Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

Hivatásunk, hogy a mi időnket meséljük….

(Örkény Színház – Thomas Mann: József és testvérei - 2017. február 5.-i előadás)

Egy nemzetközi jogi kurzuson tudtam meg, hogy a Háború és béke két mondatban elmondható: „Napóleon megtámadta Oroszországot. Pierre beleszeretett Natasába.” Ezek után nem csodálkoztam, hogy az Örkény Színházban azt tudtam meg, hogy Thomas Mann 1600 oldalas regénye 125 oldalban visszaadható és simán elbírunk egy 5 órás előadást, ha szemnek és fülnek is érdekes az, ami a színpadon folyik. Pedig ezen a színpadon semmi parasztvakítás nem volt. Egy forgószínpad, azon egy faházikó és fölötte egy projektor kivetítőn a változó ég. A színészek leginkább mezítláb, vagy gumicsizmában, zömük tréningruhában. Na jó, Znamenák István Egyiptom földjén, jegesmedveháton érkezve a színpadra, az lehet, mégis a vakuljon néző kategória volt.

csütörtök, 02 február 2017 00:55

Mesés férfiak szárnyakkal (Nemzeti Színház)

Nem sokat tudok a szovjet űrkutatásról!

(Nemzeti Színház – Zsukovszkij - Szénási-Lénárd: Mesés férfiak szárnyakkal - 2017. január 31-i előadás)

De tegnap este megtudtam, hogy Sztálin elve az volt, „aki repülőt vet, rakétát arat”. Nem hittem, hogy kibírok szünet nélkül, azonos érdeklődési hőfokon 2 óra 20 percet, de igen. A „beregszászi négyes” tett róla, hogy színpadi jelenlétükbe, kis életképeikbe belefeledkezzek, mert azért az előadást olyan nagyon kerek egészként nem tudtam befogadni, pedig igyekeztem ám! 

kedd, 31 január 2017 10:00

Terror (Katona József Színház)

Lőtt, ölt, majd elsétált  

(Katona József Színház – Ferdinand von Schirach: Terror - 2017. február 28.-i előadás)

Kétfajta romlottság van;
az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket;
a másik, amikor a törvények rontják meg a népet:
ez gyógyíthatatlan baj,
mert magában az orvosságban rejlik.
(Montesquieu)

Színház=kikapcsolódás. Hülye vagyok én, hogy a szabadidőmben is jogászkodom? Persze régen tudom, a színház és a bíróság között olyan nagy különbség nincs. Színpad mindkettő, itt is, ott is vannak klasszisok és ripacsok. és nem mindig a klasszis nyer egyik helyen sem, kényes az egyensúly. Most a színházban tökéletes volt az igazságszolgáltatás gépezete, úgy ahogy az életben ritkán. Pártatlan, okos résztvevőkkel (jó színészekkel) a pulpituson. Akik az este megbuktak, azok az ülnökök voltak, a közönség, a mennyiség felülírta náluk a józan észt. 

szombat, 28 január 2017 13:03

Anyám tyúkja 2. (Örkény Színház)

A tornác, ami visszavárt

 

(Örkény Színház – Anyám tyúkja 2. - 2017. január 27.-i előadás)

 

Ha az Örkény Színház társulata kiülteti Ficza Istvánt a színpad közepére, megüzenvén általa, hogy „egész népemet fogom nem középiskolásfokon tanítani”, akkor nem viccel. Ez a svájci óramű pontosságával működő kis társulat, mint a mai napig kézzel gyártott Patek óra fogaskerekei kattogták, hogy felelősségvállalás, tisztesség, helytállás. Aztán menjél haza kedves közönség, gondold tovább.

 

„Mindennap meghalok újra”

(Átrium Film-színház – Rendben élni (monodráma Leé József verseiből) - 2017. január 18-i előadás)


„Fogytán az erőm,
s e vérző alkonyi órán
szemem sugarából, lásd, kihunyóban a fény.
Nem hallod mégse a jajszavam, átkom,
tűrni tanított a sors, a magányom,
s egyszerű elvem, a csendes alázat
hűti a lázat,
él még a kertben az őszi remény.„
(Leé József: Lehetne sírvers is)




Két fiatal színházi menedzser, Babus Dóra és Kovács Brigitta invitált első színházi produkciójára, a Fedél Nélkül című lap elhunyt szerzője, Leé József verseiből összeállított monodrámára. Az Átrium Film-színházban egy kis hétköznapi csoda várt rám. Egy sugárzó fiatal színésznő kizökkentett a téli, szmogos fagyból. Tette ezt egy kilátástalanságban, utcán élő, gégerákban elhunyt férfi fájdalmas, borús gondolataival. 

Fényes szelek

(Nemzeti Színház – Shakespeare: III. Richárd - 2017. január 11-i előadás és )

A fordítás előbb öregszik, mint az eredeti szöveg” mondja Nádasdy Ádám műfordító. Ezt Vecsei Miklós szövegkönyvíró nagyon meghallhatta, mert III. Richárd fordítása, átírása „nyomokban Shakespeare”, bár a történet maradt. Trill Zsolt és Hegedűs D. Géza duója az előadás igaz értéke. De arról se feledkezzünk meg, hogy Patkós Márton majdnem úgy moonwalk-ol, mint Jacko és még angolul is jól rappel.    

péntek, 30 december 2016 11:16

Hattyúk tava (Pécsi Balett)

Bozsik Yvett hattyúi

(Művészetek Palotája – Hattyúk tava (Pécsi Balett) - 2016. november 30.-i előadás)

A Feledi Project egy új útra terelt, előadásai hatására elmentem Frenákra és most Bozsik Yvettre, kíváncsivá tett a csapat a moderntánc műfaja iránt. A Hattyúk tava nem éppen úgy élt emlékezetemben, hogy a kezdőkép egy rave party közös kokainszippantással, csak valami kerti összejövetel derengett. Ahogy az sem rémlett, hogy a herceg anyja főként tolókocsiban közlekedik, mint Giza a Macskajátékban. Felfogtam persze, ha Bozsik Yvett a rendező/koreográfus, akkor a 32 fouetté en tournant forgás nem fog jönni, de a story nagyjára azért számítottam.   

szerda, 28 december 2016 01:43

Bádogdob (Katona József Színház)


A dob, ami hangnélküli hangon szól  

(Katona József Színház – Günter Grass: Bádogdob - 2016. december 21.-i előadás)

Olyan jó úgy kijönni egy színházból, hogy mást kapunk, mint, amire számítottunk, s a fizikai színházasként megismert Hegymegi Máté igazán meglepett. Günter Grass regényét nem „hegymegisen”, hanem klasszikus feldolgozásban vitte színre. És még egy meglepi, Elek Ferenc, aki szép csendben olyan művésszé érett, akiért érdemes bemenni a színházba. Az persze igaz, hogy a darabban egyetlen pici dobpergés sem hangzott el, s az sem derült ki, hogy Oskar Matzerath egy elmegyógyintézet lakójaként mesél.  

vasárnap, 08 január 2017 15:37

Látszatélet (Trafó)

Azta, Monori Lili!   

(Proton Színház/Trafó – Mundruczó Kornél: Látszatélet - 2016. december 9.-i előadás)

Nem mondanám, hogy tetszett Mundruczó színháza. Nem mondanám, hogy el voltam ájulva attól, hogy a rendező ledózerolt előttem egy teljes játszóteret és annyi kibeszéletlen és feloldhatatlan társadalmi konfliktust akart besűríteni másfél órába, hogy csak kapkodtam a fejem. Viszont hetek óta csak Mundruczó színháza körül jár az agyam és felrémlik néha-néha Monori Lili arca, hangja. Egy cigányasszony képe, akit szó szerint, apránként likvidál a társadalom.  

Kirakatasszony belenyalt a Nutellás üvegbe 

(Katona József Színház – Ibsen: Nóra (Karácsony Helmeréknél) – 2016. december 22.-i előadás)

Sok mindenről szólhat a Katona új bemutatója, de a szerző eredeti mondanivalójáról, a feminizmus „propagandájáról”, az emancipációról biztos nem. Ahogy az életünket segítő, kis párkapcsolati szerepjátékokról sem, itt erről szó sincs. Ebben az előadásban Nóra nem érdemel jobbat Helmernél, de a férfi lehet, megérdemelne egy szerető társat, s nemcsak azért mert Fekete Ernő játssza, hanem mert Helmer legalább összezuhant a veszteség terhe alatt, Nórával ellentétben.

10. oldal / 20