnő, és hiába tekergünk, nem kerüljük ki az Ingatlanos-típusú honfitársainkat. Együtt élünk velük ebben a szép országban. Spiró szolidaritásmentes magyar világa a Sufniban Zsámbéki Gábor félrenézést nem engedő rendezésében.
Iza: Ha Spirótól nem Spirót várok, ha a Katonától nem „igazi katonás” színházat akarok, rendben van ez az előadás. Korrekt, jó volt látni Takács Katit és Bányai Kelemen Barnát. Talán csak az volt a baj, hogy ügyvédeknek csoportosan tilos színházba menni, különösen egy olyan darabra, ahol a jogalkalmazás (is), meg a szakmájuk is terítékre kerül. Mert alapból belekötnek még az élőfába is, így meg aztán ……   

péntek, 23 március 2018 06:21

Krakken-művelet (Átrium Film-Színház)

A Hold járva, a miniszter hágva jó

(Átrium Film-Színház – Bodó Viktor/Mózsik Imre: Krakken-művelet – 2018. március 5.-i előadás)

Éva: A Krakken-művelet műfaja a nagy truváj: tátott szájjal üvöltve röhögős, tiszteletet nyomokban sem, könnyű kezű tehetséget annál inkább tartalmaz, inkluzíve az európai kultúra teljes asszociációs terét. És meghágják a minisztert. De hogy!
Iza: Holy shit, hova süllyedtem? Halandzsa a színpadon, nekem meg tetszik, a nem tudom mi. Hálás vagyok, hogy látom Molnár Piroskát és Lázár Katit - igen nagy önfegyelemmel - össze–vissza kuruttyolni, Gyabronkát szitkozódni, s nem érdekel, hogy az egésznek semmi, de tényleg semmi értelme. Nem több ez a darab, mint a Hölgy fecseg és nyomoz című francia krimi-vígjáték kultikus mondata: „Van egy ötletem, lökhetem?”

szombat, 10 február 2018 23:19

Az átváltozás (Örkény Színház)

A Társulat, avagy az Örkény Horror Story         

(Örkény Színház – Franz Kafka: Átváltozások - 2018. február 4-dikei előadás)


„Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak
minden negatív elemét, amelyben éltem.”
Kafka

Iza: Az American Horror Story nagy kedvelője vagyok. Ahogy szétnyílt a függöny, a díszlet láttán vártam, hogy jön Jessica Lange és Kathy Bates a Rémségek cirkusza évadból. De Csákányi Eszter és Takács Nóra Diana jött, ami hasonlóan jó volt! Kafka-antológia a színpadon, ami a maga nemében vetekszik a hollywoodi produkcióval. A fegyelmezett, odaadó színészi munka pótolta a filmtechnika bravúrjait. A színház társulata – művészi állapota szerint - bármit képes színre vinni, felsőfokon. Ahogy most is, rémcirkuszt, Kafka nevével fémjelezve. 
Éva: Képpé tették Kafkát és korát, fantasztikussá, rémessé, érvényes egésszé. Szorongás-szortiment a monarchia végéről, amikor már minden rohad: felkészül Kraus, Hasek és az első világvége. Luccheni már túl van a reszelő hegyezésén, szegény Rezső királyfi agyveleje is szanaszét repült Mayerlingben. Igazi trip kisemberekkel: Blumfeld, Samsa, Bendermann. Utazunk, szédülünk. 

szombat, 03 március 2018 18:46

Shakespeare: III. Richard (Radnóti Színház)

Big game            

(Radnóti Színház – Shakespeare: III. Richárd - 2018. február 17.-i előadás)

„De öt órája sincs, hogy Hastings élt még,
Vád és vizsgálat nélkül szabadon.
Finom világ! Ki olyan ostoba,
Hogy ezt a durva csalást ne lássa?
De ki merészeli elmondani, amit lát?
Pocsék világ ez!
Azért pusztul el,
Mert ilyen bűnökről hallgatni kell.”
(Shakespeare: III. Richárd, Vas István fordítása)

Éva: Alföldi végre nagy szerepet játszik, nemcsak nehezet: III. Richárdjának behozhatatlan előnye, hogy ő a rontás maga, mélylélektan nélkül. Élvezetes, félelmetes, csillogóan intelligens, aztán késő: a szolgái lettünk nézőként is. Nézzük a fekete-sárga, acél csigalépcsős színpadot: kétdimenziós  amerikai rajzfilmre emlékeztet, a színek felidézik: Danger! Şerban máshogy lát, vagy csak szabadbölcsész fíling nélkül gondolkodtat: most látom Lady Annát ugyanolyan erősnek, mint Richárdot, Margitot pedig a legokosabb nőnek Angliában. Kis színpadon nagy  színház, Isten óvja őket, pusztuljon a Gonosz. De ahogy az a darab utolsó pillanataiban borsalino kalapban, a tekintetétől hosszabbodó időben a sóhajok hídján végiggrasszál, és rájövünk, hogy - Kováts Adél klasszikus csendteremtő dikciója ide vagy oda, - kizárt dolog, hogy élni kezd majd a béke.  
Iza: Talán Gábor Miklós Naplójában olvastam egy III. Richárd előadásról, a Nemzeti Színházban, 1956-ban. Az előadás szenzációja az Írnok (Baló Elemér) felolvasása volt a „jó Hastings úr vádiratáról”, amit a közönség egy lélekként értett, „Rajkról beszél", s értették Major Tamás játszotta III. Richárd "áthallásos" szavait is, meg persze azt is, hogy pocsék világban él a magyar, aminek pusztulni kell, mert a gazságokról nem lehet beszélni. Hát 2018-ban nekünk is van egy Írnokunk, László Zsolt, s mi ugyanúgy értjük őt, mint dédszüleink/nagyszüleink akkor Balót, Majort.

Zolikám, végre költhetsz!            

(Radnóti Színház – Kezdhetek folytatódni/Pál András és Rozs Tamás Petri György estje - 2018. február 7.-i előadás)

Éva: Pál András elmondja a Hogy elérjek a napsütötte sávig című Petrit, és az undortól könnyek gyűlnek a szemébe, idő, míg újba kezdhet. Nekünk is szükségünk van intermezzóra. Ötven néző, Rozs Tamás, zene, Pál, Petri. Tíz doboz sör. Jó helyen vagyunk.
Iza: Bölcs ember ezt nem vallaná be, én igen. Petri György versei nem álltak szívem közepében, nem éreztem őket magaménak, tagadtam, hogy közöm lehet hozzájuk. Pál András keményen megdolgozott érte, hogy néha majd felüssem Petri köteteit.  

vasárnap, 28 január 2018 10:24

Gogol: Holt lelkek (Katona József Színház)

Csak az újságban bízzál, a szemed megcsalhat

(Katona József Színház – Gogol: Holt lelkek – 2018. január 18.-i előadás)

Éva: Csontra húzott, nézői figyelmet uraló, hosszan felszívódó diszkomfortérzetet okozó, finom kis Gogolt rendezett Dankó István. Betenném a középiskolai etika tananyagba. Hadd szóljon. Hisz úgyis az életnek tanulunk, nem az iskolának. 
Iza: Már előadás előtt megkapott a tájékoztató: „a szövegkönyvet írta Dankó István”. Évek óta figyelem a színészt, ahogy jön előrébb és előrébb. Mérföldkőhöz ért, felcsapott – ha lehet ilyet mondani - dramaturg-rendezőnek (is). Egy gondolkodó ember határozott véleménnyel színházról, társadalomról, közállapotokról, s még éppen csak a középkorúság kezdővonalán. Elegánsan - képben-szövegben egyaránt -, iróniával, kis Gogol nyújtotta mankóval. Színésztársai pedig - közös hitből - „alájátszottak”. A csapatmunka az est sikere.    

Igazat és valódit, avagy Kate és Leó a Jókai utcában

„Magnéziumfény villant, ahogy megcsókoltuk egymást,
Saskia talán az ország legnépszerűbb színésznője volt e pilla­natban,
az emberek nyüzsögve igyekeztek, hogy kedvesek legyenek hozzánk,
minden olyan volt, mintha igazi filmsztárok volnánk,
és mi ösztönösen alkalmazkodtunk a sze­rephez,
eljátszottuk a bájos fiatal művészpár szerepét, ahogy kívánták.”
(Gábor Miklós naplójából)

 

(Hatszín Teátrum – Loveshake  - Színházi duett Rezes Judit és Szabó Győző igaz története alapján – 2018. január 20.-i előadás)

Éva: Színészpár színpadon: veszélyes üzem. Az egyszerű néző meg van róla győződve, hogy az igazat látja, a szakképzett néző meg erre vágyik. A Loveshake profi produkció, a személyesség csillámporával, szenvedéllyel, humorral. Aki valaha is belehalt már párkapcsolatba, annak meg nem megy ki a fejéből az előadás….
Iza: Ügyes. Párkapcsolati terápia úgy, hogy nekünk fizetnek érte. Akárcsak Woody Allen, dumáljuk ki magunkból a frusztrációt sok ember előtt. A 80 perces – elég formabontó – darabért iszonyatosan sok ember dolgozott. Egész pontosan azért, hogy megtudjuk Szabó Győző úgy néz ki, mint egy gorilla, de belül Dodo-madár. Rezes Judit pedig olyan könyveket olvas mint „A nők a Vénuszról, a férfiak a Marsról jöttek”. Talán ezért, de szemrebbenés nélkül adja fel magát nőként, hogy megmentse a szerelmét. Meg még azt is megtudtuk, hogy piszok jól énekli Szlatinay Sándor Rózsafa virít az ablakod alatt című dalát.

kedd, 30 január 2018 00:52

Kóda – utóirat két hegedűre (RS9)

A titok
(Kóda - utóirat két hegedűre, RS9 Színház/Vallai Kert, Y Csoport - a 2018. január 16-dikai előadás)

Iza: Déja vu. 8 éves vagyok és eldöntöm, hegedülni fogok. Első kölcsönhegedűvel otthon gyakorlom a vonóhúzást. Édesapám hatalmas nyugalommal, ámde villámló szemmel kiveszi kezemből a hangszert: „Ebben a házban senki nem fog hegedülni.” Mondom nem baj, a zongorázás jobban érdekelne. Szánakozva nézett rám – magában tagadva a genetikai kapcsolatot -, hülye a gyerek, nem érti, ha nem hegedülhet, a zongora is kizárt. Apám bölcs döntést hozott.  
Éva: A barátság éppen olyan titokzatos dolog, mint a szerelem, vagy mint a tehetség. Oka, előzménye rejtély, reklamációnak helye nincs. A kóda függeléket, befejező szakaszt jelent zenei nyelven. Belegondolva: bárcsak minden méltó módon lenne zárható az életben.

vasárnap, 17 december 2017 20:39

Spiró György: Árpád-ház (HOPPart Társulat)

Soha többé Árpád-házi nem fog nyuvasztani Árpád-házit!

(HOPPart Társulat – Spiró György: Árpád-ház - 2017. december 9.-i előadás)


„[..] jóllaktam az iszonnyal
S a borzongás, agyam meghitt lakója,
Többé nem izgat.”
(Shakespeare: Macbeth)

Éva: Tréfás egy darab. „Az Úristen kegyetlen tréfája, hogy én vagyok a báty, és te vagy az öcs.” - hangzik el az elején, és végig ez a főcsapás: aki előbb született, király lesz, gyanakszik, öl; aki később, ölik. Ez a szépen átlátható összefüggés boldogságmentes életet ajándékoz az első magyar királyi ház minden tagjának. Spiró György rég látott darabja Keszég László rendezésében: szórakoztató rockandroll mészárlás és blazírt királytükör.
Iza: A legnagyobb tanulság, hogy igaza van Freudnak, a létfenntartás és a fajfenntartás határoz meg mindent, az ösztönök örökkévalóak. Úgy tűnt, az Árpád-házi királyok egy acsarkodó farkasfalka. De vajon a Plantagenet-ek, a Habsburgok, a Valois-ok nem úgy tűnnek? Mégsem emelkedtünk ki tán oly magasra az állatvilágból. Nem ez lesz Spirótól a „legdarabom”, de szórakoztató volt, annyi szent, főleg a HOPPart feldolgozásában. Jól csinálják ők ezt „A mit röhögtök? Magatokon röhögtök!” színjátszást.    

Vári Éva pályarajzának következő része az 1963-1980 közötti időszakot öleli fel, vagyis még javában Pécshez kötődik. Ekkor jött a nagy szerepkörváltás, a színésznő az operettből a prózai tagozatba „játszotta át” magát. Ebben a másfél évtizedben énekelt és táncolt – nagyon sokat – Mendelényi Vilmossal, szerényen, végig az operett-irodalmat. Találkozott és dolgozott Eck Imrével. A Pécsi Balett társulata szárnyai alá vette az operettista kollégát, belevésték, hogy mindig ritmusra lépjen. Sík Ferenc Goldoni, majd Shakespeare darabokban rendezte, előbb egy olasz, nadrágos reneszánsz hölgyet (Betarice), aztán kurtizánt (Tévedések vígjátéka), végül tündért (Ariel) faragott belőle. Ekkor kapott papírt (is) róla, hogy színész, Eliza Doolittle megformálása után, 1967-ben. Aztán jöttek az első nagy Broadway-sikerek Anita és Aldonza. Játszott Shaw, Lorca, Molnár, Heltai, Tamási, Spiró és Illyés darabokban. A színházhoz szerződött Szegvári Menyhért. Az első, közös produkciójuk - főszereplő-rendező viszonylatban - Csemer Géza-Szakcsi-Lakatos: Egyszer egy cigánylány című musicalje volt. És készülődött már Mirena Lock színre lépése....      

9. oldal / 11