Ma este megbukunk   

(Verdi: Falstaff – Salzburgi Ünnepi Játékok – 2023)

Szombat este a Falstaff bemutatója közben hatalmas zivatar zúdult Salzburgra, a Großes Festspielhaus földszinti nézőterén ülő premiervendégek ebből ízelítőt is kaptak, mert beázott a mennyezet. Ám az igazi hidegzuhanyt Christoph Marthaler rendező és színpadi alkotótársai kapták a tapsnál. Élőben tapasztalhattam meg mit jelent, amikor „buuuhzik” egy premierközönség. Marthaler rendezői világa talán nem való mindenkinek.

„Én egy mezzo vagyok”      

(Gluck: Orfeusz és Euridiké – Salzburgi Ünnepi Játékok – 2023. augusztus 14.)

Cecilia Bartoli nem klasszikus díva. Nem drámai baba, mint Magdalena Kožená, nem szőke amazon, mint Garanca, és nem is harlekinkészségű, mint DiDonato. Ám kivételes intelligenciával irányítja énekesi karrierjét, önmarketingben profi, és jó évtizede menedzseli azt, hogy miként folytatódik zenei karrierje, ha halványul a hangja, így 2012 óta a Salzburgi Pünkösdi Fesztivál művészeti vezetője. Valóságos női Placido Domingo. Ám Bartoli egy temperamentumos olasz is, tele érzelemmel, vidámsággal, humorral, ebben egy csipetnyi melankóliával, és mindenekelőtt átjárja az életöröm. Ezt teszi őt dívává, a jó értelemben vett hétköznapisága, hogy nem szakad el az átlagemberek normalitásától és nincsenek allűrjei. Ő – saját szavaival élve – „egy mezzo.”

Evita őrségváltáson       

(Verdi: Macbeth – Salzburgi Ünnepi Játékok – 2023. augusztus 10.) 

Ahogy hajdan Netrebkonak - az idén Lady Macbeth szerepében fellépő - Asmik Grigoriannak is meghozta a Salzburgi Fesztivál az áttörést, és legyen olyan sikeres a pályája, akár a Fesztiválról - mára fájón - hiányzó Netrebkoé. Minden képessége megvan hozzá. De nem ő az egyetlen, aki „őrségváltáson volt”, Macduff szerepében Jonathan Tetelman is erősen ostromolta Jonas Kaufmann trónját. Krzysztof Warlikowski produkciója erősíti az idei salzburgi premier-trendet: érdekes, meghökkentő, mintsem eredeti. Ám Lady Macbeth karakterében Eva Peron és Eva Braun személyével kacérkodni, az talán elgondolkodtató volt. 

Az élet naptalan oldalán

(Mozart: Figaro házassága – Salzburgi Ünnepi Játékok 2023. augusztus 12.)

Kezeket fel, aki gondolt már a Figaro házasságára maffia családtörténetként. Úgy tűnik, 2023 a rendezői színház évada Salzburgban, Rasche és Marthaler mellett Martin Kušej is úgy gondolta szabad a pálya, ami eszébe jut Almaviva és Figaro kapcsolatáról, környezetéről az színpadra vihető. A történet ugyan megmaradt az urak és szolgáik közti szerelemi és féltékenységi drámának, ám egy szicíliai, partriarchális családi környezetben, ahol a konfliktusokat pisztollyal és fojtókötéllel oldják meg. A szereplők egy házban, kertben élnek, de mindenki magányos, a maga hatalmi szintjén erőszakos, ami a feszültségeket oldja: a gyors szex.

Forgószínpad, forgótánc  

(Lessing: A bölcs Náthán – Salzburgi Ünnepi Játékok – 2023)

Minden évadban van számomra felfedezés, idén Ulrich Rasche rendező, akinek színpadi kézlenyomata magán hordozza, hogy egykor Robert Wilson ösztöndíjasa volt, és erős művészi késztetését a görög színházi tradíciók ötvözésére a (klasszikus) német darabokkal. A színpadtechnikája és a szcenika eszközei kivételesek, tartalommal is bírnak, nemcsak formával. Azonban a mesedrámán négyórásra nyújtott expresszionista színre vitele - az idei Salzburgi Ünnepi Játékok drámai programjának nyitányaként - inkább mozgás-és kórusszínház helyenként üresjárattal.  

Gépek és emberek  

(6Szín Teátrum – Benoit Solès: A kódfejtő - 2023. június 30-i előadás)

Benoit Solès darabja egy emberről szól, aki megfejtette a német kódoló berendezés, az Enigma titkát, sok millió emberi életet megmentve ezzel. De a megmentett lelkek tömege nem hálálta meg tettét. A háborús hős, aki vágyaival szembe ment a társadalmilag elfogadottnak már nem kellett az ’50-es évek Angliájában. Hét évvel a második világháború után Alan Mathison Turingot kémiai kasztrálásnak vetették alá, megfosztva őt fizikai és szellemi aktivitásától, attól a játékos elméjétől, ami pár éve segítette őket a nácikat legyőzni. A homoszexuális matematikus agyát a társadalmi érdek feljebbvalósága előbb csont szárazra préselte, majd testét idejekorán koporsóba juttatta.  

Hátsó ajtón 

(Játékszín - Somerset Maugham Színház című regényéből: Csodálatos vagy, Júlia! – 2023. június 21.)     

A Játékszín úgy hétszáz méterre áll a Vígszínház épületétől, Eszenyi Enikő elvesztett birodalmától, de fényévekre attól - az egészen más - színházi világtól, ahová színészi tehetsége révén Eszenyi tartozott. Maugham Színház című regénye színpadi változata helyett mintha a Tévedések vígjátékát láttam volna, bár - valójában egy másik – Shakespeare, az Ahogy tetszik című darab egy monológjával indul az este. Ez az előadás – úgy sejtem - bűnhődés Eszenyi Enikőnek. Egy nagytehetségű, öntörvényű ember dervis tánca, amely után (a mindennapokban éppen Thália birodalmának alázatos szolgálólányát alakító) színésznőért nem jön meg a Nagykörút-i tökhintó. 

Atmoszféra 

(Radnóti Színház – Bartis Attila: A vége - 2023. június 2.)

Talán nem Bartis Attila regénye a 20. század legpontosabb lenyomata vagy a század legtragikusabb szerelmi története. Azt hiszem, kívül is maradtam a sztorin még akkor is, ha egy gondolat örökre bennem ragadt: „ezek a csillagok már rég halottak lesznek, és én még midig az ő fényüket fogom látni.” Nincs kimagasló egyéni alakítás, varázslatos színpadtechnika, mégis régen kapcsolódtam így össze egy rendező víziójával, színészek összjátékával. A színházban is egyre ritkábban suhan el úgy két és fél óra, hogy az fel sem tűnik, és szünet után is ugyanott, ugyanúgy tudom folytatni, ahol abbahagytam. Ez az előadás - számomra - az évad csúcspontja, az akkor és ott átélt és magammal hozott atmoszféra miatt, időálló színházi élménnyel gazdagodtam. 

Castellucci ostora 

(10. Színházi Olimpia - MITEM 2023 – Romeo Castellucci: Bros - 2023. május 23.)

Castellucci rendezői ostora általában kétszer üt. Egy-egy előadásáról úgy állok fel: na, nem kell ez a blöff. Aztán 24-48 óra elteltével jön a megértés, hogy mit láttam, mi volt az értelme, üzenete. A hirtelenjében rendezői káosznak és öncélúnak látott performance összeáll egy szerves egésszé. Nem történ most se másként, a rendező egy politikai kiáltványt hozott a mi létidőnkről, történelmi korunkról, amely nemhogy az ártatlanságát, de már-már az értelmét is elvesztette. 

Cassandra a 21. században

(10. Színházi Olimpia - MITEM 2023 – Olga Tokarczuk: Hajtsad az ekédet a holtak csontjain át - 2023. május 16.)

Divine Image/ Isteni képmás 

Cruelty has a human heart / Kegyetlenség: emberi szív,

And Jealousy a human face / Féltékenység: emberi kép,

Terror the human form divine / Terror: istenember-alak,

And Secresy the human dress/ Titok: emberi öltözék.

(William Blake/Weöres Sándor)

Vakvéletlen vagy hatalmas szerencsénk, hogy a Complicité legújabb produkciója, Olga Tokarczuk regényéből készült szürreális öko-thriller májusban Londonból elindult Európába fesztiválozni. Így férhetett be a németországi Ruhrfestpiele és a párizsi Odéon – Théâtre de l'Europe mellé a (magyarországi) MITEM. Ennek hála, Budapesten láthattuk az Olivier-díjas Kathryn Huntert, Peter Brook kedvenc színésznőjét, aki játszotta már Lear királyt és a Bolondot, III. Richardot, Athéni Timont és Cyranot is, mintha korunk Sarah Bernhardtja lenne. (Érdekes párhuzam, hogy Bernhardt a fél lábát elvesztve, Hunter annak egy részét elvesztve is színpadon állt, áll.)