Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella
2017. július 23., vasárnap 16:26

hamlet.ws (Schilling Árpád) - Krétakör

„A játszótársam, mondd akarsz-e lenni?”     

(Madách Színház/Shakespeare Fesztivál – Krétakör (Schilling Árpád) - Shakespeare: hamlet.ws - 2017. július 12.-i előadás)

Színházügyileg uborkaszezon van így a nyár közepén. De azért akad izgalmas esemény, például a Krétakör évtizeddel ezelőtt bemutatott Hamlet-feldolgozása, ami újra színre kerülhetett a Madách Színház Shakespeare Fesztiválja keretében. Utána közönségtalálkozó a három színésszel, mert három férfiú birkózott a két tucatnyi szereppel. Nádasdy Ádám remek fordításával nem kellett küzdeniük, az alájuk játszott.  A csemege, az előadás utáni beszélgetés a színészekkel. Meglepi persze a közönség, és az ő kérdéseik.

Az Everest csúcsa és a Mariana-árok mélye    

(Pécsi EXPO-Center/Placido Domingo Classics 2017 - Verdi: Traviata - 2017. június 24.-i előadás)

Csodálatos, hogy Pécs, ami nekünk, magyaroknak gyöngyszem – de korántsem Salzburg, Bregenz, vagy Bayreuth -, képes volt megnyerni magának Placido Domingot, a tenorkirályt. Domingo nevét adta egy most alapított fesztivál-eseményhez. Lehet, 2017. június 25-én hajnalban, már a fejét verte volna a falba ezért. Persze nem kellett, ő 101 %-on teljesített. Megmutatta miért vált azzá aki, s miért lett legenda már életében. Társa volt ebben Marina Rebeka, az „elmúlt 50 év legjobb Violettája”, aki meg azt mutatta meg, hogy ő is már valaki, nemcsak Netrebko, meg Bartoli után érdemes szaladgálni a nagyvilágba. Sajna, innentől kezdve majdnem minden mást katasztrófa sújtotta területként lehet értékelni. Jó lesz, ha a rendezők már most elkezdenek tréningezni a jövő évre.

„…..mégis legjobb Kísértet”   

(Rózsavölgyi Szalon – Mark St. Germain: Az utolsó óra - 2017. július 10.-i előadás)

Azt hittem, tudom mit fogok megnézni. Sigmund Freud vitatkozik egy filozófus pacákkal a világról, Isten létezéséről. Meg persze Jordánt és Alföldit. Már javában benne jártunk a sztoriban, amikor egy név megcsapta a fülemet, J. R. R. Tolkien. Rájöttem, hogy a „pacák” nem más, mint Aslan, az oroszlán megálmodója, a Narnia krónikái szerzője, Clive Staples Lewis. Fel sem ötlött bennem a szórólap alapján, hogy a C.S. Lewis név őt takarhatja. Persze nem csak a Narnia-t írta ő, hanem az Árnyékországot is („Soha senki nem mondta nekem, hogy a gyász ennyire hasonlít a félelemhez.”). Ehhez a regényéhez képest Eric Segal Love story-ja nem is olyan borús történet.

Munkás embert ág is húzta…   

(Kecskeméti Katona József Színház/Városmajori Színházi Szemle – Szirmai Albert – (alapmű Bakonyi Károly és Gábor Andor) - Kaszó Elek, Mohácsi János, Geszti Péter: Mágnás Miska - 2017. július 4.-i előadás)

Gondolta a fene, de Bakonyi Károly szövegkönyvíró 1916-ban tuti nem, hogy Mágnás Miskája nemcsak a Tanácsköztársaság előtti években, de a Rákosi-korszak alatt, meg a III. Orbán-kormány alatt is pont aktuális lesz. Hogy „cintányéros cudar világban”-ban él a magyar még/már megint száz év elteltével is. Száz év meg se kottyant a történetnek, itt vannak még, vagy mindig az (új) urak, szolgálnak az (új) cselédek. Életemben először láttam élőben - egy teljes - operett előadást. Eszembe nem jutott volna a jegyvásárláskor, hogy ez kis híján úgy fog hatni, mint Ady Endre versei. 

„Ebben az ideában van konklúzió!”    

(Szombathelyi Weöres Sándor Színház/Városmajori Színházi Szemle – Mohácsi János-Mohácsi István: A falu rossza - 2017. július 1.-i előadás)

Nemcsak én, Mohácsi János is látja Bányai Kelemen Barnában a XXI. századi Jávort, szépen meg is énekeltette. (Talán a Kerek Ferkóból?) Tessék már sok-sok filmszerepet adni ennek az úrnak. Végre legyen újra a magyar filmekben snájding, férfias férfi, ne csak lányosképű, vagy érdekes arcú spleenes pasik. Ezért a szombathelyi társulatért valóban érdemes volt bemászni a lövészárokba, nagyon jó formában lévő színészcsapat. Igaza van Jordánnak, ezt a csapatépítést be kell fejezni, ha törik, ha szakad. Mégpedig annak, aki az alapoktól összerakta a társulatot. Szombathelyen egy 150 éves, mára kissé érdektelen népszínműből is képesek voltak tűzijátékot csinálni. Ok, ehhez kellett a dupla Mohácsi-faktor + Kovács Márton, egy másik jól muzsikáló csapat.

Lehetünk hülyék, anélkül, hogy hülyék lennénk?  

(Miskolci Nemzeti Színház/Városmajori Színházi Szemle - Georges Feydeau: A hülyéje (A balek) - 2017. június 29.-i előadás)

Furcsán viszonyulok Feydeau-hoz. Még azt sem tudom eldönteni, tetszik-e, vagy sem. Most sem jutottam közelebb a megoldáshoz. Kis híja volt, hogy a szünetben nem távoztam angolosan, mégiscsak ciki majdnem bealudni egy bohózaton. De Nádasy Erikát mentem nézni, ő meg sehol az első felvonásban. És milyen jól tettem, hogy maradtam!  Nádasy 10 perc alatt lenyomott egy karaktert, ügyesen egyensúlyozva azt Füst Milán Bódognéja és a Mágnás Miska öreg Bárónéja között. Az előadás meg szárnyakat kapott, miután a színen Szőcs Artúr is feltűnt, saját személyével feldobva Feydeau vígjátékát, meg persze a rendezését is.

2017. június 11., vasárnap 13:43

Ibsen: Peer Gynt (Studió K)

Hommage á Stúdió K   

(Stúdió K – Ibsen: Peer Gynt - 2017. június 9.-i előadás)

Ha kapnék egy bónusz időutazást 10 régi színházi előadásra, az egyik út 1941. május 10.-ére vinne vissza, Peer Gynt a Nemzetiben, Jávor Pállal a címszerepben. Nem fog megtörténni, de a Stúdió K előadásában végre életemben először élveztem Ibsen drámáját. Volt persze zökkenő, a lendület is megtört néha-néha, nem zsöllyében ültem. Kárpótolt ezért, hogy Nagypál Gábor született Peer, Nyakó Júlia meg Aase-ként beragyogott a Gobbi-mítosz hallhatatlannak tűnő dicsfényébe. Hegymegi Máté azt mutatta, amit ígért, vándorlást Peer Gynt világába, fapados járatra szóló jeggyel. Az előadás erőteljesen kísérleti jellegű, de ha elkap a gépszíj, akkor már nincs megállás, csak a „nagy utazás”.

„Egy humanista tetű”

(Pesti Színház – Brecht- Moliѐre: Don Juan - 2017. május 29.-i előadás)

Zsámbéki Borisz Godunovja „lassú” volt nekem múlt héten, Kovács D. Dániel előadása meg a kezdéskor felszalasztotta a szemöldököm, s majdnem úgy maradt két órát. Persze bírom Kovács D. munkáit, a Haramiák egy-két képe másfél év után is „megvan”, ahogy a „katonás” Ahogy tetszik is. Zene oké volt, jó kis raggie, Hegymegi Máté kiváltaná simán a Barnum & Bailey Cirkusz akrobatáit, Hegedűs D. meg kitanított, ha jön az adóhatóság, akkor szippantsak egyet, jobb lesz. Hajduk Károly olyan Don Juan, amilyen Don Giovanni Erwin Schrott. Velejéig rossz, mégis izgatóan hívogató, mert kinek kellenek a karót nyelt polgárok?  

2017. június 05., hétfő 10:59

Székely Csaba: Kutyaharapás (Szkéné)

„A Cigány látta a Saul fiát, a Szerb látta Saul fiát, az Ukrán nem látta, de nem is tetszett neki!”
 
(Szkéné [Nézőművészeti Kft., a Vádli Társulás és a Jászai Mari Színház együttműködése] – Székely Csaba: Kutyaharapás - 2017. május 31.-i előadás)

Igazi Zeitstück-öt láttam? Nem tudom, kicsit bekavart a Tarantino feeling. Azt viszont határozottan tudom, hogy régen nevettem ilyen jókat színházban. Nem vagyok büszke rá, mert nem szofisztikált, finom humoron, agyatekert okosságokon nevettem, hanem trágárságokon. Sokszor, hosszan. Vállalom, bár talán nem is a trágárságokon nevettem, hanem egy összeszokott színészcsapat önfeledt ökörködésén. 


Esős, borongós napon találkoztunk. De két óra Szűcs Nellivel, és úgy érzi az ember, pont az utca napos oldalán áll. Sorsszerűség, hit, erő, szenvedély, tenni vágyás, mások tisztelete. Talán ezek a kulcsszavak a színésznőhöz. Közvetlen, érdeklődő, de nem bratyizós. Váratlan a kezdés, rögtön szerepcsere, felszólított: „Na, mesélj!”. Percek alatt megtaláltuk a közös kiindulópontot. Mi mást, mint egy pályatársnője előadóestjét. Vári Éva utolsó Piaf előadását, ahol mindketten ugyanazt éreztük, láttuk 2005-ben. Innentől kezdve nem állt meg a szó. Persze össze kellett kapnom magam, az öltözőjében beszélgettünk, bal válla fölött Marina Vlady, jobb válla fölött Fedák Sári nézett vissza rám, kinagyított fotókról.  

1. oldal / 16