Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

Lady Prospero          

(Rózsavölgyi Szalon – Emberi hang/Molnár Piroska önálló estje - 2018. május 6.-ai előadás)

„Régi nevek, régi arcok, régi napok képei…” Pont olyan az est hangulata, mint Michel Legrand sanzonja, a Szélmalom. Látszólag kedves, aztán mégis lehangolóan szomorú. Pedig főleg operett-dalok hangzanak el és egy derűsnek tűnő színésznő emlékei elevenednek meg. A végén mégis egy sóhajjal áll fel a néző: „az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni” (Zola). Tán nem véletlen, hogy a nyitó-dal refrénje: gáz, amikor csúcsra jár a szív. Molnár Piroska szíve garantáltan arra járt. 

Ez valami modern? (Tolsztoj röviden és homályosan)       

(Vígszínház – Lev Tolsztoj: Háború és béke - 2018. május 14.-i előadás)

Mikor lett a Háború és béke szinte eposzból zenés bohózat? Lehet nem Lev Tolsztoj írta, hanem Georges Feydeau, azért kergetőznek annyit a nők és férfiak a színen? Erősen kétlem, hogy Bonaparte Napóleon, aki megteremtette a modern Franciaország alapjait (a polgári törvénykönyvet, az igazságszolgáltatási, pénzügyi és közigazgatási rendszert) és mellette tönkreverte fél Európát, egy nevetséges paprikajancsi lett volna, vagy valaha is így kellene tekintenünk rá. (Ja, és nem vagyok bonapartista!) Ráadásként azt sem hiszem, hogy zenés álló-és mozgóképek hosszú láncolata, még ha néha oly szépek is, valaha is kiváltják a színjátszást. 

Hoppá…nana           

(Örkény Színház – Vajda István: Pedig én jó anya voltam - 2018. május 11.-ei előadás)

Azt tudtam, hogy 1990-ben törölték el a halálbüntetést Magyarországon, s azt is, hogy 1988-ban hajtották végre az utolsó kivégzést. Speciel Molnár László Henrik nevét még az életben nem hallottam, s nem tudom, hogy a kettős gyermekgyilkosság miatt felakasztott férfi nevének elraktározására szükségem volt-e. Mert az előadás egy életre bevéste oda Lacikát. A produkcióval magával kissé zavarban vagyok, szürreálisan keveredett a színház és az élet. Nem vagyok benne biztos, hogy az este végén Pogány Juditot láttam-e a színpadról távozni vagy Molnárnét, a becsületes magyar proli anyát.

kedd, 01 május 2018 13:01

Szökik a málna (Andaxínház)

Tangled Up in Blue  

(Andaxínház - Szökik a málna (elszabadult revű) - 2018. április 30.-i előadás)



„Hey! Mr. Tambourine man, play a song for me
I'm not sleepy and there is no place I'm going to”
(Bob Dylan)

Zsalakovics Anikó, a revű ötletgazdája (tán rendezője) lehet szereti a káoszt, de a káosz őt nem annyira. Nem menti nálam a produkciót még az sem, hogy kedvenc Bob Dylan-em híres szállóigéjén alapult a bevezető. Ahogy színházi blogger-társam, Éva szokta mondani: „voltak az előadásnak értékei”.  Igen, Petrik Andrea és Hajduk Károly, na meg József Attila, Márai Sándor, W. Broniewski és persze Mr. Tambourine Man.

Woodstock a tárgyalóteremben    

(Három Holló Színpad/Budapester Ensemble – Heinrich von Kleist: Az eltört korsó - 2018. április 25.-i előadás)

Még az ellenségeim sem vádolhatnak azzal, hogy jól beszélnék németül, de mégis nekiveselkedtem a Budapester Ensemble német nyelvű előadásának. Nagy hiba lett volna kihagyni. Az együttes független, alternatív színházi formáció, alapítói Danielle Dutombé és Klaus Jürgen Kramer. Isten tudja mi hajtja a párt, hogy éppen Magyarországon csináljanak német nyelven színházat, 2018-ban. Jó hangulatú, kreatív, kifejezetten szórakoztató előadást láttam. Így a MITEM 2018 kellős közepén, szinte oázis volt a sivatagban. Semmi túlzás, felesleges rájátszás, lila művészet, technikai csili-vili. Vérbő komédiázás, mindig éppen csak a jó ízlés határáig.  

 

Világszínház, ahogy azt a Soroksári úton gondolják 

A színházi blogírás lehetőséget ad újraélni egy, a nézőtér sötétjében már megélt ritka pillanatot, újragondolni egy-két mondatot, szituációt. A MITEM 2018 elvette az (utó)írás örömét, nem igen volt mit „újragondolni”. Talán csak a Szlovén Nemzeti Színház Iliász előadása adott igazán gyógyírt a zömében lélektelen magyar fordításért (különösen a szofisztikált angol nyelvű tolmáccsal való összevetésben), a sokszor olvashatatlan feliratozásért, az eklektikus – és kimondom, unalmas - műsorkínálatért. A szlovének a végén megmutatták ész+szív+ötlet+hivatástudat = jó színház. De ez három hétért sovány vigasz volt.


Katz, hol vagy?    

(MITEM 2018 - a Szentpétervári Alexandrinszkij Színház a Nemzeti Színházban – Tatjana Rakhmanova: Svejk. A visszatérés - 2018. április 11.-i előadás)

Az elmúlt két évben elkényeztetett az Alexandrinszkij Színház, így a Holló és a Bűn és bűnhődés után ez a produkció bizony csalódás volt. Lehet Svejkről mesélni – bármilyen konstellációban - Katz tiszteletes nélkül? Nem! Szép a társulattól, hogy itt „főpróbált”, a darab hivatalos bemutatója csak május 2-án lesz az anyaszínházban, Szenptéterváron. Nem mondom, voltak ismerős hangok, „bizony a gaz liberális csőcselék elárulta a hazát, és olyan közállapotokat teremtett, hogy még a legyek is le merték szarni Őfelsége, Ferencjóska képét….”, de Hasek humora, na az sehol.

Egy kis itóka, ha bennem van  

(Magyar Színház – Háy János: Utánképzés ittas vezetőknek – 2018. március 22.-i előadás)

Lehet-e komédia (még ha keserű is) egy olyan történet, amely emberhalállal végződik?  Miért hahotázik a közönség önfeledten azon, ahogy emberek önmagukat, környezetüket veszélyeztetve, részegen volán mögé ülnek? Háy János író üzenete biztos több, mint amit a főpróbán a színpadon láttam. A produkció mégis szórakoztató volt, akkor is, ha néhol komolyan hittem, mindjárt jön Katona János és a „Gyöngykavics”. Lengyel Ferenc rendező jó ritmusú előadást vitt színre, de sok embertől függ(ött) a minőség, s van több gyenge láncszem a produkcióban.

Das Stegreiftheater (Rögtönzések Színháza)

(Három Holló Színpad / TÁP Színház – Alatta – Felette // Választások - 2018. március 14.-i előadás)
   
Két név: Jacob Levy és Löwenstien László. Nekik köszönhetjük a Rögtönzések Színházát Bécsből, az 1920-as évekből. Négy évig üzemeltették, belebuktak, elmentek világhírt kovácsolni Amerikába. Levy a pszichodrama atyjává vált, Moreno néven, míg Löwnestein Peter Lorre-ként számos hollywoody film karakterszínészévé. A TÁP-os színészek érezték és élvezték a műfajt, hogy életük nyitott könyv lett egy estére, s írott szövegkönyv nélkül mesélhettek múltjukból, jelenükből, szabadon. Ezen az estén választásaikról, hogy egy-egy döntésüket mi motiválta, s az vajon megváltoztatta-e életüket. 

 


Miért nem tudok én látszani?  

(Három Holló Színpad – Parti Nagy Lajos: Ibusár – 2018. március 26.-i előadás)

Az élet él és élni akar. Kevés mondat jellemezhetné közösen és jobban Ady soránál Sárbogárdi Jolánt és Nádasy Erika színésznőt. Ahhoz, hogy Jolán, Parti Nagy Lajos írói fantáziájának szüleménye a színpadon megelevenedjen, a színésznő „húsát és vérét” adta, hogy mindenki megtudja, Jolán egyre vágyik: látszani. Nádasy Erikáról üvölt, „csak azért is” ember. Vélhetően akarata uralja sorsát, még ha kacskaringókkal és bukásokkal is, kudarcai dacára is megpróbálja újra és újra. Akárcsak Jolán, látszani akar. Balsors vagy szerencse életében, hogy álmai, vágyai leginkább a színpad körül forognak. Így aztán Sárbogárdi Jolán talán ő maga is lehetne.

1. oldal / 20