Elemek megjelenítése címkék szerint: Pécsi Nemzeti Színház

Képeslapok a szakadék széléről

(Pécsi Nemzeti Színház/ Pécsi Horvát Színház – Pål Mangor Kvammen - Torfinn Nag - Jon Arne Sægrov - Per Inge Torkelsen: (Maggi és Lillemor) Királyrák krumplifészekben - 2022. november 12-i előadás)

Imádom két össze nem illő történet párhuzamát. A felfedezést, a rejtvény-és rejtélyfejtés élményét, amikor feltárul két mű között bármi analógia, még akkor is, ha tudom, hogy az analógiákat csak az agyunk hozza létre. Szerintem a norvég írónégyesnek fogalma sincs arról, hogy a Maggi és Lillemor című darabjuk az a patchwork, amit én beleláttam. Főleg azért, mert ez csak Vári Éva játéknak köszönhetően tárul fel. Erősen hittem, nekem már csak élvezni kell a színpadi játékát, nem kell továbbgondolnom, hogy a puszta jelenléte mit jelent egy előadásban, mit ad hozzá. Azonban, amit új bemutatója közben „mutatott”, az már két hete ott motoszkál a fejemben.

Szex, pisztoly, pénz és talár

(Pécsi Nemzeti Színház – Kander-Ebb-Fosse: Chicago – 2022. október 15-i előadás)

A Chicago musical színpadra tételéhez két út vihet. Az egyik Fred Ebb (Maurine Watkins nyomán) eredeti története némi show-val fűszerezve, a másik nuku csilli-villi, sorok közé bújtatott társadalomkritika. A színháztörténeti írások szerint Pécsett az 1981/82-es évadban az utóbbi megoldást választották Eörsi István ostorozó dalfordításaival. A pécsi Nemzeti 41 év után azonban az első metódusra szavazott. Egy hajszállal sem maradnak el a magyar Musical Mennyország, a Madách Színház előadásai mögött. A produkció szórakoztat, előhívja a musical már meglévő referenciapontjait, és ugyan nem préseli a nézőt a székbe, de dúdolgatva, elégedetten lép ki a pécsi Király utcára. Tetszett.

Jó ott látni, ahova tartozol

Vitán felül A nagymama bemutatója az év színházi eseménye Pécsett, huszonegy év után visszatért a pécsi Nemzeti nagyszínpadára Vári Éva. A színházvezetés részéről gesztus volt a felkérés, és nem a nosztalgia vagy a sikervadászat motiválta, hanem a művész iránti tisztelet. Ahogy a darab íróját, Csiky Gergelyt is, amikor 1875-ben Prielle Kornéliának papírra vetette a vígjátékot. A színésznő részéről is gesztus volt színháza (melynek örökös tagja) és városa iránt (melynek 60 éve polgára), hogy felvállalta a Koltai Tamás által „örökbecsű habcsók”-ként jellemzett darab címszerepét. Nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy ne legyen az előadásból melodráma, legyenek ízek, ne csak cukorszórat ropogjon minden szónál. Érezhetően megküzdött érte Vári Éva, ahogy pályáján eddig majd minden sikerért és elismerésért. Művészi fegyelmezettsége, színészvére most is átsegítette a nehézségeken.  

Kánonmentes pécsi este

(Pécsi Nemzeti Színház – Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - 2022. március 5.)

Éva: Zsótér Pécsett, raritás az este, Eörsi István, Lukács György-szövegek, Jelenkorral promenádozó Luzsin, kicsi Csehov, kicsi Mátrix, némi Hamlet, meg Lehetsz király-tánc és mennyi minden még, amit nem tudtam dekódolni…Rába Roland deviancia-szakértő és az előadást uraló színész: Szvidrigaljovként és Porfirijként két elfogadhatatlanul szabad és vérlázítóan amorális figurát rak elénk. Lelkes Botond e.h. Raszkolnyikovként szépen debütál, bírja hanggal, mozgással, ésszel; Zsótér gondolati-szövegszínházában helytállni nem piskóta.  Nézőknek alapos regényismeret és nyitottság szükségeltetik, de megéri. A pécsi premierközönség hümmögött azért rendesen a szünetben a sajtostallér és kispezsgő felett, nem csodáljuk, megértjük, de sic itur ad astra.
Iza: Ez egy színházi blog, személyes, ha igyekszünk is tartani a színházkritika formai követelményeit. Talán most a szokásosnál is személyesebb, mert ez az előadás így hatott. Nem emlékszem, hogy színház után valaha is nyöszörögve ébredtem éjszaka, vagyis eljut a tudatalattiig. Sok töprengés: hogyan és miért, mert néha azért elvesztett a produkció. Nem hiszem, hogy Pécs városa -a vállaltan népszínházi stílus mellett - fel van készülve a Zsótér-style-ra. Amiért abszolút felmentést adtam rendezői színházának (talán öntörvénynek, hogy bármihez nyúl, csakis a rá jellemző outputot csiszolja ki mindenből): Rába Roland alakítása.

Köles Ferenc és az Everest   

(Pécsi Nemzeti Színház – Tar Sándor novellái alapján: A mi utcánk, monodráma - 2022. március 4.)

Egy este során hányszor „halhat meg állva” a színész a színpadon? Köles ezen az estén legalább háromszor kerülhetett szívmegállás közeli állapotba, de a végén – ha félig megfagyva is - kitűzhette képzeletbeli Mount Everestje csúcsára a zászlóját. Közben bejárta a hegymászás stációit: alaptábort épített, akklimatizálódott, fokozatosan haladt - mélypihenőket tartva - a csúcs felé, visszacsúszott, majd mégis nekivágott, hogy bizonyítsa: itt jártam.

Visszahódítás

(Pécsi Nemzeti Színház – Csiky Gergely: A nagymama - 2021. december 4-i előadás)

Szerencsés az a színész, aki megérheti, hogy saját közönsége van. Állhat szemben a neki állva tapsoló nézőtérrel. Vári Évával ez történt Pécsett 2021 decemberében, mikor 21 év után visszatért városa nagyszínpadára. Lipics Zsolt minden színigazgatók legfőbb erényét, a szép eszét vette elő, mikor címszerepben léptette fel Vári Évát. Bizonyítani a zeniten ugyan nem kell, dolgozni annál inkább, mert Vári nem dívát, nem gyöngyös pártás monarchia-matrónát játszott, hanem – a kínzóan archaikus szöveg ellenére – egy magát meghaladó, érzelmi nagy dobást élete végén elvégző okos, megtört szívű nőt.

Lipics Zsolt számomra történelmet írt. Még nem volt alkalmam egy hús-vér direktor kommentárja mellett végignézni egy színházi bemutató-félét. Azonban június második péntek délutánján a Pécsi Nemzeti Színház meseszerű homlokzatával szemben beszélgettünk, mialatt a színház mellvédjén zajlott a nyár első hónapjára meghirdetett Erkélykoncertek-sorozat nyitóelőadása. Gulyás Dénes operaigazgató koordinálása mellett Strauss-, Kálmán-, Zerkovitz-dalokkal szórakoztatta a társulat énekkara és az opera néhány szólistája a Színháztéren hömpölygő közönséget. Színes, zajos, élő és lüktető volt a környék, igazi mediterrán nyár, vidám, gondtalannak látszó emberek, akik úgy köszöngettek a lokálpatrióta színigazgatónak, akár a szomszéd patikusnak. Érdeklődtem is rögtön, hogy igazi tüke-e, de nem, nincsenek három nemzedékre visszanyúló pécsi gyökerei.

A Pécsi Balett esete a gnosztikusokkal  

(Pécsi Nemzeti Színház/Pécsi Balett – ÁdámÉva - 2021. november 13.)

Ruszt Józseftől a gondolat: a nézőt nem szabad sem ostobának nézni, sem megterhelni. Az első 15 percben elszégyelli magát, hogy: „Tökhülye vagyok, csak én nem értem.” Aztán elgondolkodik: „Nem, én ennyire nem lehetek ostoba, mert…..”. Végül arra jut: „Na, tudjátok kit etettek ezzel….”. A rosszabb eset, ha 10 perc után feladja, kikapcsol. A Pécsi Balett felülkalibrálta a premierközönségét, egy átlagos színházba járónak eléggé felfoghatatlan volt, ami a színpadon történt. Kidolgozott testű, láthatóan képzett balett-táncosok apait-anyait beleadva mozogták be a színpadot, de mi végből, az nem derült ki.  

Szolidaritás egymással, a világgal

(Pécsi Nemzeti Színház – Zeneszerző:  Dés László,  Dalszöveg:  Nemes István,  Szövegkönyv:  Böhm György,  Korcsmáros György,  Horváth Péter - Valahol Európában című musical - 2021. október 9.)

Van kies hazánkban ember, aki még sohasem látta Dés László – talán - első musicaljét, én. Az alap azért megvolt, Radványi Géza által rendezett, 1948-as mozifilm, így a „Könyörgöm, akasszuk fel!” is. Hiába ismertem két-három slágerdalát, hallgattam Kulka Jánostól minden jótékonysági esten vagy tíz éven át a Zene azt kell-t, nem éreztem késztetést a megzenésített változatra. Jól sejtettem, ez a darab nem egy Chicago, de még csak nem is a zeneszerző már érettebb műve, a Pál utcai fiuk szintű musical, akkor sem, ha a fáma szerint gyerek, kutya a színpadon már fél siker, és itt ifjú emberekből nincs hiány. Családi színházi előadás született Pécsett, több évadot jósolok neki, nyolcévestől a nyolcvannyolc évesig minden néző találhat benne valamit, amiről úgy érzi: pont őt szólítja meg.  

Elemi ösztön(ök)

(Pécsi Nemzeti Színház – Katona József Bánk bán című drámájának átdolgozása Nádasdy Ádám újrafordítása alapján - 2020. október 26-i előadás)

Vilmos Noémi számára 2020 őszi(rózsás) SZFE-mozgalma parádés antrét jelentett a pályára lépéshez. Ha nincs a bemutató körüli nyilatkozatháború, hogy vajon trágár-e a pécsi előadás vagy sem, ha Vilmos nem a SZFE egyik vezérszónoka, nem lenne most nézői zarándoklat a pécsi Kamarába. Kezdő színházi ember szárnybontogatását látni szívmelengető. Különösen, hogy az előadás – alább bővebben kifejtve – hagy kivetnivalót maga után, de az nem kétséges, hogy a rendező és közvetlen alkotócsapata erős művészi vízióval bír. Mégis úgy gondolom, az előadás végén felhangzó hangos szimpátia taps nem a produkciónak, hanem a helyzetnek szól. A színpadon felhangzó „Sokáig éljen a magyar szabadság!” és a „Szabad ország, szabad magyarok!” vezérmondatoknak.