It's showbusiness

(Belvárosi Színház/Orlai Produkció- Dale Wasserman: Száll a kakukk fészkére - 2015.október 9.-i előadás)

Vannak kultikus művek, amiből kultikus filmsikerek születtek. Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére című regénye pont ilyen. Akkor érdemes hozzányúlni, ha van apropó, ha van egy új ötlet, ami még csavarhat rajta…

Na tudod, ha ez szent, legyek én csak profán

(Örkény Színház - Moliére: Tartuffe - 2016. január 17.-i előadás)

Parti Nagy Lajos nyelvi virtuozitását - lehet elítélhető módon - csak 2006-ban a Hat hét hat tánc című előadás alatt fedeztem fel. A szentimento naplemento kifejezést azóta sem felejtem. Tartuffe fordítását, színpadi átiratát pedig láttam már, nem is akárhol, Vidnyánszky előtti Nemzeti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében. Azonban Parti Nagy Lajos szövegének zsenialitása csak most "csapott be". Szántó Judit mondásával élve, ha "van egy rendezés lelkem színpadán" Moliére Tartuffe-jéből, az Bagossy László rendezte, Örkény színházbeli előadás.

Molnár Ferenc elárulása

(Pesti Színház - Molnár Ferenc: A Testőr - 2016. február 11.-i előadás)

1910, Vígszínház, Csortos-Varsányi-Haraszti-Szerémi, diadalútjára indul Molnár Ferenc Testőre. 2016 Pesti Színház, a Testőr súlyos sebet kap, persze nem halálosat. Ha Molnár írói tehetsége, szelleme, finom iróniája, dramaturgiája kibírt 100 évet, talán ezt a feldolgozást is túléli.
 

Kohlhaas Mihály, az erőember

(Szkéné Színpad - Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály - 2016. január 8.-i előadás)

Soha nem mondd, hogy soha. Bár az, hogy Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihályát akrobatikus performance főszereplőjeként látom, inkább a soha kategória volt, mint lehetséges opció. A Szkéné Színházban azonban valóság lett, amiből egy érdekes hangulatú színházi előadás kerekedett.

"Izom, erő, entellektus"
(Thália Színház – David Mamet: Amerikai bölény - 2016. március 5.-i előadás)

Két éve várom, hogy a Thália Színházból úgy tudjak kijönni, hogy gondolkodhassak a látottakon. Megtörtént, a ruhatárban sorba állva végre nem a szomorú döbbenetet éreztem, hogy miért pocsékoltak erre a bemutatóra pénzt, energiát. David Mamet 1970-es években játszódó Amerika bölény című drámájának színrevitelével, visszatért a minőségi színjátszás a Nagymező utcai teátrumba.

Bye-Bye Josa !

(Örkény Színház - Mikó Csaba: Apátlanok - 2016. március 11.-i előadás)

Az Apátlanok aláfestőzenéje Presser - Adamis: Harmincéves vagyok musicalje. Egy zenés darab 1975-ből, aminek kultikus Boldog születésnapot dala sok óvodás szülinapi köszöntőzenéje volt az 1970/80-as években, még Halász Judit Boldog születésnapja előtt. Ez a generáció pontosan tudja, mit jelent az "élni is fogsz élet nélkül". A darab róluk szól, a "rendszerváltás nélküli rendszerváltás" előtti évtizedben születettekről, akik ma már pontosan tudják, hogy nem mindenkinek jött el "a villamos, ami átvisz a holnaputánba."

"A gyűlölet korunk vezére", avagy Olaszliszka vs. Tatárszentgyörgy


(Katona József Színház - Az Olaszliszkai - 2015. október 8.-i előadás / Örkény Színház - Mese az igazságtételről, avagy A hét szamuráj – 2015.november 12.-i előadás)

Két kibeszéletlen társadalmi konfliktus. Két színházi műhely, két egymást követő művészgeneráció állásfoglalása, véleménynyilvánítása majdnem azonos témában. Tehet-e valamit a színház akkor, amikor a társadalom képtelen?

The Tempest light, avagy a háromlábú szék meséje

(Örkény Színház - Shakespeare: Vihar - 2016. február 19.-i előadás)

Shakespeare Vihar című drámáját próbálják a színészek. A próba végén az Arielt játszó színésznő cekkert ragadva már szalad is ki, szabadul. A Prosperot játszó színész egy varázspálcaként szolgáló széklábbal helyrezökkenti a világot, majd elárulja, ezzel oda is minden képessége a csodákra, már csak a tapsra vár, s talán egy imára.

Aki nem hal meg idejében, az bizony megöregszik

(Orlai Produkciós Iroda - Belvárosi Színház - Aranytó – 2016. február 24.-i előadás)

75 évesen az ember nem éppen középkorú, 80 évesnek lenni kétszer olyan fos, mint 40 évesnek. Valahogy ezek a mondatok ragadtak meg emlékezetemben az Aranytó esti előadásán. Benedek Miklós - a férfi főszereplő – úgy jellemezte a darabot, hogy az nem egy gatyaletolós vígjáték. Lehet, de nem is szívfájdító tragédia, „csak” egy elgondolkodtató történet az öregségről.