Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

„Meghalni könnyű, a vígjáték a nehéz”     

 

(Thália Színház – A. Dumas/J.P. Sartre: Kean, a színész – 2017. március 4.-i előadás)

A Keant játszó színész egész este a fenti mondatot hajtogatta, sőt, társaival együtt volt olyan kedves, hogy meg is mutatta, mily igaz ez az állítás. Egy nagyon jó társalgási darabból, tele poénnal, ráadásként egy jó fordításban, sikerült unalmas estét összehozni. Szép mentés volt Molnár Piroska színpadra küldése, de egymagában kevésnek bizonyult. Ahhoz, hogy egy jól megírt színdarabból ne csak kiragyogjon, hanem mentse is az előadást, még a színésznőnek is hasonló kvalitású játszótársak kellenek, mint A nagy négyesben.

Középkori Carrie Bradshaw

(MANNA Produkció – Kállai R. Gábor: A vámkisasszony - 2017. február 21.-i előadás)

Egy középkori középkorúnak lényegében ugyanaz lehetett fontos, mint korunk bármelyik öntudatos szinglijének, „életemmel elégedett vagyok, a munkámat élvezem, a kávé jó”, ennyi. És ő is beparázott, ha érkezett Mr. Kísértés, ráadásként nem állt ellen a kalandnak: „Szép Don Juan, én több vagyok tenálad: nem nagy dicsőség feltörni a zárat, mert az én ajtóm mindig nyitva áll.” (Szabó T. Anna)

kedd, 28 február 2017 16:55

Audiencia (Pesti Színház)

Holle anyó Anglia trónján?

(Pesti Színház – Peter Morgan: Audiencia - 2017. február 27.-i előadás)

Hát hű! Lehet a darab Angliában és az USA-ban nagyot szólt, Budapesten éppen csak pukkant. Pedig a darabötlet remek. II. Erzsébet lassan 65 éves – sokszor alapjaiban megrengetett – uralkodása, 12 miniszterelnök „elfogyasztásával” egyenesen lélegzetelállító. De ez az előadás lassú, a szereplőgárda teljesítménye egyenetlen, II. Erzsébet meg sehol. 

kedd, 07 március 2017 00:54

Frida (Átrium Film-Színház)

A legfontosabb, hogy ne létezzenek illúziók” 

(Átrium Film-Színház – Dinyés Dániel – Duda Éva – Hegyi György: Frida - 2017. március 5.-i előadás)



„Én régen gyakran gondoltam azt,
hogy én vagyok a világ legfurcsább embere,
de aztán arra gondoltam,
hogy sok ilyen ember van a világon,
lennie kell még olyannak, mint amilyen én vagyok,
aki ugyanúgy, ahogy én is,
bizarrnak és sérültnek érzi magát.”
(Frida Kahlo)


Ha valaki, hát Frida Kahlo tudta mit beszél, amikor leszámolt az illúziókkal. A mexikói festőnő egész élete egy kihívás volt, mennyit képes tűrni az ember. Neki nem ahhoz kellett kurázsi, hogy merjen élni, hanem ahhoz, hogy akarjon élni, s nem a fájdalmai ellenére, hanem a fájdalmai árán. Élete megpróbáltatásaihoz képest semmiség volt, hogy nő létére összenőtt szemöldökkel és kis fekete bajuszkával flangált, s egy apja korú, lump embert szeretett, Diego Rivera mexikói festőt. 

 

„Szegény anyám csak egy dalt zongorázott…..”  

(Pesti Magyar Színház – Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába - 2017. február 2.-i előadás)

Én azon rosszféle színházbajáró vagyok, aki egy színész miatt megy be a színházba. De három szerző kivételt képez: Csehov, Eugene O’Neill és Tennessee Williams. Mindegy ki játssza, azt látom úgyis, ahogy olvasás közben a fantáziavilágomban szólnak a sorok. Mondhatják nekem, hogy e szerzők darabjai elavultak, a ma emberének porosak, a letűnt múltban játszódnak. A szélsőséges érzelmű hősök, robbanás előtti, fojtott párbeszédeik mindig elvarázsolnak, egy titkos, messzi világba.

szombat, 18 február 2017 01:07

Szálinger Balázs: Köztársaság (Trafó)

Gaius a neve, és nagy a pofája 

(Trafó – Szálinger Balázs: Köztársaság - 2017. február 13.-i előadás)

„Semmi nincsen, mi ne lett volna már egyszer,
Csak mindig újabb betyárokkal verekszel,
Édes állam, s ahova el nem érsz,
Ott más a szív, a fegyver és az ész”.
 (Szálinger Balázs: Köztársaság)


A Köztársaság egy erősen koncentrálós előadás. Sokat kivesz a nézőből, hogy helyre tegye a dolgokat. Lassan jön rá, hogy a színen lévő Gaius az valójában az a Julius, aki majd átlépi a Rubicont. Azt veszi rögtön, hogy a story a görög és perzsa háború környékén egy kalóztáborban játszódik, aztán elbizonytalanodik, lehet mégsem, globálisabban kéne szemlélni a történéseket, Gaius ide, vagy oda? Amire felfogja a kalózvezér intelmét: „Hejj, a végén zsarnok leszel, fiú./Vigyázz, az a legboldogtalanabb./ Egy rabszolga, és nincsen semmije,/ Éhezik és retteg, és megölik.”, addigra a vezérnek annyi. A sors fintora, hogy „Te is fiam, Brutus” Gaiusa még nem tudja, hogy a vezér jóslata piszkosul igaz.

csütörtök, 16 február 2017 18:28

Emilia Galottti (Katona József Színház)

„Aki szarik a törvényre, az ugyanolyan hatalmas, mint a törvényhozók…”  

(Katona József Színház – Lessing: Emilia Galotti - 2017. február 9.-i előadás)

Bátorság kell ahhoz, hogy valaki ma Lessing művet vigyen színre, főleg, ha az még csak nem is a Bölcs Náthán. De ezek a Katonások bátrak. Felvállalják simán, hogy nem adok nagyon mást csak egy jó színházi estét, de ezt Barbie-baba budoárjában, hogy mégis legyen egy csavar.

Hivatásunk, hogy a mi időnket meséljük….

(Örkény Színház – Thomas Mann: József és testvérei - 2017. február 5.-i előadás)

Egy nemzetközi jogi kurzuson tudtam meg, hogy a Háború és béke két mondatban elmondható: „Napóleon megtámadta Oroszországot. Pierre beleszeretett Natasába.” Ezek után nem csodálkoztam, hogy az Örkény Színházban azt tudtam meg, hogy Thomas Mann 1600 oldalas regénye 125 oldalban visszaadható és simán elbírunk egy 5 órás előadást, ha szemnek és fülnek is érdekes az, ami a színpadon folyik. Pedig ezen a színpadon semmi parasztvakítás nem volt. Egy forgószínpad, azon egy faházikó és fölötte egy projektor kivetítőn a változó ég. A színészek leginkább mezítláb, vagy gumicsizmában, zömük tréningruhában. Na jó, Znamenák István Egyiptom földjén, jegesmedveháton érkezve a színpadra, az lehet, mégis a vakuljon néző kategória volt.

csütörtök, 02 február 2017 00:55

Mesés férfiak szárnyakkal (Nemzeti Színház)

Nem sokat tudok a szovjet űrkutatásról!

(Nemzeti Színház – Zsukovszkij - Szénási-Lénárd: Mesés férfiak szárnyakkal - 2017. január 31-i előadás)

De tegnap este megtudtam, hogy Sztálin elve az volt, „aki repülőt vet, rakétát arat”. Nem hittem, hogy kibírok szünet nélkül, azonos érdeklődési hőfokon 2 óra 20 percet, de igen. A „beregszászi négyes” tett róla, hogy színpadi jelenlétükbe, kis életképeikbe belefeledkezzek, mert azért az előadást olyan nagyon kerek egészként nem tudtam befogadni, pedig igyekeztem ám! 

kedd, 31 január 2017 10:00

Terror (Katona József Színház)

Lőtt, ölt, majd elsétált  

(Katona József Színház – Ferdinand von Schirach: Terror - 2017. február 28.-i előadás)

Kétfajta romlottság van;
az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket;
a másik, amikor a törvények rontják meg a népet:
ez gyógyíthatatlan baj,
mert magában az orvosságban rejlik.
(Montesquieu)

Színház=kikapcsolódás. Hülye vagyok én, hogy a szabadidőmben is jogászkodom? Persze régen tudom, a színház és a bíróság között olyan nagy különbség nincs. Színpad mindkettő, itt is, ott is vannak klasszisok és ripacsok. és nem mindig a klasszis nyer egyik helyen sem, kényes az egyensúly. Most a színházban tökéletes volt az igazságszolgáltatás gépezete, úgy ahogy az életben ritkán. Pártatlan, okos résztvevőkkel (jó színészekkel) a pulpituson. Akik az este megbuktak, azok az ülnökök voltak, a közönség, a mennyiség felülírta náluk a józan észt. 

8. oldal / 19